kisközség Zala vmegye tapolcai j.-ban, (1891) 1186 magyar lakossal, vasúti állomással.
kisközség Zala vmegye tapolcai j.-ban, (1891) 1154 magyar lak., vasúti állomás, posta- és táviróhivatal, postatakarékpénztár.
(franc., ejtsd: lézeksztrem szö tus) a. m. a végletek érintkeznek; eredete a görög bölcseknél keresendő. A IV. századbeli Epiphanius már idézi a pogány filozofusok e tételét: végletek, egyenlőségek.
l. Halászat.
1. L. (Hvar), egyike a dalmát szigeteknek, amelyet Sabbioncellótól a Narentai- és Lissától a Lissai-szoros választ el. A 70 km. hosszu és 6-7 km. közepes szélességü sziget területe 288 km2. D-i oldalán egész hosszában egy domblánc vonul el, amelynek legmagasabb csúcsa San Nicolo (633 m.). Legtermékenyebb részei a Verbosco és Verbagno-völgyek. Búza is terem, de értékesebben a borai (Prosecco és Vino di Spiagga), rizmarinolaja, gyümölcse (különösen a füge) és halai. Kecskéket is tenyésztenek rajta. Ny-i felében van a Spalmadori-szigetektől védett legjobb kikötője és ennek partján a sziget fővárosa L. - 2. L., dalmát kerületi kapitányság, területe 413,23 mf2, (1890) 25 690 lak., következő járásokkal: Cittavecchia, L. és Lisa. - 3. L., ugyanily nevü dalmát kerületi kapitányság fővárosa, püspöki székhely L. szigetén, (1890) 3596 lak., jó 0kikötővel, szivacshalászattal, arzenállal, meteorologiai állomással, a franciskanus klastrom ebédlőjében Matteo Reselitől való és az utolsó vacsorát ábrázoló festménnyel. L.-t mint klimatikus gyógyhelyet is sokan felkeresik.
l. Vadorzás.
Milojko, szerb hadvezér, szül. 1833. 1853. elvégezte a katonai akadémiát Belgrádban, mire tanulmányai befejezésére Berlinbe és Párisba ment, 1870. a belgrádi katonai akadémia tanára és igazgatója és már 1873. Risztics kabinetjében hadügyminiszter lett. 1876. a timoki hadsereg parancsnoka volt és mint ilyen bátorság és katonai ügyesség által kitünt, különösen a zajcsai ütközetben Ozman pasa ellen. 1878. diplomáciai küldetésben San-Stefano és Szt.-Pétervárra ment. 1880. a Pirocsánác-kabinetben ismét hadügyminiszter és 1882. a vezérkar főnöke lett.
Ágost, kiváló szlávista nyelvész Németországban, szül. Kielben 1840 jul. 8., ott és Lipcsében tanult, itt 1865. gimnáziumi tanár, 1867. Göttingában egyetemi docens, 1869. Jenában az összehasonlító nyelvészet rendkivüli tanára, s 1870. Lipcsében a szláv nyelvek rendes tanára lett. Főbb munkái: Handbuch der altbulgarischen Sprache (Weimar 1871., 2. kiad. 1886); Die Deklination im Slawisch-Litauischen und Germanischen (Lipcse 1876, jutalmazott pályamű); Untersuchungen über Quantität und Betonung in den slaw. Spr. (u. o. 1885, 1 köt.). 1884. átvette Ersch és Gruber enciklopédiája szerkesztését.
István, cseh-tót iró és kiskőrösi ág. ev. lelkész, szül. 1757., megh. 1818. Ő alapította és szerkesztette Pozsonyban 1783-ban az első tót hirlapot e címen: Prespurski Noviny, Számos egyházi iraton kivül irott művei: Basne prilezitostné (Alkalmi költemények, Pozsony 1781-1795); Vysvetleni slov ev. biblie Palkovicovej (P. bibliája szavainak magyarázata, 1808); Robinson (1797); Elenchus vocabulorum Europeorum imprimis Slavicorum Magyarici usus, halála után jelent meg Budán 1825.
(Leszkovcsa), város Vranya szerb kerületben, a Bolgár-Morava balpartján, vasút mellett, (1890) 12 132 lak., posztószövéssel és malmokkal, kenderkereskedéssel.