v. homoknád (növ.), a Psamma vagy Ammophila arenaria L. neve, l. Ammophila.
város Zwickau szászországi kerületi kaptányságban, a Göltzsch közelében, vasút mellett, (1890) 5213 lak., gyapjufonással és szövéssel, fehérítőkkel, flanell- és nemezkészítéssel.
Sándor, német gazdasági iró, szül. Hamburgban 1802 márc. 30., megh. Berlinben 1853 dec. 23. Mint tengerész Amerikában járt, hol az ottani gazdálkodással megismerkedvén, vonzalmát követve Sziléziában gazdasági gyakorlatot szerzett, mire saját birtokán gazdálkodott; később Holsteinban bérlő lett, azután Lübeekbe költözött. 1841. a braunschweigi Carolinumban a gazdaság tanára lett, nemsokára azonban mint az országos gazdasági kollégium tanácsosa és vezértitkára Berlinbe ment, mely minőségében kiváló, emlékezetes tevékenységet fejtett ki. Művei: Amleitung zum prakt. Wiesenbau (Prága 1836, 2-ik kiad. 1844); Landw. Konversations-lexikon (u. o. 1837-38. 4 köt., függelék Braunschweig 1842, 2 köt.); Landw. Statistik der deutschen Bundesstaaten (Prága 1840-41. 2 köt.); Annalen der Landw. in den preussischen Staaten (1842-től fogva számos éven keresztül); Beiträge zur Kenntniss der Landw. in den kgl. preussischen Staaten (Berlin 1846-53, 3 köt.); Die ländliche Arbeiterfrage (Berlin 1849); Maisbau (u. o. 1860(; Kardenbau (u. o. 1852); Heckenzucht (u. o. 1860, 3. kiad.). 1852. alapította a Landw. Jahresschrift és Menzellel szövetkezvea maig is fennálló Landw. Kalender évkönyveket.
l. Inga.
tornaszer, áll egy vékonyabb hajlékony kötélből, amelynek egyik vége a falba vagy más alkalmas állványba erősített kampóba van akasztva, a másik végénél pedig kézzel ide-oda lóbáltatik, vagy körbe hajtatik; a gyakorlat lengésben levő kötél átugrásából áll olyankor, amikor a kötél lengésének legalsó pontját érintette; további gyakorlat átfutás a kötél alatt akkor, midőn ez a lengés legmagasabb pontján van, végre egy pontos maradva többször egymásután átugrása a kötélnek. A L. különösen gyermekek és lányok tornáztatásánál játszik szerepet, mert nem kiván nagyobb erőkifejtést, viszont azonban a testet gyors és ügyes mozgásuvá teszi.
(növ.), a közönséges vagy házi len termése.
kisközség Tolna vármegye völgységi j.-ban, (1891) 858 német és magyar lak., posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. A község közelében van Apponyi Sándor gróf kastélya, rendkivül gazdag könyvtárral és muzeummal, melyben a L. vidékén eszközölt régészeti ásatások kincsei nagy mennyiségben vannak összegyüjtve. V. ö. Wosinszky Mór, A L.-i őskori telepről.
1. András, nyomdász, 1698. vette át a Liszkai Mihály-féle kolozsvári nyomdát, melyet azonban - még azon évben bekövetkezett halála folytán - 1699. már özvegye vezetett 1702-ig. Ezen nyomdának ismertebb termékei: Szentpáli Nagy Ferenc Verbőczy István Törvénykönyvének Compendiuma (1699 és 1701) és Beniczky Péter Magyar Rithmusok (1700- és 1701-iki kiadásai).
2. L. Béla, kémikus, egyetemi tanár és az egyetemi II. kémiai intézet igazgatója, szül. Körös-Ladányban (Békés) 1844. Középiskolai tanulmányainak befejezése után a műegyetemet elvégezte, és azután a tud. egyetemre ment, hol Than Károly egyet. tanár laboratoriumában kiválóan kémiával foglalkozott. Itt előbb ösztöndíjas vegyész-növendék, később tanársegéd volt. 1868. Heidelbergába ment ki és ott két évet Bunsen laboratoriumában dolgozott, kinek tanársegéde is lett. Innen visszatérve, előbb magántanár, később rendkivüli tanár és végre 1877. nyilv. rend. tanár lett az egyetemen. 1885. az egyet. bölcsészeti karának dékánjává az 1895-96. tanévre pedig rector magnifleussá választatott. 1876. a magy. tud. akadémia levelező, 1894. pedig rendes tagja lett és egyszersmind előadó az akad. matematikai és természettudományi bizottságának. Ezenkivül részint rendes, részint alapító tagja a föltani, balneologiai társulatnak, a közegészségügyi egyesületnek, az országos középtanodai tanáregyesületnek, a természettud. társulatnak, amelynek 1887-1894. főtitkára volt, továbbá tiszteleti tagja az orsz. magyar gyógyszerész-egyletnek. Titkársága alatt indult meg a Pótfüzetek a Természettud. Közlönyhöz címü negyedévenként megjelenő folyóirat, amelyben főleg természettudományi cikkek és a népszerü estélyeken tartott előadások jelennek meg. A különféle hazai és külföldi folyóiratokban, ugyszintén az akadémia kiadványaiban számos önálló dolgozata jelent meg. Igy: Öt magyar búzafaj vegyelemzése (1866; a természettudományi társulat által dicsérettel kitüntetett pályamunka); Néhány bronz régiség (Természettudom. Közlöny 1867); A szulinyi ásványviz elemzése (1869); Elsődleges jelentés az acetonnak egy új aminjáról (1873); Néhány gázkeverék szinképi vizsgálata (Akad. székfoglaló értekezés 1879); Az utóvilágításról Geissler-féle csövekben (1880); Újabb szerkezeti higany-légszivattyu (1881); A borszéki Boldizsár-kút (1875); A rank-herleini (1880), szejkei (1880), szliácsi (1885) és mohai Agnes-források (1881) elemzése. Ezenkivül a temészettud. társulat népszerü estélyein számos előadást tartott (a robbanó anyagokról, a szénről és fontosabb vegyületeiről a «semmiről», egy lap a kémia történetéből, foszforról stb.), melyek főleg a Népszerü előadások gyüjteményében és a Természettud. Közlönyben jelentek meg. Lefordította Roscoe H. G. Vegytan alapvonalai c. munkáját 1874. Önálló műve: Chemia (I. köt. Szervetlen Chemia, 1889).
3. L. Miklós, választott püspök, szül. Bökönyben (Szabolcs) 1802 december 5., megh. Egerben 1889 okt. 10. 1819. lépett az egri főegyházmegyei papnövendékek közé, a teologiát Bécsben végezte. Pappá szentelték 1826. Egy évig Makláron káplán volt, azután az egri Foglár-intézetben aligazgató, majd tanulmányi felügyelő és teologiai tanár. Rövid ideig érseki titkár. 1834. doktor lett. 1843. tari, 1847. nagykállói plébános, 1851. egri kanonok, 1856. aradi prépost, 1863. pankotai, 1866. székesegyházi főesperes, 1870. kisprépost, 1873. érseki helynök és nagyprépost, 1879. dulcignói választott püspök. L. állásának jövedelméből igen sokat fordított jótékony célokra, több alapítványt tett (ilyen a 3000 frtos egyházi irodalmi), számos egyházi felszerelést vásárolt és az egri székesegyház Mária-kápolnáját pazar fénnyel újjáalkotta. Budapest díszpolgára volt, amelynek a Kerepesi-úton fennálló szobrot adományozta. Irodalmilag is működött, amennyiben számos jeles beszédét kiadta. V. ö. Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren (Eger 1892).
4. L. Péter (korotnoki), az ilynevü szepes vmegyei család őse, Nagy Lajos királyunk egyik jeles vitéze, ki a nápolyi hadjáratok alatt 1347-1350-ben volt neki nagy szolgálatára. V. ö. Fejér, Cod. Dip. IX-1, 765-66.
5. L. Sándor, pedagogus, szül. Vácon 1845 márc. 17-én. Tanult Vácon, Tatán. 15 éves korában a kegyes tanító-rendbe vétetett fel. Mint a rend növendéke Vácon az ujoncévet kitöltvén, Kecskeméten és Budapesten végezte a főgimnáziumot. 1866-68-ig Nyitrán és Pozsony-Szt.-Györgyön a hittudományokat hallgatta. Pappá felszenteltetvén, 1868-72-ig a kecskeméti főgimnáziumban a matematika és fizika professzora volt. 1871. képesítést nyert a matematika és fizika tanítására. 1872. az ev. ref. vallásra tért át s akkor a kecskeméti ref. kollégium tanárának hivták meg, de még ugyanazon évben Budára, polgári iskolai tanárnak választották meg. Egy év mulva a budai polgári iskolával kapcsolatosan az 1884-85-iki tanévben a kereskedelmi középiskola első osztálya parallel osztályokkal megnyilt és 1886-87-iki tanévben teljessé lett. Ez alkotás életrevalóságát bizonyítja, hogy ily alakban az ország számos jelentékeny városában nyert a polgári fiuiskola kiegészítést. Midőn pedig a főváros kereskedelmi iskoláit az 1895-96-iki tanévben felső kereskedelmi iskola névvel önállósította, L.-t a VI. ker. iskola igazgatójává nevezték ki. A 70-es és 80-as években a polgári és kereskedelmi iskolák szervezeti kérdéseiről számos cikket, az elemi, polgári és kereskedelmi iskolák számára gyakorlati számoló könyveket, geometriákat és egyszerü könyvvezetést irt. Budapest székesfőváros törvényhatóságának és tanügyi bizottságának; az országos tanszermuzeumi biráló bizottságnak, a Magyar Paedagogiai Társaságnak is tagja.
(növ., Triticum Polonicum L.), Linné nevezte igy, mert Lengyelországból ismerte. Hegyesebb és keskenyebb polyvás búzafajta. Polyvája hossza-lándsás, legalább három akkor hosszu mint széles, a hátán éle van, különben fűnemü, papirvékonyságu, sok-erü. Kalásza nagy, hosszu toklásza van. Egy- v. kétnyári. A L.-t D-i Oroszországban és Romániában tavasziképen terjedtebben művelik ugyan, de mivel terménye, mely a búza- és rozsliszt között álló lisztje miatt nálunk nem piacképes s azonkivül feltünő nagy kalászai és szeme dacára mégsem szolgáltat nagyobb terméseket, mint akár a búza, akár a rozs, viszonyaink között nincs semmi jelentősége, mindazáltal mag-árjegyzékekben óriási v. braziliai rozs néven gyakran ajánlják a gazdáknak. Termése megegyez a tavaszi gabonafélék termelésével.
(lengy. polacy, egyes sz. polak), szláv eredetü nép, mely a szlávság nyugati csoportjához tartozik; ÉK-en a litvánok, ÉNy-on és Ny-on a németek, D-en a csehek és szlovákok, K-en pedig az oroszok veszik körül. Legtöbben vannak Lengyel-Oroszországban (a népesség 15/16 része), a grodnói kormányzóság Szokolka, Bjelosztok (egyenkin 3/4) és részben Bjelszk kerületeiben; az osztrák-magyar monákiában: nyugati Galiciában és keleti Sziléziában; Poroszországban; Felső-Sziléziában, Posen nagy részében és nyugati meg keleti Poroszország egy részében. Ezeken kivül elszórva még másutt is vannak L., különösen K- és ÉK-felé, ameddig Lengyelország azelőtt kiterjedt. Igy p. Ausztriában: keleti Galiciában és Bukovinában; Oroszországban: Kovno, Vilna, Grodno, Minszk, Vitebszk, Mohilev, Kijev, Podolia, Volhinia és részben Kurföld kormányzóságokban. Ez utóbbiakban a L. az intelligens elemet képviselik a többi szláv (kis- és fehér-orosz, litván stb.) néppel szemben, mig viszont Sziléziában és keleti Poroszországban a földmivelőnép lengyel. Számos lengyel-kolonia van É.- és D.-Amerikában; igen sok emigráns vagy száműzött tartózkodik Oroszországban, Svájcban, Ausztriában, továbbá Francia-, Török- és Angolországban stb. Számukat éppen ezért nehéz megállapítani; az 1880-82-iki népszámlálás alapján 5% növekedést számítva, 1894. volt: Oroszországban összesen 7 220 000; az osztr-magy. monárkiában összesen 3 081 000; Németországban összesen 2 816 657, tehát ha még elszórtan kerek 2 milliót számítunk, az egész világon körülbelül 15 millió lengyel él. Vallásukra nézve van 12 561 000 római kat. (96%) és 550 000 nem kat. (4%); ezek közt: 446 000 evang., 68 000 gör. kat., 19 000 zsidó, 9000 mohamedán, 8000 gör. kel. Az itteni számításba fölvett kasubok (l. o.) körülbelül 200 000, tulajdonképen külön néptörzset képeznek. V. ö. Etnografiezno-statystyczny zarys liczebnosci rozsiedlenia ludnosci polskiej (Varsó 1887).