fehér gránát; Sziléziából (Jordansmühl), Norvégiából (Telemarken) stb. ismeretes, l. Gránát.
leukol. Az u. n. kinolinbázisok közé tartozó szénvegyület, mely a kőszénkátrányban fordul elő; képlete C9H7N; izomer a kinolinnel, de ezzel nem azonos. Szintelen, olajszerü test, amelynek erősen égető íze és kellemetlen, de a keserü mandula-olajra emlékeztető szaga van. Fs. 1,081 (10°-on). Vizben kis mértékben, borszeszben, éterben, széndiszulfidban és zsíros olajokban stb. azonban könnyen oldódik. Fp. 238°. A L. oldja a ként, foszfort, jódot, kámfort, gyántákat stb. Klórgáz vagy a bróm elbontja, ugyszintén a káliumklorát vagy a sósav, de ezek csak a forraláskor. Amiljodiddal és maró lúgokkal összehozva nem kékül meg; ezzel a reakcióval különböztethető meg a kinolintól. Savakkal többnyire kristályos sókat alkot. Ezek közül a merkurikloriddal képezett kettős sója C9H7N.HgCl2 fehér kristályos test, melynek sósavas oldatából kénhidrogén-gázzal a L. igen tisztán kapható.
l. Hályog.
l. Ptomain.
l. Sápkór.
l. Löllingit.
(psoriasis buccalis, ichthyosis linguae), a szájüreg bántalma, midőn az ajkakon, a nyelőcsőn, a nyelven az epithelium (l. o.) buja képződése következtében fehér, fénylő, gyöngyházszerü lerakodások képződnek. Régebben a szifilis tünetének tartották. A bántalmat helyi ingerek, különösen erős dohányzás okozza. ellene a kéneső-kúra ritkán használ, inkább a szublimát-szalicilsavoldattal való öblögetés.
(a. m. fehér szirusok), a Kappadókia őslakóinak elnevezése, ellentétben a barnabőrü igazi szirusokkal.
l. Ino.
l. Azbeszt.