(növ.), l. Ozárpa.
A lengyel, habár egyik elágazása a nagy szláv törzs egyetemségének, mégis nyelv, irodalom, társadalmi szokások és nemzeti jellemvonásokra nézve lényegesen elüt ugy a szlávság zömét képező orosztól, mint annak sokféle népfajától, melyek csak az elütő nyelvi dialektusok folytán ismernek egymás közös eredetére. Igy van ez a lengyel zenével is, mely több századig ha nem is birta magát önálló vonásokkal függetleníteni az anyatörzstől, de lassankint mégis külön vált attól, újabb időben egyenesen kimagaslott minden szláv népfaj között. Amióta pedig egy olyan világ-géniusza volt, mint Chopin Frigyes, ki a lengyel népdal, tánc-zene és ritmus végtelen gazdag kincseit a legmagasabb műformákban fejezte ki, azóta a L. nagy jelentőségre emelkedett. S erre nézve sajátlagos két táncformája jött segítségére, u. m. a polonaise (l. o.) és a mazurka (l. o.), melyek mindennemü dallami s ritmikai módosításokra alkalmasak. Hangszer tekintetében a lengyel nemzet nincs valamelyes oly specialis hangszerhez kötve, mely nemzeti érzületének leginkább megfelelne. E részben éppugy amalgamizálódott testvértörzseivel, mint más népfajok a magukéival. A művelt lengyel körökben ugyanama hangszerek uralkodnak, mint más művelt európai nemzetek köreiben. A nép közt leginkább el van terjedve a közös szláv hangszer, a balalaika, nemzetközi értelemben pedig a citera, fuvola, kürt, duda és a cimbalom.
1. József, anatomus, szül. Budán 1818 márc. 10., megh. Budapesten 1888 dec. 2. Orvosi pályáját Pesten végezte, hol 1841. orvosdoktor, szemész és szülésmester, majd 1843. a sebészet doktorává avattatott. 1841-42. a boncolástant tanulmányozandó, a bécsi egyetemre ment, honnan a budapesti boncolástani tanszéknél akkor megürült tanársegédi állomásra pályázott, melyet el is nyert. 1844. az innsbrucki sebészi intézetnél megüresedett boncolástani tanszékre választatott meg. 1850. a pesti egyetemen a tájboncolástan magántanára lett s e minőségében Magyarországban a tájboncolástan tanításának legelső megalapítója. 1852. tudományszomja ismét Bécsbe vivé, hol Hyrtl ajánlatára élettani intézetében dolgozott. Brücke felhivta L.-et a központi idegrendszer Clark-féle vizsgálati módjának és az erre alapított eredményeknek a beható megvizsgálására és birálatára. Ez alkalommal tette L. nevezetes felfedezéseit a központi idegrendszer górcsövi szerkezetében és az egyes ideggyökök eredetének tájviszonyaiban. Ez alkalommal készített preparatumai nagy feltünést keltettek az egész tudományos világban. 1854. a Kolozsvárt megüresedett boncolástani tanszékre pályázott az ottani sebészi intézethez, mit el is nyert. Minthogy azonban a boncolástani tanszékkel egybekötve a törvényszéki orvostani is kilátásban volt, 1853-54. egész nyáron át Rokitansky beleegyezésével Bécsben törvényszéki hullavizsgálattal foglalkozott. Igy foglalta el 1854-55. a kolozsvári tanszéket. Itt működött 1858-59-ig. 1859. a budapesti egyetemre a leiró boncolástan nyilvános rendes tanárává választatott. Ő vetette meg az alapját a budapesti egyetem boncolástani muzeumának. 1871. királyi tanácsossá neveztetett ki s 25 éves tanári jubileumára a vaskoronarend III. osztályu jelvényével díszíttetett fel. Számos külföldi rendjelet nyert el; a III. Károly spanyol rend nagykeresztjét, a portugáli Krisztus-rend keresztjét, a svéd Vasa-rend lovagkeresztjét, az olasz korona-rendet, a hesseni Fülöp-rend I. szot. keresztjét, az anhalti Albrecht-rend keresztjét stb.; sok bel- és külföldi tudományos egyesület tiszteleti, rendes és levelező tagjává választotta. Dolgozatai közül legnevezetesebbek a következők: A gerincoszlop alkata és mozgásáról (O. H. 1860); A Santorin viszeres fonatai újabb adatai (1869); Porcszerü és valódi csontképzés a monyban egy felnőttnél (1874); Az emberi vese viszerei (1875); Újabb kutatások eredményei a vesének szerkezetet és visszérrendszere felett (1877); Polymikroszkop (ugyanaz az akadémia évkönyviben és külön kiadásban is megjelent); Tizenhat súlyos bűntettes koponyája (1878); Ueber den feineren Bau der gesammten Medulla spinalis (Sitzungerber. d. K. Akadamie, Bécs 1854); Neue Untersuchugen über den feineren Bau des centralen Nervensystems (Denkschriften der kais. Akad., u. o. 1855); Beitrag zur älteren Litteratur der Cholera (u. o. 1856); Ueber eine Zwillingsbildung der Medulla spinalis (u. o. 1857); Beiträge zur Erörterung der Histologischen Verhältnisse des centralen Nervensystems (u. o. 1858); Beiträge zur pathologischen Anatomia dea Rückenmarks (u. o. 1859); Das venöse Convolut des Beckens beim Manne (u. o. 1871); Ugyanez a magyar tud. akadémia évkönyveiben és külön kiadásban is megjelent. A mesterségesen eltorzított koponyákról (a magyar tud. akadémia évkönyveiben és külön kiadásban 1877); A szeged-öthalmi ásatásokról (akad. évkönyv 1882); Az emberi gerincagy, nyultagy és Varoli-hid szervezetének górcsői tájviszonyai (akad. értek. 1869); De iride humana (Buda 1841); Memorias sur la structur intime de la moëlle allongée et du pont de Varoli (Páris 1857); Etudes du systéme nerveux central (u. o. 1857). E munka a párisi akadémia által a Monthion-féle díjjal koszoruztatott. Crani di Deliquenti (Róma 1880); A közép-idegrendszer szürke állományának és az egyes ideggyökök eredetének tájviszonyai (1867); Santorini viszere fonatai férfiunál (Pest 1868); Emberi koponyaisme (akad. évkönyv Pest 1875); Az emberi vese Malphigi-féle lobrai (1868).
2. L. Mihály, orvos, az előbbinek apja, szül. Pozsonyban 1773 máj. 11., megh. Budán 1840 febr. 12. Orvosi tanulmányait Bécsben és Pesten végezte s utóbbi helyen 1799. aug. 16. orvosdoktorrá avattatott. Ugyanez évben esztergomvármegyei fizikus lett s 1808. a pesti egyetem élettani és felsőbb boncolástani tanszékére hivatott meg. 1809 és 1815. orvoskari dékán, 1817. restor magnificus volt. 1819. a bécsi egyetem hivta meg az élettani és felsőbb boncolástani tanszékre. Az élettan terén tett kutatásai és nyilvános munkái elismeréséül 1823. a svéd Vasa-rend lovagja lett s több külföldi akadémiák és tudományos társulatok tagja. Nagyobb munkái: Introductio in Methodoologiam physiologiae corp. humani (Pest 5 köt.); Institutiones physiologiae organ. human (Bécs 1822); Summa praeceptorum in administrando variolae vaccinae negotio (Buda 1829); Rövid észrevételek holttest törvényes orvosi vizsgálására, a magyarországi physikusok, orvosdoktorok és seborvosok számára (Buda 1829); Introductio de lue pecorum pro dominiis chirurgisve (Buda 1836)- Die Wuthkrankheit nach bisherigen Beobachtungen und neueren Erfahrungen pathologish und therapeutisch dargestellt (Pest és Lipcse 1837).
(állat. Acanthus Bechst.), az éneklő verébalkatuak rendjébe, a kúpcsőrü pintyfélék családjába tartozó madárnem, melynek négy faja él hazánkban, u. m. a közönséges L. (A. linaria L.). Csapó tollai sötét szürkék, barnásba hajlók, kormánytollai fehér szegéllyel, torka és kantára fekete. Háta rozsdabarna, sötétbarna hosszanti foltokkal. A himnek melle és farktöve veres. Láb szürkésbarna. Hossza 13, szárnyhossza 7,6, farkhossza 6 cm. Óvilágrészek északi vidékén él; hazánkat télen keresi fel, de még februárban visszaköltözik északra. A szibériai L. (A. exilipes Cones), hasonló kinézésü és nagyságu madár, mint a közönséges L., csakhogy szine sokkal halványabb, háta ezüstszürke. Hazája a magas észak hazánkban igen ritka, igy 1880. a gubacsi puszta mellett ejtett el egy him példányt Madarász Gyula. L. még Kenderike.
l. Fortis.
l. Hashajtó szerek.
falu és fürdő Bern svájci kantonban. A falu a Simme mindkét partján a Wildstrubl és Wildhorn közt fekszik, (1888) 1997 lak. A fürdő (1105 m.) tőle 1/2 km.-nyire van, három hideg forrással, amelyek közül a Balm-forrás Európa kénben leggazdagabb forrása. V. ö. Trechler és Buss, Bad u. Kurort L: (1877); Gsell-Fells, Kurorte d. Schweiz (1829).
Henrik, iró, szül. Pécsett 1863 jun. 26. U. o. végezte a gimnáziumot; 1880. a pesti egyetem orvosi karán iratkozott be, egy év mulva a bölcsészeti karba ment át. Tanári oklevelet nyert, azután a pozsonyi kereskedelmi akadémián működött egy évig, onnan 1888. a budapesti V. ker. áll. főreáliskolához került helyettes tanárnak, 1893. rendes tanár lett. Önállóan megjelent munkái: Költemények (1886); Petőfi és a természet (1892); Újabb költemények (1895) s apróbb dolgozatok. 1890. alapította többedmagával az Élet c. szemlét, mely havi folyóiratból félhavivá, végre hetivé változván, különböző szerkesztők után most L. szerkesztésében jelent meg.
1. János, honvédparancsnok, szül. 1820., megh. 1849. 1826. lépett a Württemberg huszárezredbe mint hadapróbb. 1848. ugyanazon ezredben százados volt s Galiviában állomásozott. A hazai mozgalmak hirére a század legénysége a Magyarországba jövetelre határozta el magát s tisztjeit is erre birta. A század L. százados és Fiáth Pompejus főhadnagy vezetése alatt szerencsésen megérkezett a házába s a szerbek ellen rendeltetett. Fiáth az aug. 18. szenttamási csatában elesett, L. pedig utóbb a Hunyady huszárok ezredese lőn. 1849. ápr. tábornokká s a komáromi vár parancsnokává nevezték ki, de nemsokára Guyonnal váltották fel. 1849 nyarán bizták meg újra a Tisza körül alakult lovashadosztály aradi börtönbe hurcolták, hol megőrült; a kivégzéstől halála mentette meg.
2. L. Károly, honvédezredes, szül. Bécsben 1803 febr. 25., megh. Egerben 1874 május 18. A katonai pályára lépett, s 1836. már százados és századparancsnok volt, de 1839. nőül vett egy szegény leányt és letette tiszti rangját. 1848. nyomban őrnaggyá nevezték ki, s aug. elején a rácok ellen Verbász alá küldték. Itt azonban csakhamar éles súrlódásokba keveredett Bechtold tábornokkal és gróf Castilioni huszárezredessel; visszahivták tehát Heves vármegyébe zászlóaljával együtt. 1849 ápr. 2. a Vilmos huszárok parancsnokává nevezték ki, s az ő élükön vett részt Budavár ostromában. A világosi katasztrófa után Egerben két hónapig bujdosott, de aztán önként jelentkezett, mire Pestre vitték s az Új-épületbe zárták. Innen Aradra hurcolták, hol kegyelem útján 12 évi nehéz várfogságot kapott, melyből négyet ki is töltött és 1853 végén szabadult ki börtönéből. 1867. Egerben egyhangulag megyei főszámvevővé választották meg.
az ugyanily nevü járás székhelye Baku transzkaukáziai orosz kormányzóságban, a Kaspi-tenger Ny-i partja közelében, a Lenkoranka torkolatánál, (1890) 7455 lak. A várostól 3 km.-nyire fekvő kikötője ki van téve a viharoknak; fával és gyapottal űz kereskedést. L. azelőtt Talis persa tartománynak volt fővárosa; 1813. az oroszok rohammal vették be.