(ol.) a. m. könyvecske; az operák szövegkönyve; librettista, aki a dalműhöz szöveget ir.
(ejtsd: librvill), a Ny.-afrikai francia telepek fővárosa, a Gabon-torkolat É-i partján, a pongvék területén, 1500 lak., akik köztmintegy 200 európai, kis helyőrséggel, kormányzói palotával, hittérítő-állomással. A kivitel cikkei: ébenfa, pálmaolaj, kaucsuk, viaszk és pálmadió.
(a latin liber többese) a. m. könyvek. L. Carolini, l. Carolini libri.
(ejtsd: - karuccsi) dalla Sommaja, Vilmos Brutus Julius Timoleon gróf, olasz fizikus és matematikus, szül. Firenzében 1803 jan. 2. Kezdetben a pisai egyetemen volt a matematika tanára. 1830. azonban politikai okokból mint szökevény hagyta el az országot és Párisba menekült; miután Párisban telepedett meg és a polgárjogot itt elnyerte, a Sorbonne-egyetemen az analizis tanára lett; később az egyetemnek és a nyilvános könyvtáraknak felügyelője lett. Ezen állásait azonban 1848. mind elhagyta és Angolországba menekült, mivel őt könyvek és kéziratok elkezelésével vádolták. Iratai közül a következő címüek említendők: Histoire des sciences mathématiques en Italie etc. (4 kötet, Páris 1837-41); Mém. sur la théorie des nombres (Firenze 1820); Mémoires de mathématiques et de physiques (Pisa 1827) és számos más értekezés különféle tudományos folyóiratokban.
(lat., akét hűbéri jogkönyv a XII. századból, melyek az azokhoz csatolt függelékekkel a longobard-északolasz hűbérjogra vonatkozó fejtegetéseket tartalmazzák. A fejtegetések alapja a hűbéri jogszokások és egyes német császároknak az olaszországi hűbérekre vonatkozó törvényei. A L. feudorumhoz glosszák is készültek, melyekből az u.n. glossa ordinariát Accursius készítette. Olaszországban és déli Németországban volt kötelező erejük.
(lat., a. m. bűnbánati könyvek), oly gyüjtemények, melyeknek rendelkezései szerint a kat. egyház a különféle bűnök megbocsátásáért tartandó bűnbánatokat kiszabja. Már a III. és IV. sz.-bankeletkeztek, s a keleti egyházban fontos volt az a L.,melyet Scholasticus János patriárka (megh. 578.) Nagy Basilius levelei nyomán szerkesztett. A nyugat egyházban különösen fontosak voltak azok a L., melyeket állítólag Canterburyi Theodor és Yorki Egbert készítettek. Noha a római kat. egyház hivatalos és kötelező jelleget egynek sem adott ezen könyvek közül, mégis a Poenitentiale romanum hallgatagon el van ismerve.
(másképen libri pontificum, vagy libri pontificales), a ius sacrumnak, s a legrégibb időben a római magánjognak is főfő-kútfeje. Eredetöket a hagyomány Numa Pompilius királyra vezette vissza. Egy részöket állítólag Ancus Martius alatt hozták nyilvánosságra, egy másik rész a ius Flavianum keretében került a jogi szabályoknak keretébe, a többi a köztársaság utolsó éveiben. Az egész gyüjtemény három részből állott: indigitamenta (l. o.), a szertartások könyve (libri caerimoniarum) és a nyilvános áldozatok lajstroma (de sacerdotibus publicis). Egyes ritkább és a pontifexeknek rájuk vonatkozó elhatározásai (decreta et responsa pontificum) egy külön gyüjteményben (commentarii pontificum) voltak összeállítva az utódok használatára.
(lat.) a. m. királyi könyvek, azok a könyvek, amelyekbe a magyar király nevében az ő udvari kancelláriájában keletkezett jelentősebb okiratokat emlékezet és nyilvántartás okáért feljegyezték. II. József óta első és másodosztályu királyi könyvet vezettek; amabba az állandó érvényü, gyökeres jogot biztosító okleveleket (nemesség, birtok adományozás, privilegiumok stb.) irták be, a másodosztályuba pedig a személyhez kötött, életfogytiglan érvényes okiratokat (méltóság, hivatal adományozás, papi hivatalok beltöltése stb.) jegyezték be. V. ö. Illyésy J. és Pettkó B., Királyi könyvek (Budapest 1895).
(állat), l. Libucfélék.
(állat, Tringidae), a lileidomo gázlómadarak rendjébe tartozó szalonkafélék alcsaládja, amelyek az által különböznek az igazi szalonkáktól, hogy csőrük rövidebb, lágyabb és hajlékony. Ide sorolják a Calidris Cuv., Tringa L., Machetes Cuv., Phalaropus Briss. nemeket. L. Szalonkafélék.