Vilmos báró, osztrák táborszernagy, szül. Budweisban 1809., meghalt Troppauban 1894 okt. 18. Atyja példájára ő is a katonai pályára lépett és a tüzérség soraiban töltött 53 évet, mely idő alatt fokozatosan a táborszernagy rangig emelkedett. Nagy érdemeket szerzett a lőgyapot tökéletesbítése körül. 1866. a floridsdorfi hídfőt építette és a Bécs melletti erősbített tábort. 50 éves jubileuma alkalmával a vaskorona-rendet kapta.
3,5-5,5 mm. hosszu, sárgásbarna, fénylő, kissé kellemetlen szagu, nyálkás, zsíros ízü. Van benne mintegy 8% viz, 33% kövérolaj, 25% fehérje, 4-5% ásványos rész, de a csersavnak csak a nyoma. A porrá tört L.-mag sok nyálkatartalmánál fogva részint orvosságnak, részint külsőleg forró daganatot és kelevényt puhító és enyhítő borogatónak, burkoló szernek és allövellőnek, iparilag pedig olajnak (oleum lini) használatos. L. Lenolaj.
a repcepogácsával egyenértékü, de drágább olajgyári hulladék, mert ízletesebb és természetszerübb volta miatt nagyobb keresletnek örvend. Főleg csak csikókkal és lovakkal kell etetni, mert más állatok számára aránytalanul drága.
a Ruhrnak 131 km. hosszu baloldali mellékfolyója Vesztfáliában, 819 m. magasban, az Astenbergen ered és Syburgnál torkollik.
Péter, József, német műkertész, szül. Bonnban 1789 szept. 29., megh. 1866 jan. 23. A párisi füvészkertben tanult s egyúttal építészettel is foglalkozott, majd Münchenben Schellel együtt a laxenburgi díszkert tervezetét dolgozta ki. 1816. Potsdamba hivták meg kertészménöknek s ekkor végezte Sanssouci, a berlini állatkert és a magdeburgi Frigyes Vilmos-kert parkozását. L. kezdeményezésére alapították a potsdami kir. faiskolát és kertészeti intézetet. 1847. a kir. nemzetgazdasági kollégium tagja, 1854. a kir. kertek főigazgatója lett.
az ugyanily nevü járás székhelye Düsseldorf (ettől 39 km.-nyire) porosz kerületben, vasút mellett, (1890) 10 427 lak., nagy gyapjufonókkal és poosztószövőkkel, vas- és acélművekkel, malmokkal és gyapjukereskedéssel. 1226-1300. Berg grófjainak volt székhelye; iparát a XIV. sz.-ban Kölnből ide menekült szövők alapították meg.
Jakab van, hollandi költő és iró, szül. Amsterdamban 1802 március 24., megh. Oosterbeekben 1868 okt. 25. Hosszabb ideig biró volt Amsterdamban, majd a költészettel kezdett foglalkozni s Hollandiában a romantikus irány képviselője volt. Sikerült költői elbeszéléseket irt (Nederlandsche Legenden), továbbá számos történeti regényt (De pleegroon, De roos van Dekama stb.) s végre több mint 310 szinművet, melyek közül néhány vígjátéka zajos sikert aratott. Fordított Shakspereből is. Összes művei Romantikus művek (23 kötet) és Költői művek (13 kötet) cím alatt jelentek meg hollandi nyelven.
Anna Mária, svéd irónő, született Upsalában 1754 jun. 18., megh. 1817 márc. 8-án. Malmstedt tanár leánya volt s 1780. nőül ment L. Péter Károly kereskedelmi tanácsoshoz. Költeményeit álnév alatt bocsátotta közre s irodalmi munkásságáról csak legbensőbb barátainak volt tudomásuk. Összes költeményei halála után (1819) jelentek meg egy kötetbe gyüjtve Skaldeförsök címen, s verseit még ma is a svéd irodalom legbecsesebb alkotásai közé számítják.
(ang. to be, or not to be: that is the question), Hamlet monologjának egyik (3, 1) sora, melyet rendesen angolul szoktak idézni, midőn fontos, a létkérdéssel kapcsolatos dolgokról van szó. Arany János fordításában: «A lét, vagy a nemlét kérdése ez».
Skócia egykori vidéke ez, amelynek területén ma Dumbarton grófság és részben Stirling, Perth és Renfrew vannak. A róla elnevezett hegyek, L.-Hills, K-ről Ny-ra Stirling és Dumbarton köz húzódnak el és 500 m.-nyi magasságot érnek el.