Capo di Sta Maria di L., Olaszország DK-i csúcsa.
(gör.-lat.) a. m. fehér négerek. L. Albino.
Heck. (állat), l. Baing.
Ferenc Mihály, a XVIII. sz. német irói köreinek ismert alakja, szül. Langenkandelben (Elzász) 1746., megh. szűkös körülmények között 1827. Párisban, hova a forradalom hire csábította volt. Nem nagy tehetségü férfiu, de műveltsége és mozgékonysága korának majdnem minden nevesebb irójával ismeretségbe hozta, megbizhatatlansága folytán azonban a jó viszony mindegyikkel csakhamar megszakadt. Goethe a Pater Bery-ban teszi nevetségessé. Azzal a gondolattal is foglalkozott, hogy megalapítja az érzelgősök társaságát, Orden der Emptindsamen. V. ö. Goethe, Dichtung u. Wahrheit (XIII. könyv), és Varnhagen von Ense, Vermischte Schriften (IV. kötet).
-család, rokon az orosz császári családdal, mely (1852 óta) a Romanovszki melléknevet viseli. A család Beauharnais Sándor francia tábornoktól származik, akinek ősei Orléanais tartományban éltek és az 1400 körül élt Beauharnais Vilmostól, Miramion urától származtatták magukat. A L. hercegi címet és méltóságot L. Jenő 1807. kapta.
1. L. Jenő herceg, Eichstätt fejedelme, olasz alkirály, I. Napoleon császár mostoha fia, született Párisban 1781 szept. 3., mint Beauharnais tábornok (l. o.) és a későbbi császárné, Jozefin (l. o.) fia, megh. Münchenben 1824 febr. 21. A katonai pályára lépett és a köztársasági zászló alatt Hoche hadtestében küzdött a Bretagneban. Midőn anyja Bonaparte tábornokhoz nőül ment, ez olaszországi hadjárata közben maga mellé vette mostoha fiát és Egyiptomba is magával vitte. 1804. megtette császári herceggé, 1805-ben pedig olasz alkirállyá. Ebben az évben L. az osztrákok ellen viselt háboruban tünt ki, melynek befejezte után Napoleon Amália Auguszta bajor hercegnővel jegyezte el. 1807. a velencei hercegi címet adományozta neki és az olasz királyság trónörökösévé és utódává fogadta. Az 1809-iki osztrák háboru kitörésekor L. az olaszországi hadtestnek lett fővezére. Eleintén János osztrák főherceggel szemben Fontanafredda és Sacilenél (ápr.) a rövidebbet húzta, de midőn Ferenc császár Jánost hadastól a Duna mellékére hivta vissza, L. lépten-nyomon követte visszavonuló ellenfelét Stiriába és a Rába mentén a Dunáig, hol végre János hadát és az azzal egyesült magyar nemesi inszurrekciót Győrnél legyőzte és szétrobbantotta (jun.). Mig most János főherceg a Duna balpartján indult a Lobau-sziget felé, hogy ott Napoleon megszorult hadseregét erősbítse. Útközben a pozsonyi hídfőt próbálta bevenni és Pozsony és Dévény ősrégi várait rommá lövette. Jókor érkezvén a Lobau-szigetre, Napoleonnal együtt vívta ki a wagrami diadalt. 1810. a császár Dalberg német érsek-primás és kancellár utódává nevezte ki a frankfurti nagyhercegségben. Az 1812-iki orosz hadjáratban a IV. hadtestet vezényelte és a Moszkva mellékén vívott csatákban tünt ki. A visszavonulás és Napoleon meg Murat távozása után (1813 jan.) L. lett az összes németországi csapatok fővezére és Lützen mellett (máj. 2.) ő ragadta ki a diadalt a poroszok kezéből. Napoleon erre Olaszországba küldte, hol L. a szövetségesek ellen, azok tulnyomó ereje dacára, derekasan megállotta helyét. Midőn a császár lemondásáról értesült, Bellegarde osztrák hadvezérrel Schiarivóban fegyverszünetet kötött, melyben Mantivát és Lombardiát az osztrákoknak engedte át. A béke megkötése után Bécsbe ment a kongresszusra; a 100 nap alatt nem játszott szerepet. A kongresszus végkielégítés gyanánt 5 millió frankot szavazott meg neki. L. ezt az összeget apósának, I. Miksa József bajor királynak engedte át, aki ennek fejében 1817. a L.-i grófságot és az eichtätti hercegséget ruházta reá. Egyúttal L. a maga számára a királyi hercegi címet, utódai számára pedig a hercegi címet kapta. Özvegye utóbb Münchenben Thorwaldsentól készített szép síremléket állított neki a Mihály-templom.
2. L. Károly Ágost Jenő Napoleon. L. hercege. L. Jenő herceg legidősb fia, szül. Milanóban 1810 dec. 9., megh. Lissabonban 1835 jan. 26. néhány héttel Maria da Gloria portugál királynővel történt egybekelése után. Ifjabb fia,
3. L. Miksa Jenő József Napoleon, ki bátyja halála után a L. hercegi címet örökölte, született Münchenben 1817 okt. 2., megh. Szt. Pétervárt 1852 nov. 1. I. Miklós cár legidősb leányának, Mária Nikolajevnának hajlamát sikerült megnyerni, akit azután 1839. nőül is vett. E házasságból két leánya született Mária (szül. 1841 okt. 16.), ki 1863 febr. 11. Vilmos badeni hercegnek lett neje; és Eugénia (szül. 1845 ápr. 1.), aki 1868 jan. 19-én Sándor oldenburgi herceghez ment nőül. Azonfelül 4 fia született e házasságból, akik valamennyien a császári felség címet és mint az orosz uralkodói család tagjai a Romanovszki melléknevet viselik. E 4 herceg a következő: 1. Miklós Maximilianovics, L. és Romanovszki hercege, szül. 1843 aug. 4., orosz tábornok, megh. Párisban 1891 jan. 6. - 2. Szergej Maximilianovics, L. és Romanovszki hercege, szül. 1849 dec. 20., II. Sándor cár szárnysegéde, elesett a török háboruban Ruscsuknál 1877 okt. 24. - 3. Jenő Maximilianovics, szül. Szt. Pétervárt 1847 febr. 8., orosz tábornok és a 37-ik hadosztály parancsnoka. Kétszer nősült: első neje Beauharnais Daria Konsztantinovna grófnő volt (megh. 1870 márc. 19.); második neje Szkobelev Zeneide. Első házasságából egy leánya született, aki Kotcsubey herceg neje. - 4. György herceg, szül. Pétervárt 1852 febr. 29., kinek első neje Teréz, oldenburgi hercegnő, 1883. halt el; jelenleg Stana, montenegrói hercegnő a felesége. Első házasságából Sándor herceg született (1881), második nejétől pedig Szergej herceg (1890) és Ilona hercegnő (1892).
és leuciti, l. Leucitofir.
amidokapronsav. A különféle állati és növényi nedvekben, főleg a hasnyálmirigyben (pankreasz) előforduló egy alju amidosav; képlete: C6H11O2NH2. Sokféle módon képződik, igy a fehérjefélék bomlásakor, vagy ha a fehérjeféléket és a különböző felhámképleteket (szaru, haj, toll stb.) lúgokkal v. savakkal főzik. A L. fényes, zsíros tapintatu lemezkékben kristályosodik; op. 170°; óvatos hevítéssel bomlás nélkül szublimálható, de hirtelen fölmelegítve amilaminra és széndioxidra bomlik. 12°-on 48 sr. vizben oldódik, de forró borszesz igen nehezen oldja. A különféle előállítási módok szerint kapott L. különböző optikai tulajdonságokkal bir. Igy p. a szintetikus úton (brómkapronsavból) kapott L. a poláros fényre nem hat, amig a fehérjefélékből sósavval készült L. salétromsav hatására leucinsavvá lesz; káliumhidroxiddal összeolvasztva ammoniak és valeriansavas kálium képződik belőle.
l. Leukippos.
Rond. (állat), l. Koncér.
(ásv.), kálium-aluminium-szilikát (KAlSi2P6), alakilag egyike a legérdekesebb ásványoknak. A Vezuv lávájában igen gyakori nagy, bennőtt, vagy fennőtt kristályokban, melyek ugyszólván tipikus ikozitetraéderek, amiért is a szabályos rendszer ezt a kristályát leucitoédernek is nevezték el. Sokáig kristályát tényleg ikozitetraédernek is tartották (ritkán kombinálva rombdodekaéderrel) és a L. kristályosodását szabályos rendszerbelinek. Gerhard vom Rath (1872) kimutatta, hogy kristályai csak látszólag szabályos rendszerbeliek, igazában négyzetes rendszerbeli kombinációk. A kristályok nem egyes egyének, hanem számtalan vékony lemez iker-összenövései, vagyis a kristály mimetikus (l. Mimézia). A L.-kristály mimetikus voltát ma már egy mineralogus sem tagadja, de mig Rath az ikerlemezeket négyzetesnek tartja, mások rombosnak, sőt egyhajlásunak is veszik. Szürkésfehér vagy sárgásfehér, néha halványpiros szinü, nem hasad, törési lapjain zsírfényü. K. 5,5-6, fs. 2,4-2,5. Lemezei poláros fényben gyenge kettős fénytörésüek, igen jól látszik rajtuk a poliszintettikus összenövés. Nevezetes azonban, hogy vékony lemezei melegítés által elvesztik kettős fénytörő képességüket és ikerösszenövési lemezei sem látszanak. Benne mutatta ki legelőször Klaproth, hogy az ásványban kálitartalom is lehet, addig kálit csakis növényi anyagokban találtak. Savak megbontják, Lényeges elegyrésze a Vezuv lávájának, valamint a rómavidéki láváknak, a Rocca monfina L.-fonolitjának (a legnagyobb kristályokkal), továbbá a Kaisersttuhl (Breisgau) lávájának, a L.-bazaltnak és számos fonolitnak, az utóbbi két kőzetben mikroszkópos kicsinységü; kőzetekben rendesen a földpátot helyettesíti. A Vezuv kitörései alkalmával gyakran esik meg, hogy a kihányt hamuval együtt szabad L.-kristályok kerülnek a felületre. Belsejükben gyakran tartalmaznak szabályos elhelyeződésben zárványokat. Gyakran változik analcimmá, amint hogy általában igen könnyen változik el és sokféle pszeudomorfózisa ismeretes. Könnyű elváltozása magyarázza meg azt, hogy régibb eruptiv kőzetekben miért nem találni. Régebben fehér gránátnak (leukogránát) tartották, innen a L. név. Haüy amfigen-nek nevezte.