1. város és az ugyanily nevü járás székhelye Burgos spanyol tartományban (ettől 37 km.-nyire), az Arlanza balpartján, (1887) 2617 lak., a L.-i hercegnek 1604. épített palotája romjaikban még látható. - 2. L. (Zacoloacan), Mexiko várostól Ny-ra, 30 km.-nyire eredő folyó, amely a Chapala-tóba ömlik és abból Rio Grande de Santiago (l. o.) néven folyik ki.
Francisco Gomez de Sandoval y Rojas herceg, szül. 1550., megh. 1625. Kedvelt embere volt III. Fülöp királynak, akinek még trónörökös korában, mint udvari marsal, sok szivességet tett és aki azután trónralépte után is mindenben L. szava után indult. L. kifogástalan, kitünő modoru udvaronc volt, de államférfiui tehetségnek teljes hijával. A király fölött annyira uralkodott, hogy sokan ebben babonás és bűvös szerek hatását vélték felismerni. Mig egyrészről az udvarnál mértéktelen fényt és pompát honosított meg, másrészről a hivatalnokok körében az ő uralma alatt nagyban terjedt a korrupció s Spanyolország alatta nagy sülyedt. Belpolitikájának irányát jelzi a munkás móriszkoknak a kiűzete. Ezen iparos néposztálynak a kiüldözése nagyban befolyt Spanyolország elszegényedésére. 20 éves kormányzása alatt az állami pénztár kárára nagyon meggazdagodott és mintegy 40 millió tallérnyi vagyont gyüjtött. Felesége halála után L. bibonok lett, 1621. III. Fülöp halála után Olivarez vádjai folytán évjáradékától megfosztották és nagy pénzbirságra itélték. V. ö. Diercks, Geschichte Spaniens (II. köt. 1895).
Jurjevics Mihály, hirneves orosz költő, szül. Moszkvában, a skót eredetü Lermont családból, 1814 okt. 2., megh. párbajban Pjahogorszkban 1841 jul. 15. (ó-napt.). A gimnáziumot és egyetemet Moszkvában végezte. 1832. Szt. Pétervárra ment a hadapródiskolába, honnan mint tiszt lépett be a testőrségbe. Puskint (l. o.) éppen abban az időben ölték meg párbajban s L.-ot az ezen alkalomra irt Naszmertj pojéta (A költő halálára) c. erős verseiért 1837. a Kaukázusba küldték. Néhány hónap mulva engedelmet kapott ugyan a visszatérésre, de mert Barante francia követ fiával párbajt vívott, 1840. vissza kellet mennie a Kaukázusba, hol nemsokára megint párbaja volt egy tiszttársával, aki őt lelőtte. Holttestét 1842 márc.-ban hazavitték nagyanyja, Arszenjev asszony birtokára, a penzai kormányzóságba, ahol emléket is állítottak neki. L. határtalan pesszimizmussal irt s ezt annak köszönhette, hogy ő még jobban hatása alatt állott Byronnak, mint Puskin, mindazáltal erős költői ér, eredetiség és felöltő subjektivitás nyilatkozik minden sorában. Nagyobb epikus költeményei: Meyry (A zárda-novicius); Izmail lej; Valerik; Hadsi-Abrek; Kaznácsejsá (A pénztárnoké); Démon stb., majd mind a Kaukázusból vannak véve; elbeszélő költeményei közt legsikerültebb, legeredetibb a Vasziljevics Iván cárról és Kalasnjikov kereskedőről szóló epikus da (Pjesznja pro carja Ivana Vasziljevicsa, molodavo opricsnjika i udalavo kupca Kalasnjikova), melyben az ó-szláv költészet szellemét, formáját és naivságát ritka virtuózitással adta vissza. Irt prózát is s e nemü munkái közt világhirü a Geroj nasero vremenji (Korunk hőse), mely minden művelt európai nyelvre le van fordítva (magyarra Ruby M. és Timkó, Budapest 1879). Összes műveit többen adták ki; legjobb a Szuvorics-féle (Szt. Pétervár 1888). Verseiből Szabó Endre és Zilahi Imre fordítottak le többet.
vagy Lerne, mocsaras tó ókori Görögországban, mellette hasonnevü várossal, az argoliszi tengerpart mentén. A hagyomány szerint itt ölte meg Herakles a L.-i hidrát (l. Hidra). Pausanias idejében egy szent berek volt ott, telve kápolnákkal és egy templommal.
(franc., ejtsd: lö roa e mor viv lő roa) a. m. a király meghalt, éljen a király. A régi francia monárkia ősi szokása szerint e szavakkal szokta jelenteni a palota erkélyéről egy herold a király halálát és utódjának trónra léptét. Háromszor kiáltotta, s utoljára a maga szertartásos mivoltában XVIII. Lajos halálakor, 1824 okt. 24. hallatszott a szt. denisi templomban.
(franc., ejtsd: lö roa reny e nö guvern pá) a. m. a király uralkodik és nem kormányoz. A XVI. sz.-ban a lengyel országgyülésen Zamojszki János által (Rex regnat sed non gubernat), újabban 1830. Thiers által felállított tétel, az utóbbi idő óta a modern alkotmányosságnak egyik alaptétele.
görög sziget, Kis-Ázsia Ny-i partja előtt, Mendelia öböltől Ny-ra; 64 km2 többnyire sziklás területén 3000 görög lakik. K-i részén fekszik L. vagy Hagia-Marina falucska. Bort, olajat, gyapotot és gabonát termel.
(ejtsd. löru) Péter, francia filozofus, szül. Berriben Páris mellett 1797 ápr. 6., megh. Párisban 1871 ápr. 11. a kommün uralkodása alatt. Párisban és Rennesben járt gimnáziumba, azután megtanulta a könyvnyomást és mint szedő s javító kereste kenyerét. Nyomdájában ismerkedett meg Duboisval, kivel együtt alapította meg a Globe címü hires újságot. 1831. L. a saint-simonismushoz tért, de amikor ennek hivei Enfantin vezetése alatt lefogadták a házasság eltörlésének elvét, L. elvált tőlük s a Revue Encyclopédique, később az Encyclopédie nouvelle c. vállalatot alapította, melyből 8 kötet jelent meg. Néhány évig a Revue des Deux Mondes munkatársa volt. 1841. alapította Viardottal és George Sanddal a Revue indépendanteot, mely a katolicizmus és az uralkodó politikai meg filozofiai rendszer ellen fordult. 1843. a nyomda vezetését vállalta el Boussacban, ott alapította meg a Revue socialet, mely ezentul nézeteinek közlője. 1848. az Assemblée constituante tagja, ahol azonban metafizikával elegyes szocializmusa nem tett semminő hatást. 1849. az Assemblée législative tagja, 1852. az államcsiny után Jerseybe menekült, később Lausanneban élt, csak 1869-iki amnesztia után tért Párisba, ahol a kommün alatt halt meg. A kommün halálakor két tagjával képviseltette magát a temetésén, de kijelentette, hogy nem «misztikus eszme» hivét tiszteli benne, hanem a politikust, ki a juniusi napok után oly bátran védelmezte a legyőzötteket. Első műve: Refutation de l'éclecticisme (1839); főműve De l'humanité stb. (2 kötet 1840, 2. kiadás 1845.). Számos más szocialisztikus és filozofiai művén kivül költeményt is irt: La gréve de Samarez (1863-64).
a. m. disconto (l. o.).
(ejtsd: löroá) Marin, seigneur de Gomberville, francia regényiró, szül. Párisban 1600., megh. birtokán, Gombervilleben, 1674 jun. 14. A francia akadémia egyik legelső tagja volt; tankölteményein és lirai versein kivül irt még négy nagy hősi regényt is, melyek közt Polexandre (1632-37) volt a legkedveltebb.