a római mitologiában allegorikus istenség, mely a bőkezüséget jelképezte; alakja gyakran látható a császárságkorabeli érmeken.
Miklós, olasz festő, l. Alunno.
1. Formula Concordiae.
(lat.) a. m. a római pápák napikönyve; a 685-751. szerkesztett gyüjtemény, melyben az akkori római kuria legfontosabb okiratai, rendeletei foglaltatnak; ilyenek a pápa, az érsekek hatáskörének megállapítása, a pallium osztása, kiváltságok adományozása, a római széknek a ravennai exarchához való viszonya.
(lat.) a. m. külön könyv, vagy csak Extra, a Corpus juris canonici (l. Corpus juris) egy része. Gratianus szerzetes (l. o.) az 1139-ig érvényes egyházi jogot összegyüjtötte ugyan Decretumában, de később IX. Gergely pápa érezte az ezen gyüjteményben nem foglaltató egyházi törvények és rendeletek hiányát, melyeket ezért egy külön könyvben (innen: L.) összeszedetett, Raymund de Pennaforte által; e könyvnek aztán a pápa megadta az egységes és végleges törvénykönyv jellegét. A L. 5 részre oszlik: judex, judicium, clerus, connubia, crimen és számos gyüjtemény (köztük a Quinque compilationes antiquae) fölhasználásával 1234. készült el, amikor a Rex pacificus kezdetü pápai bulla kiséretében Páris és Bologna egyetemin kihirdették V. ö. Schulte, Die Gesch. der Quellen u. Litter, des kanon. Rechts (Stuttgart 1877).
néger köztársaság Afrika ÉNy-i partján az u. n. Bors-parton a Turner-félsziget és a San Pedro torkolata közt, mintegy 600 km, hosszu partvidékkel, 49 077 km2 területtel. A partok mindenütt alacsonyak; a Mesurado- és Palmas-fok nyulnak ki a legmesszebbre a tengerbe; mellettök jó kikötőhelyek vannak. A folyók számosak; a kiválóbbak: a Jonk vagy Rio Gallinas, a szt. Pál-folyó, a Nipua, a Cavally és a San Pedro. A szárazföld belseje felé pontosan nem határolt köztársaság tengermelletti vidékeit számos mocsár is takarja. Mögöttük erdős és gyepes, de alacsony fensík terül el egészen a Niger felé vizválasztóul szolgáló hegységig, amelyet még alig ismernek. Az éghajlat trópusi. A száraz évszak nov. vagy dec. közepén kezdődik és április végéig tart; az esős évszaktól csak rövid időköz választja el. A hőség igen ritkán válik tikkasztóvá, de azért az európaiak szervezete nem igen birja ki. A talaj meglehetősen termékeny; a lakosok főtápláléka a rizs és a köles. A föld mivelésére azonban kevés gondot fordítanak. A lakosok, akiknek összes számát 1 068 000-re becsülik, mind négerek; köztük mintegy 18 000 amerikai származásu; a többiek benszülöttek és a kuia, mende, vei és kon törzsekhez tartoznak. Főbb helységeik: Monrovia (l. o.), Robertsport 1200, Bucham, Edma 5-5000 és Harper 3000 lak. A köztársaság az É.-amerikai Egyesült-Államok mintájára van szervezve; a rabszolgaság ki van zárva; a végrehajtó hatalom élén áll a köztársaság elnöke, akit 2 évre választanak és aki 5 (a kül-, pénz-, bel-, igazság- és postaügyi) miniisztere által kormányoz. A törvényhozó testület 2 házból áll, a szenátusból 8 taggal, akiket a 4 county 4-4 évre választ és a képviselők házából 13 taggal, akiket 2-2 évre választanak. Az elnöknek legalább 35 évesnek kell lennie és 600 dollár értékü ingatlan vagyonnal birnia. 1888. az állami bevételeket 35 s a kiadásokat 33 000 font sterlingre becsülték. A köztársaság 1871. 100 000 font sterling adósságot vett föl, de 1874 augusztus hava óta a kamatait nem fizeti. A lefőbb biróság Monroviában évenként egyszer gyül össze; a grófságok biróságai pedig havonként vagy 1/3 évenként gyül össze igazságot szolgáltatni. A kivitel főcikkei: a kávé, pálmaolaj, olajpálmamag, kakao, cukor, elefántcsont és bőrök. A ki- és bevitel értéke együtt alig éri el az 500 000 fontot. A bevitel főcikkei a pamutipar cikkei. A mértékek és pénz nagyobbára angol.
L. eredetét az 1816 dec. 31-én Washingtonban alapított amerikai filantrop társaságnak köszönheti, amely céljául tűzte ki felszabadított négerekből gyarmatot alapítani. Az első kisérlet 1817. nem sikerült, azonban 1821. megújították és egy gyarmatot alapítottak, amelyet az Egyesült-Államok elnökének tiszteletére Monroviának neveztek el. Ezt, miután jelentékenyen megnagyobbodott, 1848. a protegáló amerikai társaság függetlennek nyilvánította; ugyanekkor L. függetlenségét az európai államok is elismerték, amihez azonban Amerika csak 1861. járult hozzá. 1860. csatlakozott hozzá az 1834. alapított Maryland néger köztársaság.
pápa, római születésü, 352. választott az egyház fejévé, megh. 366 szept. 24. Pápasága az aiánusok mozgalma miatt nagyon zavaros volt. Constantius császár majd ajándékok, majd fenyegetések által akarta L.-t arra birni, hogy Athanasius kárhoztatásába beleegyezzék s az ariámusokkal közösségben legyen, miután pedig ezt nem tette, 355. Beratába (Trákia) száműzetett, s helyébe II. Felix római archidiakonus emeltetett a pápai székbe. L. száműzetésében két évet töltött. A nép gyakran adott hangos kifejezést ama kivánatának, hogy visszanyerje főpásztorát, elannyira, hogy föllázadva, felixet a templomból kikergette. A császár ekkor megengedte L.-nak a Rómába jövetelt (358). A rómaiak legnagyobb lelkesedéssel fogadták. Utóbb azzal vádolták, hogy Constantius azért engedte meg neki a visszajövetelt, mert megtörve a számkivetés által, beleegyezett az ariánus tanba vagy pedig tilos engedményeket tett. Ellenkezőleg be van bizonyítva, hogy soha sem esett arián eretnekségbe, sőt a püspököknek is meghagyta, hogy a niceai hitvallást irják alá s kerüljenek minden közösséget az ariánusokkal. A római egyház szept. 23. tartja emlékét, a görög pedig aug. 27. V. ö. Wetzer és Welte, Kirchenlexikon (7. köt. 1945-1959. old.).
(lat.), címe két fontos történelmi munkának. Az egyik Liber pontificalis sive vitae Pontificum Ravennatensium, vagyis a ravennai püspökök története, melyet a IX. sz. közepén Agnellius presbiter szerzett. A másik a római pápák történelme és rendesen ez értendő, ha egy másik L.-ról van szó. A L. egészen a középkorig uralkodott pápák életleirásának gyüjteménye. Folytatólagosan keletkezett. Az életrajzok egyenkint, részint csoportonként állíttattak össze. Azért több szerző, de mégis egységes terv szerint való munkája. Az életrajzok ezen minta keretében mozognak: N., natione ..., ex patre ... sedit annos ... menses ... dies... Fuit autem temporibus ... Augusti, a consulatu ... usque ad consulatum ... Hic fecit ... Hic constutuit ... etc. Hic fecit ordinationes ... in Urbe Roma per mens. decembr., presbiteros ... diaconos ... episcopos per diversa loca numero ... Qui etiam sepultus est ... Et cessavit episcopatus dies ... A XVI. sz.-ban fölmerült vélemény, hogy a L.-t a IX. sz.-ban Anastasius római könyvtáros szerkesztette, teljesen alaptalan. Az eredeti L. csak V. Istvánig (891) terjed; a további később toldatott hozzá. A legújabb kiadás 1431. évvel végződik. E könyvnek történelmi jelentősége egyenlőtlen. Egyes részek feltétlen hitelességet érdemelnek, mig mások - szorgos kutatások után - nem felelnek meg a valóságnak. Azért óvatosan kell vele bánni és szorgos vizsgálatra szorul az igaznak a hamistól való elkülönítése. Kiadta Bianchini (718-35, Róma) és Vignoli (1724-43, u. o.). V. ö. Duchesn, Étude sur le Liber Pontificalis (Bibliotheque des Écoles françaises d'Athenes et de Rome I. 1877): Zeitschrift für kath. Theologie (1887).
(La), 1. departamento Peru D.-amerikai köztársaságban, Lambayeque, Cajamarca, Ancachs, Loreto és Huanuco közt, 28 153 km2 ter., (1876) 147 540 lak. Az alacsony partvidékből, a nagy Cordillerák lejtőiből és csúcsaiból és azon völgyből áll, amelyben a Maranon folyik. A Chicama, Moche, Viru, Chao és Santa öntözik a Ny-i lejtőt, amely hűvös és ezüst-, réz- és vasércekben bővelkedik. 5 járásra oszlik; fővárosa Trujillo (l. o.). - 2. L., departamento San Salvador közép-amerikai köztársaságban, 720 km2 területtel, (1890) 49 956 lak., Nueva San Salvador vagyis Santa Tecla fővárossal.
a szabadság istennője a római mitologiában. A beneventurni ütközet (Kr. e. 214) után, melyet Róma csak fölszabadított rabszolgái segítségével nyert meg, templomot emeltek L. tiszteletére az Aventini-halmon. A római érmeken a L. szép nőalak, mely kezében egy csúcsos föveget (pileus) tart, amelyet a fölszabadított rabszolgák is, mint szabadságuk jelvényét, viselni szoktak.