(incubus), az a sajátos és nyugtalanító, félálomban jelentkező érzés, mely szerint az alvón mintha valamely súlyos teher, szörnyeteg, boszorkány vagy ehhez hasonló valamely rémjelenség ülne, s amely az alvót mintegy elzsibbasztja, tétlenné és bénulttá tenni látszik. Felébredéskor az egyén élénken izzad, szive hevesen dobog és élénk izgalma csak lassanként csökken. Ideges egyének, főleg hiszteriás nők gyakran szenvednek ily nyugtalanító álomban. Tehát az ideges alkat magában véve diszponál a L.-ra; élénk álmu avagy kövér egyének, akik este bőséges vacsorát élveztek, szintén érezhetnek L.-t. Utóbbi rendszerint ideges hajlamnak levén egyik nyilvánulása, ellene észszerüen csakis a test edzésével küzdhetünk, tanácsos este csakis könnyü vacsorát elfogyasztani.
l. Lassi és Lido.
(Lydia), ókori ország Kis-Ázsiában, a nyugati partvidéken. Régebben Maioniának hivták (innen Homeros egyik mellékneve). Határai különböző időben különbözők voltak és hovatovább mindig szűkültek. A mermnádok kormánya idején (különösen Alyattes alatt, Kr. e. 500.) a birodalom keleten a Halisz folyóig terjedt, ahol aztán összeütközött a médekkel; később már csak a Hermoszig lehet L. határát kiterjeszteni. Ezen szűkebb értelemben vett L.-nak határai; északon a Temnosz hegy és azon tul Mizia, keleten Frigia, délen a Messzogisz hegység és Kária, nyugaton az Egei-tenger. A nyugati tengerparton jón eredetü görögök hatalmasodtak el, amiért ez a terület Jónia nevet is viselt, anélkül azonban, hogy ezen a címen valaha külön tartományt képezett volna. Az országban aránylag sok hegy volt, de azért nem mondható terméketlennek (különösen termékeny volt a Jón-tenger melléke, a Kaisztrosz árterülete és Szardesz környéke). Folyók: a Frigiából jövő Hermosz, mellékfolyói jobbfelül a Hillosz és Likosz, balfelül a Kogamosz és Paktolosz (most Szarabat), a Malesz (innen Homeros egyik mellék-neve: Meleszigenesz), a Halesz és Kaisztrosz. L. lakosai, a maionok, később lidek, törzsrokonai voltak a károknak és frigeknek, alkalmasint sémi eredetüek vagy legalább sémi elemekkel vegyítvék; egészen Kroisos legyőzetéséig a mermnádok uralkodása alatt állottak, azután Persiához tartoztak. Harcias nép valának és különösen kitünő lovask hirében állottak. Kyros ezt a szellemet szándékosan és rendszeresen kiirtotta, ugy hogy később L. lakosai példabeszéddé vált elpuhultságukról voltak ismeretesek; igaz, e mellett kereskedelmi ügyességökről és vagyonos voltukról is. Városaik a jónoknak tulajdonított telepek mellett északtól délnek haladva a következők: Thiateira (azelőtt Pelopia, most Akhisszar), Apollonia, Magnezia a Szipilosz mellett, Szardesz, Hipaipa (most Birghe, a persa tűzimádás főfészke) és Filadelfia a Kogamosz folyó mellett (most Allah-Seher).
l. Építészet.
az ó-görög zenerendszer egyik autentikus zöngenemének a neve, mely Plinius szerint a dóriai és frigiai mellett a legrégibb görög hangnem; jellege leginkább volt alkalmas ggyászdallamok szerkesztésére. L. Görög zene.
(lydit), széntől feketére festett quarcpala, melyet leginkább próbakőnek használnak az aranyötvözetek aranytartalmának meghatározására, azért próbakő is a neve. L. Kovapala.
30 km2 területü sziget Svédország keleti partja mellett; Stockholmtól a keskeny Lilla Wárton szoros választja el, amelyen hajóhíd vezet át. Stockholm egyik parkja van rajta.
(ejtsd: lidcsöping), város Skaraborg svéd länben, 50 km.-nyire Mariestadtól a Lidának a Venerbe való torkollásánál, vasút mellett, (1892) 5274 lak., gyufagyártással, XV. századbeli szép városházzal.
Bengt, svéd költő, szül. Göteborgban 1759 márc. 16., megh. Stockholmban 1793 jan. 4. Fiatalkorában - amikor már mint tengerész bejárta a világ jórészét, egy évig élt Afriában és hazatérte után egy kötet keleti mese kaidásával keltett föltünést - találkozott III. Gusztáv királlyal. A királynak megtetszett L. s előbb Göttingába küldte, majd egy év mulva párisi követségi titkárrá nevezte ki. Sem a jólét, sem a király kegye nem tudták megfékezni az L.-ben lakó démont, amely oly erkölcsi kicsapongásokra vitte a költőt, hogy állásából elbocsátották. Gusztáv azonban még ezután is támogatta. Párisból való visszatértekor (1783) adta ki egymásután Aeret (1783), Spastara, Medea költeményeit.
(olasz, többes számban lidi), a nevük Olaszországban azoknak a hosszu homoktorlatoknak, melyek a lagunákat elválasztják a tengertől. L. ezen értelemben földrajzi műszóvá lett. Közismeretes a velencei L.-n berendezett tengeri fürdő.