l. Hengermű.
a harmoniában igy neveztetnek azok a különféle faju hármas és hetes hangzatok, melyek bármely skála zöngeegymásutánjára építve keletkeznek.
l. Lépbetegségek.
Lepkék, l. Pillangók.
(növ. perigonium, chlamys), a virág fő és belső szerveinek takaró része. A virágtakarót olyankor nevezzük igy, ha külön kehely és szirom nincs, hanem a takaró csak egyféle és egysoros, de lehet kétsoros is, p. a tulipáné v. a liliomé, de ekkor mind a két sor tagja egyforma. A L. v. zöld, p. a kenderé, ekkor egészen olyan tulajdonságu, mint a kehely és kehelynemü L.-nek (perigonium calycinum) hivjuk. A liliomfélék, nőszirom-, kosbor- és farkasalmafélék v. a Polygonum leple szines, azért sziromnemü L.-nek (p. corollinum) mondjuk. Legtökéletlenebb a pázsitfélék L.-e, gyakran csak két pikkelyke. A káka L.-e 6 serteszál. Különben amit a kehely alakjáról, számáról és elrendezéséről elmondottunk, az majd mind sajátja lehet a L.-nek is. Az egysziküeknek rendesen csak leplök van. A kétsziküeknek egy serege szintén leples; l. Achlamydeus.
de Saint-Fargeau (ejtsd: löpeltyié dö szeń farzsó) Amédée, francia zoologus, szül. 1770., megh. Párisban 1845., különösen a Hymenopterák és Lepidopterák tanulmányozásával foglalkozott.
vajas v. élesztős tésztából készült lapos sütemény, melyet különféle gyümölccsel megraknak és megcukroznak s aztán megsütik. A megsült L.-t négyszögletes darabokra szelik s ugy adják az asztalra; legáltalánosabban elterjedt az almás és szilvás L. s a túrós L.
tövisakác v. krisztusakác (növ., Gleditschia L. Gleditsch János Tódorról [1714-86]), a caesalpiniafélék fája, 4-5 faja (hazánkban 2 faj ültetve) Ázsiának mérsékelt és melegebb vidékein és É.-Amerikában terem. Kedvelt csinos fa, levele egyszer v. kétszer szárnyalt. Virágai a fejletlen ágacskákon csoportosak, kurta virágfüzérekké alakulnak, aprók, zöldesek v. fehérek, vegyes-éltüek kivül egyivaruak is vannak. Hosszu, cséklyés gyümölcse a szentjános-kenyérhez hasonló, fel nem nyilik, sokmagu. A G. triacanthos L. É.-amerikai, 9-12 m. magas; levele kétszer v. többször szárnyalt, tövise barnapiros, háromágu, néha sűrü, erős egész 12 cm. hosszu, hüvelye egész 3 dm. hosszu, a bele édes. Európában és hazánkban számos fajtáját ültetik. Töviseiről azt gondolják, hogy ebből volt Krisztus urunk töviskoszoruja, ami erről a kétségtelen amerikai fáról meglehetős gyarló gondolat. Fája nagyon jó, az asztalos meg az esztergályos feldolgozza, hüvelyét hazájában a jószágnak adják, töviseiből nyilat csinálnak. Magva beléből orvosság lesz, sőt méhsert főznek belőle. Kertben szomoru fajtája (var. pendula) is van. A G. inermis Mill. (árva L.) tövistelen v. kevés tövisü, hüvelye egymagu, húsa nincs. É.-Amerika D-i országaiból való. Ültetik mint a mongol és khinai G. Sinensist Lam. (G. horrida Willd.). Ennek a levele, kivált fiatal korában, kétszer szárnyalt, tövise nagy, ágas, hüvelye felálló vastag; húsos bele van. Importált magról szaporítják, a kényesebb természetü fajokat mint anyatőre, a G. triacanthosra oltják.
(növ., Coenanthium), egyes virágai a szétterült, lepényforma, elhúsosodott vacokból nőnek. Ilyen a Dorstenia (l. o.) virágzata.
(ejtsd: löper) Lajos Ágost, francia festő és fametsző, az angol Smeeton tanítványa és kartonjait a naturalista irány jellemzi. Mint festő autodidakta volt, s vásznain leginkább Párist és környékét meg a párisi élet jellemző alakjait szokta megörökíteni, finom ízléssel és kiváló művészettel.