Illig (állat), l. Indri.
Herakles (l. o.) szolgája, ki a Deianeirától küldött méregbe mártott ruhát urához szállítá, ura pedig a ruhától kapott őrjöngésében L.-t a tengerbe dobta, ahol teste sziklává változott.
L. (növ.), régi növénygénusz, Linné csaknem valamennyi zuzmót ide vont, L. Zuzmó. - L. caraghen, l. Gyöngymoszat. - L. v. muscus Islandicus és lichenin (zuzmócsiriz), l. Izlandi zuzmó.
(gör.), a zuzmók (l. o.) ismerete v. tudománya.
(ejtsd: licsfild), város Stafford (ettől 26 km.-nyire) angol grófságban, hajózható csatorna s vasút mellett, (1891) 7864 lak., posztószövéssel, sörgyártással; egy XII., illetőleg XIII.sz.-beli székesegyházzal, melyet kivülről számos díszítmény és szobor ékesít, és amelyben Johnson, Garrick meg Lady Wortley Montague síremlékei láthatók; tornya 86 méter magas; itt van Johnson Sámuel szobra.
Pál, jogtudós és pedagogus, szül. Modorban 1818., megh. Pozsonyban 1892. Szülővárosában és Pozsonyban tanult,majd később Lipcsében filologiát hallgatott, s később Grimm és Heine tanítványa lett. Hazatérve, Pozsonyban főiskolai tanár és a könyvtár igazgatója lett. Magyar nyelven L. irta az első görög nyelvtant (Hellen nyelvtan, Pozsony 1853; ehhez: Hellen gyakorlókönyv, u. o.), melyet több főiskolában használtak is. Michnay tanárral együtt 1854. magyar és német nyelven kiadta s bő előszóval és magyarázatokkal ellátta Buda városának törvénykönyvét 1244-1421, melynek kéziratát a pozsonyi főiskola könyvtárában fedezte föl. Irt számos értekezést és tanulmányt is; köztük fontos: Szabó István magyar Homerosáról (pozs. főisk. értes. 1853-54.) V. ö. Danielik, Magyar irók, II.
hercegi család, mely Lengyelországból származik s melynek birtokai Ausztriában és Poroszországban vannak. E család 1702-ben a bárói, 1721. a cseh grófi, 1727. pedig a birodalmi grófi rangot nyerte. 1772. megkapta a porosz, 1846. pedig az osztrák hercegi címet. 1740 óta a Werdenberg grófi címet, 1861 óta pedig az I. Vilmos királytól adományozott «Durchlaucht» címet is viseli. Nevezetes tagjai:
1. L. Eduárd Mária herceg, L. Károly herceg fia, szül. 1789 szept. 19., megh. Münchenben 1845 jan. 1. Szerzője a Geschichte des hauses Habsburg c. nagyszabásu, I. Mikásig terjedő történeti munkának (Bécs 1836-44, 8 kötet).
2. L. Félix Mária Vince András herceg, az előbbinek legidősebb fia, szül. 1814 ápr. 5., megh. 1848 szept. 19-én. 1834-38-ig a porosz királyt, 1838-40-ig pedig Don Carlos spanyol trónkövetelőt szolgőálta mint tiszt. Visszatérte után kiadta az Erinnerungen aus den Jahren 1837-39 (Frankfurt 1841-42, 2 kötet) címü művét. Ezek az Emlékiratok párbajba keverték Montenegro tábornokkal, mely alkalommal L. súlyosan megsebesült. Fölépülése után Lissabonba utazott és újabb élményeit Portugal, Erinnerungen aus dem Jahr 1842 (Mainz 1843) c. alatt irta meg. Az első porosz országgyülésen (1847) mint az urak kuriájának tagja vett részt. Az 1848-iki márciusi forradalom kitörésekor Ratiborban választották meg a német nemzetgyülés tagjává, amelyben a jobbpárton foglalt helyet s mint kiváló szónok s ugyszólván fanatikus legitimista és katolikus csakhamar magára vonta a radikálisok és a néppárt gyülöletét. A frankfurti fölkelés alkalmával (1848 szept. 18.) a csőcselék Auerswald tábornokkal együtt a bornheimi úton megtámadta és halálosan megsebesítette. A család feje ekkor öccse, L. Károly herceg lett, aki 1819 dec. 19. szül, s jelenleg a porosz urakházának és a német birodalmi gyűlésnek tagja.
latin állatnevek mellett Lichtenstein M. H. K. (l. o.) nevének rövidítése.
Hugó, német építőmérnök, szül. Nieder-Zedlitzben 1841 febr. 21. A berlini építészeti akadémián tanult, s miután Olaszországot beutazta, előbb magánépítész volt, majd 1879-ben a lipcsei városi építészeti hivatal igazgatója lett. Sok alkotása közt nevezetes a lipcsei vágóhíd, a zeneakadémia és a Grassi-muzeum. Ezenkivül söszegyüjtötte a német építészet remekeit: Die Architektur Deutschlands (2 köt., 200 mell., Berlin 1878-82), továbbá a modern építészet nevezetesebb alkotásait is: Die Architektur der Gegenwart (3 köt., 300 mell., u. o. 1886-93) c. gyüjteményeiben. A budapsti vásárcsarnokok ügyében is kikérték véleményét (1892).
Vilma grófnő, II. Frigyes Vilmos porosz király szeretője, Enke (zenész) leánya, szül. Potsdamban 1752 dec. 29., megh. Berlinben 1820 jun. 9. II. Frigyes Vilmos mint trónörökös ismerkedett meg a bájos 13 éves leánykával Berlinben, az olasz operánál működő nővérének házánál. A király annyira megkedvelte, hogy Potsdamban és Párisban neveltette és utóbb szerelmi viszonyt folytatott vele. Öt gyermekük volt, az u. n. Mark grófok és grófnők. Később a király kedvesét Rietz (Ritz) kamarásával házasította össze, akit trónraléptekor titkos kamarásává nevezett ki. És jóllehet hogy a király szivét előbb Voss, azután pedig Dönhoff grófnő hódítá el tőle, a L. és Frigyes Vilmos közötti viszony nem szakadt félbe. 1796. a király L.-t grófnő rangjára emelte és egyúttal udvarának is bemutatta. Később 500 ezer tallérral és több birtokkal ajándékozta meg. Marianne leányának pedig a Stolberg gróffal való házassága alkalmával 200 ezer tallért adott hozományul. Utódja III. Frigyes Vilmos porosz király (1797) L.-t elzáratta és pörbe fogta, s ámbár L. az ellene emelt vádpontok alól tisztázta magát, a király mégis Glogauba internáltatta s csak akkor bocsátotta szabadon, midőn összes vagyonáról föltétlenül lemondott. Erre aztán 4000 tallérnyi évjáradékot utalványozott neki. 1802. Holbein szinházigazgatóval lépett újabb házasságra, akitől azonban 1806. megint elvált. 1811. visszakapta birtokainak egy részét. Emlékiratai 1808. jelentek meg. V. ö. Der Gräfin L. Apologie; kiadta Schummel (Boroszló 1808).