L. (növ.), l. Pórmustár.
Presl. (növ.), l. Lakmuszfű.
Sternb. (növ., pikkelyfa), kihalt ősvilági korpafűféle fa. Ásatag törzse néha 30 m.-nél magasabb és 4 m. átmérőjü. Kérgét sűrü spiralis helyzetü pikkelyek takarták, melyek a lehullott levelek maradványai. Fajainak száma körülbelül 40; többnyire kőszéntelepekben lelni. Magyarország őstelepeiben, Bánságban, nevezetesen a Szekule völgyben Resicánál lelték.
(ásv.), l. Gothit.
litium-csillám, lemezkéi barackvirág szinü vörösek, vagy szintelenek, egyhajlásu rendszerbeliek; jól meghatározható kristályokat eddig még nem találtak, legszebbek még az elbaiak. Anyag fluortartalmu kálium-litium-aluminium-szilikát (2(KLiO. Al2O3.2SiO2)+Si2O3F2). Rendesen gránitban terem fluortartalmu ásványokkal (topáz, turmalin) együttesen. Elbán kivül Morvaországban Rozena mellett, Szászországban (Penig), az Uralban (Jekaterinburg). A rozenaiban rubidium meg cezium is van. Termő kőzetével együtt, kedves rózsaszine miatt, apróbb tárgyaknak, vázáknak, lapoknak, stb. munkálják meg. Szinonim vele a lilalit.
(ásv.), fekete, vasban igen gazdag csillám (l. o.).
(állat, lepkék), a szívószáju rovarok azon rendje, amelynek négy pikkelyekkel fedett szárnya van és tökéletesen átalakuló. L. Pikkelyesszárnyuak.
Fitz. (állat), a kétlélekzetü- v. tüdőskopoltyus halak egyik képviselője, melyet hazájában az Amazon vidékén Karámurú-nak neveznek. Teste az angolnáéhoz hasonlít, evezői fonalforma függelékek; szine barnásszürke vagy olajbarna, kerek világosabb fontokkal tarkázott, 1-1,15 m. hosszura nő. Életmódját még nem eléggé ismerik. Fajneve L. paradoxa Fitz.
Ag. Kövült hal. A zománcos hal alosztályán belül a Lepidostidae-k családjába tartozó kihalt nem, amely a triasz, jura és kréta időszakban élt Európa és Ázsia területén. Alakjára nézve lapos, kevéssé hasa, a mai pontyokhoz hasonló volt, rombos alaku pikkelyekkel fedve. A farkúszó hemi-heterocerk, a hátgerinc a farkúszó előtt fölfelé görbül és a felső uszonyban folytatódik, a felső farkuszonyrész sokkal nagyobb darabon van pikkelyekkel fedve, mint az alsó. Az alsó és felső állkapocs, valamint a garat félgömbalaku fogakkal van benőve. Maga a csontváz igen kevéssé ismeretes, mivel legtöbbnyire a vastag pikkelypáncél teljesen elfödi.
hires római család, mely a Mamercusokkal, Pappusokkal, Paullusokkal, Regillusokkal és Scaurusokkal (l. ezeket külön cikkek alatt) együtt az Aemiliusok genséhez tartozott és melynek nevezetesebb tagjai a következők:
1. Marcus Aemilius L., Pompejus hive, akit büszkeség és becsvágy jellemeznek, annyira, hogy Pompejustól is elszakadt, bár ez konzulságra segített. A szenátus annyira tartott tőle és erőszakos természetétől, hogy megtette Gallia Transalpina főparancsnokának, csakhogy megszabaduljon tőle. L. azonban Etruriában maradt és hadsereg élén vonult Róma ellen, hogy magának a konzulátust kierőszakolja. Ekkor Pompejus és Catulus kivonultak ellen és közvetlenül Róma kapui előtt megverték. L. Szárdiniába menekült, ismételt kisérleteket tőn arra nézve, hogy a főhatalmat kezébe kerítse, de hasztalan. Fia:
2. szintén Marcus Aemilius L., a világtörténetből ismeretes tirumvir. Kezdettől fogva Caesar hive lévén, az utóbbival kölcsönös szivességeket tettek egymásnak. Caesar megtette L.-t városi prefektusnak és prétornak, L. viszont kieszközölte Caesrnak a diktaturát. 46. tirumfust tartott, azután Caesar társa lett a konzulátusban és diktaturában, Caesar halála után pontifex maximus és a galliai hadsereg vezére. Midőn az Antoniusszal és Octavianusszal való triumviratus létrejött, a földosztálynál Afrikát kapta, ismét triumfust tartott és 42. konzul lett. Octavianussal való küzdelmében olyan hanyag magatartást tanusított, hogy a hadsereg ennek folytán elpártolt tőle és L. kénytelen volt minden államférfiui hivataltól visszalépve, kizárólag a pontifex maximus tisztének élni. Megh. Circejiben Kr. e. 13.