az a hely és azon vadászati mód, ahol és amikor a vadász elrejtve magát, a vadat lövésre várja. Magas les a fákra vagy cölöpökre készített ülőhely. Lesgödör a földbe ásott mélyedés oly sík helyeken, hol másképen nem rejtőzhetik el a vadász. A vadász a leshelyeket a vadjárásnál, a sózóknál, etetőknél készíti és reggel vagy este keresse fel; figyelemmel van a szélre is, hogy mindig a szél ellenében várja a vadat. - L. a katonaságnak akkénti elrejtett felállítása, hogy az ellenségre, v. ennek egyes embereire, futárjaira stb.-re meglepően előre törhessen.
György Lajos, francia fizikus és matematikus, szül. Genfben 1724 jun. 13., meghalt u. o. 1803 nov. 9. Tulajdonkép az orvostudományokra készült, de mégis legjobban a fizikát és a matematikát szerette. A matematikának magántanítója volt; a párisi akadémia levelező tagjává választotta. Ugyszólván egész munkásságát az általános gravitáció megfejtésének szentelte. L. iratai közül a következő címüek említendők: Lucrée neutonien (Berlin 1782); Deux traités de physique mécanique (Páris 1818); Essai de chimie mécanique.
(ejtsd: löszázs) Alain René, francia költő, szül. Sarzeauban, Thuys félszigeten (Morbihan ker.) 1668 máj 8., megh. Boulogne-sur-Merben a 1747 nov. 17. Párisban filozofiát és jogot tanult, aztán ügyvéd lett. Az irodalomhoz való hajlama azonban néhány év mulva elvonta az ügyvédkezéstől. Megbarátkozott a lyonnei abbéval, aki L.-t megismertette a spanyol nyelvvel és irodalommal és később 600 livrenyi évjáradékot adott neki. L. eleinte szindarabokat irt, amelyeket az országos várások alkalmával adtak elő. Nagy tetszést különösen két vígjátéka: Crispin rival de son maître (170) és Turcaret (1709). Nagy hirre azonban igazán L. csak akkor jutott, mikor spanyol minták után készült víg regényeit adta ki. Ilyenek: Le diable boiteux (Páris 1707 és számos ízben; magyarul: A sánta ördög, Pest 1803, 1875; az Olcsó Könyvtárban is megvan, ford. Varga Bálint, jeles bevezetéssel, 1883), amelynek eszméjét egy spanyol iró, Guevara Lajos Velez El diablo cojuelo c. regényéből vette és a hires Gil Blas de santillane (Páris 1715-35, 4 köt., és azóta többször; a legjobb kiadás Janiné, Páris 1862 és 1873, 2 köt., magyarra fordította Benedek Lajos, Kolozsvár 1874, 4 köt.), melyben az egész társadalmi élet képe van mosolygó humorral és reális hűséggel megrajzolva. Az nem áll, hogy L. e munkát spanyolból fordította volna, noha irása közben spanyol mintákat tartott is szem előtt. Histoire de Guzman d'Alfarache c. alatt (2 köt., Páris 1732 és 1764) Aeman Máté ilyen címü spanyol hires komikus regényének átdolgozását adta. Említésre méltók: Histoire d'Estevanille Gonzalés (2 köt., 1734) és Le bacheiler de Salamanque (2 kötet, Páris 1736) c. regényei is. Vaudevillejei, víg operái, bohózatai, közjátékai stb. Théâtre de la foire (10 köt., Páris 1721-37) c. alatt jelentek meg. Összes műveit 1828. adták ki (Páris, 12 köt.).
francia város, a. m. Lons-le-Saunier (l. o.).
(ejtsd: lé káj), vagy Aux Cayes, város Haiti sziget DNy-i partjain, az Isle de la Vache által képezett jó természetes kikötővel, (1887) mintegy 25 000 lak., német alkonzuli hivatallal. Kikötőjét 1887-ben összesen 197 hajó látogatta 171 759 tonna tartalommal.
1. község Lika-Krbava vmegye otocsáci j.-ban, (1891) 1826 horvát lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. L., fürdő Horvátországban, l. Bosiljevo.
latin növénynevek után Leschenault de la Tour Lajos Tivadar, francia botanikus (1773-1826) nevének rövidítése. Mint botanikus átkutatta D.-Ázsiát, Polinéziát és D.-Amerikát, s az ausztráliai flóráról irt.
(ejtsd: leszkó) Péter, francia építőmester, szül. Párisban 1510 körül, megh. 1578. A Louvre építését vezette (1546-78) s ezen idő alatt II. Henrik tanácsossá és a párisi Notre Dame kanonokjává nevezte ki. L. Építette a palota Ny-i homlokzatát, mely a francia építészet egyik legsikeresebb alkotása. Ő építette I. Ferenc házát a Champs Elyséen is s ő tervezte a Fontaine des Innocents szökőkutat is, melyet Goujon domborművei díszítenek. V. ö. Berty, Les grands architects français de la renaissance (Páris 1860).
(ejtsd: lédigjer) Ferenc de Bonne herceg, francia connétable, szül. St. Bonnet de Champsaurban 1543 ápr. 1., megh. Valenveban 1626 szept. 28. Jogi pályára készült, de korán a hadseregbe lépett, s protestáns részen küzdött a hugenotta harcokban. 1595. IV. Henrik kinevezte Provence helytartójává, 1597. pedig, midőn L. a szavójai herceget legyőzte, Dazphiné kormányzójává tette. Az 1601. békéig L. volt Franciaország védpajzsa a szavójai fegyverek ellen s ekkor tábornagyi rangot kapott. V. Henrik halála után Medici Mária hercegi és ipari méltóságra emelte; ezóta folyton IV. Henrik megkezdett politikáját folytatta, s mig egyrészt protestáns hitsorsosait a zavargásoktól visszatartotta, addig másrészt, Károly Emánuel szavójai királlyal szövetkezve, a spanyolok ellen harcolt. A jezsuiták 1621. áttérítették L.-t, ki a következő évben Franciaország connétableja lett, s a hugenották elleni hadikészülődések közepette halt meg. C. ö. Actes et correspondance du connétable de L., kiadta Douglas és Roman (3 köt., Grenoble 1878-84); Dufayard, L. (U. o. 1892).
Benozzo de, olasz festő, l. Gozzoli.