1. Márton Henrik Károly, német zoologus, szül. Hamburgban 1780 jan. 10., megh. Berlinben 1857. szept. 3. Jenában és Helmstädtben, Göttingában és Jenában tartózkodott és gyüjteményének rendezésével foglalkozott; 1811. a berlini egyetemen a zoologia tanára lett; 1813. átvette a berlini természetrajzi muzeum igazgatását. Különösen a madarak tanulmányozásával és ismertetésével foglalkozott; ő alapította a berlini állatkertet. Nagyobb munkái; Reisen im südlichen Afrika (1810-11); Darstell. neuer u. wenig bekannter Säugethiere (1827-34).
2. L., német költő, l. Ulrik.
Péter, magyarországi születésü német és olasz zenész, szül. Pozsonyban 1780., megh. Milanóban 1853 aug. 18. Orvosi pályáját abbahagyta, irt az olasz szinpadnak 3 dalművet és 4 operát, azonkivül 7 könyvet: Harmonik für Damen, (1806, és olaszul 1811); Orpheik (zeneszerzéstan, 1807); Cenni biografici intorno al Mozart (1814); Estetica (1831); fő műve a franciául is megjelent Dizionario e bibliografia della musica (1826).
(Grosslichterfelde), község Potsdam porosz kerületben, 9 km.-nyire Berlintől, vasút mellett, (1890) 8745 lak., a fő kadetiskolával, fürdőintézettel és szegényházzal, a berliniek számos nyaralójával.
falu Ny.-Flandria belga tartományban, 7 km.-nyire Thourouttól, a Crekelbeek és vasút mellett, (1890) 6524 lak., csipke- és gyapjuszövéssel.
Magnus Gottfried, német költő, szül. Wurzenben 1719 jan. 30., megh. Halberstadtban 1783 jul. 7. A vittenbergai egyetemen magántanár, utóbb porosz kormánytanácsos volt. Főműve: Vier Bücher aesopischer Fabeln (1748), élénken előadott és józan erkölcsi felfogásu mesék gyüjteménye. Irt még egy tankölteményt is: Das Recht d. Vernunft (1758, magyar fordításban megjelent Pozsonyban 1784.). Összegyüjtött művei (a költő életrajzával) 1828. Halberstadtban jelentek meg. V. ö. Ellinger, L. (Zeitschrift für deutsche Philologie, 17. köt., Halle 1885).
l. Likia.
l. Betain.
római császár. Eredetileg alacsony sorsu dák családból származott és Galerius alatt Kr. u. 307. társuralkodó lett Pannonia és Rhaetia felett. Galerius halála után nőül vette Constantiát, Konstantin testvérét. Aztán viszályba keveredett Maximinusszal és azt Drinápoly mellett levervén, egyeduralomra jutott a Keleten, ahol a keresztényeket kegyetlenül üldözte. Mindez szakadásra vezetett közte és Konstantin között. A sógorok két ütközet után, melyek L. rovására dőltek el, kibékültek, de 323. ismét kardélre került a dolog. L. elvesztette az uralmat, de életét is, mert bár Konstantin császári szavára kegyelmet igért neki, 324. mégis megölette.
-család, hires római család, mely a köztársaság korában nagy hatalomra és tekintélyre tett szert. Nevezetesebb tagjai: Cajus L. Calvus Stolo, Kr. e. 376. néptribun Lucius Sestiussal együtt, akivel több törvényjavaslatot nyujtott be a plebejusok társadalmi állásának megjavítására. A fő kivánság (a plebejusoknak a konzuli méltóságra való jogosítása) nem sikerült ugyan, de a plebejusok adósságaira nézve és az ager publicus tekintetében mégis győztek a L. által vezetett plebejusok, akik tiz évi küzdelem után a konzulátus tekintetében is elértek egy előnyös kompromisszumot. 366. a plebejusok választhatósága kimondatván, a patriciusok is új magisztrátust kaptak. Az első plebejus-konzul e szerint maga L. lett, még pedig két izben: 364 és 361., mely utóbbi esztendőben a hernikeket is legyőzte. Hazafias érdemei dacára az osztályharc ellene meg nem szünt, sőt a patriciusok érzékeny birságot eszközöltek ki L. fejére, amiért a megállapított birtokmaximumnál nagyobb ingatlanja volt (500 hold helyett 1000). A L.-okhoz tartoztak a Crassus-ok (teljes néven Licinius Crassus-ok, l. o.), a Lucullus-ok, továbbá a Macer-ek (Macri), akik közül mint történetiró nyomot hagyott az irodalomban Cajus L. Macer és mint költő ennek fia Cajus L. Macer Calvus, a nagy Catullus barátja (amannak töredékei Peternél, Hist, Rom. rel. I. p. 300; ezé Weichertnél Poet. Rom. Reliquiae). Negyedik ága a családnak a Murenák, Lanuviumból eredt plebejusok, akik melléknevöket azoktól a halastavaktól kapták, amiket egyik ősük Publius L. M. építtetett. Ennek fiai közül egy hasonnevü, a római őstörténet buzgó kutatója Marius ellen esett el, egy másik Lucius L. M. Sulla alatt vitézül küzdött Görögországban Mithridates hadvezére, Archelaos ellen, 84. Ázsia helytartója, Mithridates ellen háborut kezdett, de verséget szenvedett. Fia elébb atyja oldalán harcolt Mithridates ellen, 62. konzul, megvesztegetés miatt vád alá helyezték, mely alkalommal Cicero mondott mellette fényes védőbeszédet, s viszont támogatást nyert tőle Catilina és társai ellen. Ötödik ága volt a L.-nak a Nervák (P. Lic. Nerva 103. Szicilia helytartója és a rabszolgalázadás okozója). Hatodik a Sacerdotes-eké (C. Lic. Sacerdos, a zsaroló Veres elődje, Kréta szigetén katonai babérokat aratott). Csak névleg tartozik a L.-hoz Lic. Proculus, Otho idejében a pretorianusok vezére: gyávasága által siettette Otho bukását, de Vitelliustól kegyelmet kapott.
olasz festő, l. Pordenone.