(növ., Chenopodiumfélék, Chenopodiaceae), kétszikü család a Centrospermák rendjében. Füvek, kórók v. cserjék pálhátlan, némelykor húsos levelekkel, némelyiké meg, mint a Salicorniáé, elkorcsosodik. Virágjok pároséltü v. egyivaru, leples, leplők 2-5 tagu, zöld. himjök a lepel metszete előtt 1-5, a termő 2-4 levélből alakul. A maradandó lepel némely génuszon porcogós, máson húsos v. zászlóforma, pikkelynemü, gyűrüalaku v. tüskenemü nyulványná képződik ki. A laboda termős virága lepeltelen, de helyébe a két előlevél érés tájban megnövekedik, más génusznak kétféle termős virága van. A magrejtő mindig egyrekeszü, a fenekéről csak egy pete nő. Termése egymagu szem, a csira gyűrü- v. patkóformán görbült. Mintegy 500 fajának legtöbbje Európa és Ázsia mérsékelt vidékein nő. V. ö. Moquin-Tandon, Chenopodiaceae, De Candolles Prodromus 13. köt.-ében.
(Libotinu, Libotyin), kisközség Szolnok-Doboka vmegye magyar-láposi j.-ban (1891) 1055 oláh lak.
(növ.), Diószegiék igy nevezik a libatalpat (l. o.).
(Libava, Leepaja), másként III. Sándor kikötője, város Kurland orosz kormányzóságban, 13 km.-nyire Grobintól, a Balti-tenger és a Libaui-laguna közt elterülő földnyelven, vasút mellett, (1892) 30 990 lakossal, kémiai iparral, gyufa-, gép-, dohánygyártással, olajprésekkel.Nagyobb jelentőségü a kereskedelme; kikötője a laguna mellett van, csatorna köti össze a tengerrel; megvan azonban a többi orosz kikötők fölött azon előnye, hogy csak néhány hétig van befagyva. Ezért Königsberg rovására forgalma jelentékenyen emelkedett. A bevitel 1881-90. átlag 16, 1891. 15,9 millió rubel (kőszén 3,8, trágya 0,6, nyers pamut 0,5, festék és festékfák 0,3 millió pud, heringek, gyarmatáruk, vas- és acél), a kivitel átlag 33,3, 1891. 40,5 millió rubel (gabona 26, lenmag 2,6, hüvelyesek: 3,6, len 1,2, olajos pogácsa 1,4 millió pud, spiritusz 2 millió hl. stb.). 1891. 2144 hajó érkezett és 2153 hajó indult el. A rendesen épített városnak hajós- és egyéb iskolája, szinháza is van. 1893 aug. 24. az orosz cár jelenlétében ünnepiesen letették az alapkövet nagy ahdi kikötőjéhez és 1894 dec. az orosz kormány a várost III. Sándor kikötőjének nevezte el. L. osztrák-magyar konzulnak székhelye.
v. zsibavirág (növ.), l. Boglárka.
1. Károly Lajos (eredetileg Lippay), festő, szül. Besztercebányán 1816 máj. 13., megh. Bécsben 1874 márc. 31. Atyjától tanulta az ötvösséget. 1835. Bécsbe került, hol a képzőművészeti akadémiát kezdte látogatni, s kiváló képességével oly hamar feltünt, hogy szülei beleegyezésével egészen a festészetre adta magát. 1848. Ischlben kiállított aquarelljei nevét általánosan ismertté tették; ezután tanulmányutat tett Németországban, s János őfherceg támogatásával Olaszországban is, majd 1855-56. Egyiptomot is meglátogatta. Ez útjáról 60 nagy kartonnal díszes munkát (Reisebilder aus dem Orient) adott ki, melynek méltó társa az 50 kartont tartalmazó Das Album von Tirol, Salzburg u. Salzkammergut. Nevezetesebb olajfestményei: Az Angyalvár, Poggiai narancsliget, Gastein, A zólyomi mészégetők stb.
2. L. Sámuel (eredetileg Lippay), ötvös, az előbbinek apja, szül. Modorban 1782., megh. Besztercebányán 1869 nov. 20. Az ötvösséget Pozsonybantanulta, s miután egy ideig Bécsben dolgozott, 1805. Besztercebányán telepedett meg. Nevezetesebb művei: A Sáska, a Legyek stb. szinezüstből, melyeknek finom kidolgozása és művészi csoportosítása csakhamar ismertté tette L. nevét. Mint ötvös munkák Ferenc császár és Napoleon szobrai csaknem egyetlenek a maguk nemében: mindkettő finom ezüst szálakból készült, az elsőt Ferdinánd vette meg 4000 aranyért, a második Bécsbe került. E két művéért a bécsi és pesti ötvös céh dísztagjául választotta meg L.-t.
volt súlymérték Olaszországban = körülbelül 301-339 gramm.
(lat.) a. m. vizmérték, hengeralaku üvegcső, amelynek belseje a cső hosszában, annak felső oldalán igen lapos (nagy sugaru) körív szerint van köszörülve: a cső majdnem egészen tele van igen könnyü, kis sűrüségü és nagyon tiszta folyadékkal (rendesen borszesszel vagy éterrel), ugy hogy mikor a csövet beforrasztják, a csőben légüres tér, u. n. buborék marad. A csövet fémből készült házba foglalják és pedig ugy, hogy a köszörült rész felül legyen. Ennek a foglalatnak közönséges használatu libelláknál sík talpa van, amely sík párhuzamos az üvegcső köszörült részének középső pontját a cső hosszában érintő vonallal (l. ábra LL). Miután a buborék mindig a cső legmagasabb fekvő részére helyezkedik, tehát középre csak akkor áll be, ha ez a középső pont (0) van legmagasabb, amihez okvetetlen szükséges, hogy ennek a pontnak a hosszérintője vizszintesen legyen. A L. talplapja párhuzamos a középső pont hosszérintőjével, tehát ha ez vizszintes, akkor a talplap is (hosszában) vizszintes. A L. ilyen berendezésénél fogva megitélhetem vele (fizikai) vonalaknak vagy (miután a sík két vonalával mindig meg van határozva) síkoknak vizszintes voltát: ráhelyezvén p. egy lécre a L.-t; ha buborék középre áll, ugy a léc vizszintes, ha pedig jobbra vagy balra kitér, ugy a léc jobb vagy bal vége magasabban áll, mint a másik. A legtöbb építő munkánál szerepe jut az ilyen durvább, talpas L.-nak. Sokkal fontosabb szerepe van a L.-nak a csillagászati, mérnöki és egyéb tudományos műszereken. Itt mint a legszükségesebb feltételek létesítője, igen nagy gondot igényel ugy a készítése, mint a kezelése. Rendesen az a célja, hogy a műszer vizszintes forgástengeélyét csakugyan vizszintessé és a függélyes tengelyt csakugyan függélyessé tegyük. Az erre szolgáló libelláknak rendesen nem lapos talpa, hanem két lába van, ezeken a lábakon L alaku kivágása, amelyekkel a vizszintes tengelyre precizen felfektethető. Az egyik lábon igazító csavarok vannak, hogy a L. középső pontjának hosszérintőjét lehetőleg párhuzamossá tehessük a L. lábainak kivágását érintő hengerrel. Ha a L. igy van igazítva (rektifikálva), akkor ráhelyezvén az illető tengelyre, a műszert (p. teodolitot), rendesen talpcsavarjaival addig igazítjuk, mig a buborék közére beáll és ekkor a tengely is vizszintes. A függélyes tengelyeknek valóban függélyessé való tétele nagyobb körülményességgel jár. A szintezésnél a szintező (lejtmérő) műszer távcsövének iránytengelyét tesszük vele vizszintessé, amikor az eljárás elvileg ugyanaz, mint bármely más tengely vizszintessé tételénél (l. Szintezés).
[ÁBRA] Libella.
A L. üvegjére kivülről rendesen beosztás van karcolva, ami a buborék kitérésének mértékeül szolgál. Miután az üvegcső körív szerint van köszörülve, a buborék kitérése (amig az osztályzaton belül marad) arányos a vizsgált vonal ferdeségének szövegével és igy a beosztás egyenletes. Ilyen méréseknél mindig a buborék két végének helyét olvassuk le és az ebből vett közép lesz a buborék különben meg nem jelölhető közepének a helyzete. A mérőasztal táblájának vizszintessé tételéhez talpas L.-t (Dosen-L.), amely nem henger alaku csőből, hanem kerek talpu szelencéből áll, nagy sugaru gömbfelület szerint köszörült üveglappal lefedve s éppen ugy mint a rendes L. egy buborék hiján könnyü folyadékkal megtöltve. A szelence talpa párhuzamos a L. középső pontját érintő síkkal. A műszeren korrekció alig lehetséges és a gömbfelület csiszolása sem megbizható. Használják még ma is olyan esetekben, amikor nem nagy pontosságra van szükség, mint p. műszerek előleges felállításánál, szintezés és tachymeteres lécek megközelítőleg függélyes tartása végett.
L., a legkisebb római ezüstérem, a denár tizedrésze (libella argenti); később mint érem nem veretett, de mint számítási fogalom használtatott s egyenértéket jelentett a trientális lábra redukált rézasszal. - L. a mineralogiában, az ásványok folyadék-zárványaiban levő buborék, mely rendesen többé-kevésbbé élénk mozgásban van, melynek mozgásáról a folyadék-zárvány létezését felismerjük.
(ném. Libellenquadrant), a lövegek irányzására használják azon esetekben, melyekben a löveg-irányzék nem használható, mint p. az igen nagy távolságokra, a nem tisztán v. egyáltalán nem látható célokra való lövésnél stb. A L. (l. az ábrát) a háromszögalaku h főlemezből és a libellából m áll; az ez utóbbit tartó libella-tok külső végén nonius van. A főlemezen 0-50 fokig terjedő, 5-5 fokonként megszámozott fokmérő létezik. A bal végén levő csavar körül forgatható L. minden helyzetében a főlemez egy körív alaku hasítékán keresztülérő megállító csavarral az irányzásnak megfelelő szögmértékre rögzíthető, amire a negyedlőt a cső felső falára teszik s a csövet addig emelkedik vagy sülyesztik, mig a libella légbuboréka pontosan a libella közepére ért. L. még Irányzék.
[ÁBRA] Libellanegyedlő.
l. Lapsi.