Károly, német esztetikus és művészettörténeti iró, szül. Schwerinben 1831 aug. 26. Tanulmányait Göttingában, Münchben művészettörténeti tanulmányokkal foglalkozott, s 1862. Heidelbergában habilitáltatta magát. Egyideig tanárkodott is ott, de aztán ismét Münchenbe ment, honnan 1873. az amsterdami képzőművészeti akadémiába hivták meg az esztetika és a művészettörténet tanszékére. Innét hasonló minőségben, 1876. Aachenbe, 1885. pedig Stuttgartba került. Főbb művei: Lieder u. Gedichte (Hamburg 1861); Ästhetik in gemeinverständlichen Vorträgen (Lipcse 1890); Geschichte der deutschen Dichtung neuerer Zeit (u. o. 1882); továbbá Karl Manno álnéven regényeket is irt: Beowulf (Berlin 1889); Ein süsser Knabe (u. o. 1886); Gräfin Gerhild (Stuttgart 1892); és a Dohme által szerkesztett Kunst u. Künstler folyóiratba több biográfiát irt a hollandi művészet történetéből.
(bány.), a földszintről vagy a bánya valamely vágatából induló, függőlegesen v. dőlés szerint lefelé irányított vágat.
l. Descendensek.
János, fogarasi för. kat. püspök, atyjának birtokán, Kolozsvár mellett szül. 1780 ápr. 23., megh. Bécsben 1861 márc. 29. Atyja akarata ellenére, ki fiából ügyvédet akart csinálni, Nagyváradon beiratkozott a teologusok közé, s tanulmányai végeztével tanár lett Balázsfalván, kevéssel később, 1824. pedig kanonok. Bobu püspök halála után 1832. nagy szótöbbséggel püspökké választották, s ez időtől fogva politikai szerepet is játszott. Főtörekvése a román és magyar nemzet kibékítése volt, s miután inkább a magyarokhoz húzott, a románok részéről sok gyanusítást és szemrehányást kellett eltürnie. Az 1848 máj. 14-iki hires balázsfalvi oláh népgyülésnek elnöke volt, s az Unio érdekében szép beszédet is tartott a népnek, de a jelenlevő izgatók szenvedélyes kifakadásai és fenyegetései miatt a gyülésről eltávozott. A forradalom lezajlása után teljesen visszavonult, s élete végső éveit Bécsben, a Ferenc-rendüek kolostorában töltötte. Moga Vazullal együtt szerkesztett műve: Rugemmintea celor doi episcopi romanesci greco-unit... i a celui greco-neonit Vasilie Moga (Brassó, év nélkül).
(ejtsd: lömerszié) Lajos Nep. János, francia költő, szül. Párisban 1771 ápr. 21., megh. u. o. 1840 jun. 7. Már korán irt a szinpad számára, de neve csak Agamemnon (1797) c. tragédiája által lett ismeretessé. Napoleon kezdetben kedvelte őt, de később visszatetszett neki L. szabad szelleme, s azzal boszulta meg magát, hogy nem engedte darabjait előadatni. Különös, hogy L., ki magát klasszikusnak vallotta, a romantikus drámai műfajt teremtette meg darabjaival. Egyéb művei: Les quatre métamorphoses (1799) és La Panhypocrisiade, ou le spectacle infernal du XVI. siécle. L. 1810 óta az akadémia tagja volt.
kisközség Sáros vármegye alsó-tárcai j.-ban, (18991) 577 tót és német lakossal; a járási szolgabirói hivatal székhelye, van járásbirósága, vasúti megállója, postahivatala és postatakarékpénztára.
a szántóvas előtt függőlegesen lenyuló s a földet hasító lapos vas, máshol csoroszlya.
az a fémlap, mely szélességéhez és vastagságához viszonyítva vékony. A 2,6 cm.-nél vastagabb L.-eket azonban már lapoknak (páncélos lap), az igen vékonyakat pedig füstnek (arany füst, ezüst füst stb.) is nevezzük. A L.-t manapság hengerelik, régebben kalapáccsal nyujtották ki, sőt az aranyból, ezüstből vagy a rézötvényekből készített fémfüstöt ma is igy gyártják. L.-t minden fémből hengerelhetünk, még pedig vagy a rendes hőmérsékletnél (mint az ólmot), vagy gyengén melegítve (mint a cinket) vagy pedig vörösizzásnál (mint a vasat), csak arra ügyeljünk, hogy a L.-nek a hengerléskor keletkező ridegségét elvegyünk, ez pedig ugy történik, hogy a L.-t megizzítjuk s ezután az anyag tulajdonsága szerint lassan (p. a vasat) vagy gyorsabban (p. a rezet) lehűtjük. Az ólom, ón és cink L. kilágyításra nem szorul. A szerkezeti célokra szolgáló L.-t a kihengerlés után kalapáccsal való kopogtatással meg is vizsgálják.
Az iparban igen sokféle L.-t használnak, legtöbb faja a vas L.-nek van. Fekete L. az, melynek felszinén a hengerléskor keletkező reveréteg még rajta van, ha erről a reveréteget keféléssel vagy hasonló művelettel eltávolítjuk, súrolt L. a neve. A kikészített vagy dresszirozott L.-ek azok, melyeket a reverétegnek csávázással vagy más módon történő eltávolítása után fényezett kemény hengerek között kihengereltek és fojtóan elzárt lágyító üstökben izzítással és ezt követő lassu lehütéssel kilágyítottak. Mig a súrolt L.-eknek sötét kékesszürke felszinük van, a kikészített L.-ek széle barnás, kékes, ibolyás vagy sárgás futtatás szineket láttat (az izzításkor keletkező oxidáció miatt). A mekanikai úton kifényesített L.-eket csiszoltaknak nevezzük. Habos (moirirozott) L.-ek az ónozott L.-ek, melyeket gyengén megmelegítenek s ezután vizben lehűtenek. Az ón ekkor gyöngyház- vagy jégvirágszerüen kristályosodik. A firnászolt L.-ek átlátszó firnásszal bevont L.-ek, a habos L.-eket szines firnásszal is bekenik, hogy az ón kristályok szinjátékát jobban emeljék. Ha a L.-eket szinnyomtatás, patronozás vagy festés útján díszitik, ekkor mintázott L., ha pedig fénymázzal egészen bekenik, lakkozott vagy fénymázas L. a nevük. Vannak még lyukgatott, hullámozott, bordázott, guillochált (l. o.), ónozott (l. Bádog), cinkezett (l. Cink) stb. vas L.-ek. A vas L.-t a használhatóság szerint in nevezik. Igy p. van zár- (0,4-0,5 mm. vastag), tető-, cső- (0,56-0,57 mm. vastag), kazán- (6-16 mm. vastag), hajó- és páncél-L. Az u. n. kompound- vagy kettős L.-eket összehegesztett kovácsvas- és acéllapokból hengerlik; ezek az acél keménységét a vas szívósságával egyesítik s ezért különösen páncélos hajók borítására igen alkalmasak. Vas-L.-gyártás dolgában legelső gyáraink a rimamurány-salgotarjáni vasmű részvénytársaság nádasdi telepe, ahol ónozott és cinkezett L.-eket is gyártanak. Fülöp koburg-gothai herceg gyártelepei a felső Garam völgyében; az Unió részvénytársaság zólyomi gyára, hol L.- és ónozóműhely is van; a szab. osztrák-magyar államvasút társaság resical hengerműve és a m. kir. kincstár kis-garam-zólyom-brezói gyári komplexusa. Ónozott L.-t gyári újabban a budapesti magyar-angol fémárugyár is. A vas L. után leghasználtabb a vörösréz, sárgaréz, tombak és bronz L., melyet szintén nyersen vagy kikészítve hoznak forgalomba. Van fekete, csávázott vagy súrolt sárgaréz L., a használat szerint pedig fedő-L., cső-L., hajó-L., pénz-L. stb. Vörösréz L.-t csak kevés magyar gyár készít. Ilyen a felsőbányai m. kir. rézkohó és rézpörölyde, a csetneki rézgyár, a szepes-iglói rézverdék és Chaudoir budapesti gyára, ahol rézötvényekből való L.-t is hengerelnek.
Az iparban nagyobb fontossága van még a cink, argentán, britannia, ólom, ón és aluminium L.-eknek is. A cinket különösen a bádogosipari használja tetőfedésre, edények és fürdőkádak készítésére. A vékony ón-L.-t folionak vagy sztaniolnak is nevezik. Az u. n. tükör foliót, melynek vastagsága 0,0162 mm., a tükörgyártásban használják. Az argentán és britannia L.-ből finomabb evő- és asztali készleteket, az aluminiumból pedig díszmű-áru cikkeket készítenek. L. még Hengermű.
csekély értékü fémeknek értékesebb fémlemezzel való beborítása. Rendesen a vörös- és sárga rezet ezüsttel, ritkábban arannyal vagy platinával szokták lemezelni. A réz felszinét fémesre tisztogatják s ezután tömény és közömbös salétromsavas rézoxiddal kenik be, mely vékony ezüstréteget rak le. Még jobban ezüstöz 1 rész ezüstkloridnak és 3 rész ciánkáliumnak vizzel összekevert pépje, melyet a fémtiszta réz felszinére kenünk. A beezüstözés megtörténte után a tárgyra tiszta ezüstlapot kötnek és vagy széntűz felett vagy cseresznyeveres melegig hevített tokos kemecében megmelegítik, miközben kaparó-alaku vassal az ezüstlap felszinét erősen a rézre nyomkodják. Ha az ezüst és réz teljesen összeforrtak, a művelet befejezettnek tekinthető; azonban az igy beborított rézlemezt célszerü hidegen a kivánt vékonyságig kihengerelni, sőt legutoljára fényezett és üvegkemény acélhengerek között átjártatni, hogy tükörsima felszint kapjon. A rézlemez ezüst borítását a lemezvastagság 1/40-1/47-ére szokták venni. Használnak kétoldalasan lemezelt rézlapokat is. A lemezelt rézdrótot ugy készítik, hogy a beezüstözött rézrúdra vékony ezüst tokot húznak, ezután megizzítják s két fém teljes összeforrasztása céljából kihengerlik. A hengerlés után következik a dróthúzás. A réznek arannyal való L.-e a leirthoz egészen hasonló művelet. Az u. n. leoni drót nem egyéb mint a leirt módon ezüsttel v. arannyal lemezelt rézdrót. A platinnal való L. ugy történik, hogy a fémtisztára csávázott rézlap gyengén nedves felszinére porrá tört platinaszivacsot szitálnak s midőn ez megszárad 2-5 platina-folióval, végül pedig vékony, de gyengén rozsdás rézlappal borítják be, mely utóbbi oly nagy legyen, hogy a lemezelendő lapra rá is hornyolhatják. Ennek megtörténte után a csomót néhányszor gyengén meghengerlik, ezután vörösizzásig megmelegítik és ily állapotban újra hengerlik. Ennek megtörténte után a borító rézlapot lefejtik és a lemezeltet készre hengerlik. A vasat ugy lemezelik, hogy fémtisztára lecsávázott felszinét megónozzák s a nemes fémlapot, illetve a tárgy alakjának megfelelő borítást, rákötvén, széntűznél az ón olvadáspontjáig hevítik, végül pedig csávázással, fényező acéllal vagy más módon megtisztogatják és megfényezik. Megjegyezzük még azt is, hogy a borításhoz használt fémlap valamivel nagyobb legyen a tárgy lemezelendő felszinénél, hogy erre jól ráhajtogathassák. V. ö. Tscheuschner E. dr., Handbuch der Metalldekorierung (Weimar 1883).
l. Gyalu.