falu friedland (ettől 9 km.-nyire) cseh kerületi kapitányságban, a Wittig völgyében, vasút mellett, (1890) 780 lak., vastartalmu ásványvizzel és fürdőintézettel.
szuverén hercegség Vorarlberg, Graubünden és St. gallen kantonok közt, amely utóbbitól a Rajna választja el, 159 km2 területtel, (1891) 9434, 1 km2-re 59 lak., Vaduz (l. o.) fővárossal. A Rajna völgyén kivül hegyek, a Retikon kiágazásai takarják, a legmagasabb csúcs a Naaf-kopf (2574 m.), nyugaton van a Három-testvér-hegy (2108 m.) és Vorarlberg határán az Ochsenkopf (2283 m.). Folyói a Rajna és a Samina. Az éghajlat mérsékelt. Földmivelés, szőllő-termelés és állattenyésztés a főfoglalkozás; a jelentékenyebb iparág a pamutfonás és szövés meg a fafaragás. L. 1723. emeltetett hercegségre. 1886-ig a német szövetségnek volt tagja és 55 katonát tartozott kiállítani. Ezóta azonban sem Németországhoz, sem Ausztriához nem tartozik, bár ez utóbbival szorosabb kapcsolatban áll. Az 1862 szept. 26-iki alkotmány szerint, amely 1878 febr. 19-én módosíttatott, L. alkotmányos és örökös monárkia. A törvényhozó hatalmát a herceg gyakorolja az országgyüléssel, amely 15 (3 kinevezett, 12 négy évre közvetett úton választott) tagból áll és évenként egyszer Vaduzban összeül. A legfőbb közigazgatási hatóság a hercegi udvari kancellária Bécsben; ennek van alárendelve a vaduzi hercegi helytartó. 1884 jan. 19. óta igazságügyi kérdésekben végleges itéletet az innsbrucki főtörvényszék hoz. 1892. a bevételvolt 218 175, a kiadás 219 851, az államadósság pedig 17 500 frt. Katonaság nincs. Egyházi tekintetben Chur püspökének van alárendelve. A postaintézeteket Ausztria kezeli. V. ö. Umlauft, Das Fürstenthum L., geogr., hist. u. turistisch geschildert (Bécs 1891).
osztrák és német birodalmi hercegi család, melynek ősi vára Müdling mellett, a Bécsi-erdő szélén, ma is látható. A család L. Haug-ot tiszteli mint ősatyját, a nemzedékrend peidg I. Henrikig, Nikolsburg uráig ér visszafelé megszakítás nélkül (megh. 1260 körül). A család 1400. vette meg a feldsbergi uradalmat (Morvaországban), 1608. nyerte a német birodalmi hercegi címet, mint L. és Nikolsburg ura, 1613. kapta a troppaui, 1623. a jägerndorfi hercegi címet; 1623. a császár az elsőszülött jog szerinti örökösödési rendet erősítette meg; 1699. megszerezték a vaduzi birtokot (Vorarlberg és Svájc határán) és e birtok 1719 jan. 23. közvetlen birodalmi hercegség rangjára emeltetett, melynek első fejedelme I. Emánuel herceg volt (1700-1771). Emánuel két fiától származik a mai nap virágzó két ág. Az idősebb ág, vagyis az uralkodó ág két mellékágra oszlik, ugymint a feldsbergi ágra, melynek jelenleg II. János (l. János 18.) a feje; a másik mellékág Holleneg stiriai kastélyban székel és ennek feje Alfréd herceg (l. alább). Az ifjabb ág a kromaui (morvaországi) uradalmat birja; ennek feje Károly Rudolf herceg, szül. Nagyváradon 1827 ápr. 19., az urakházának tagja. A család jelenleg élő tagjai közül még említendő: Rudolf herceg, szül. 1838 ápr. 18., titkos tanácsos és I. Ferenc József császár és király udvari lovászmestere.
Az 1608. évi koronázás alkalmával L. Károly és öccse Miksa, az 1687. XXVII. t.-c. értelmében L. János Ádám, az 1715. CXXIX. t.-c.-kel pedig L. Antal Flórián aranygyapjas vitéz, spanyol grand stb., valamint fia József, és a családból származó Hartmann, József, Vencel, Lőrinc, Emánuel és János Antal hercegek egyenes leszármazóikkal együtt mint a már 1608 óta honfiusított hercegek ivadékai, Magyarországon honfiusíttattak. A család tagjai közül még említendők:
1. L. Alajos herceg, L. Ferenc lovassági tábornok ifj. fia, szül. Prágában 1846 nov. 18. Előbb a lovasságnál szolgált, de azután a diplomáciai pályára lépett át, 1873. bátyja (Alfréd) példájára a politikai pályára lépett. 1878-tól fogva mint a birodalmi gyülésnek tagja a klerikális-szociális iránynak hive, majd egyik vezére volt, 1888. a Liechtenstein-féle iskola-törvényjavaslatot ő terjesztette be, mely a népiskolát megint ki akarta szolgáltatni a papság befolyásának. E javaslat tárgyalását azonban a kormány elodázta. 1890. mandátumáról lemondott, de 1891. Bécsben az antiszemiták megválasztották. Ügyes szónok és erős debatter, aki beszédeiben rendesen a tőke befolyását és az ipar szabadságát kárhoztatja. Jelenleg is, Lueger mellett, az antiszemita párt egyik vezére és e mellett, tekintettel főúri rangjára és összeköttetéseire, a párt büszkesége. Első neje, Fox Mária, megh. 1878., második neje, Klinkosch Janka (szül. 1849.). Első házasságából négy leánya; Zsófia, Julia, Henriette és Mária és egy fia, Henrik herceg született (1853).
2. L. Alfréd herceg, szül. 1842 jun. 11., L. Ferenc tábornok fia. Először a 7. dragonyos ezredben (Windischgrätz) szolgált mint hadnagy, később pedig a 9. huszárezredben, melynek tulajdonosa atyja volt. 1865. nőül vette Henriette hercegnőt, II. János, L. uralkodó hercegének nővérét. Mint a klerikális iránynak hive, nagy buzgóságot fejtett ki előbb Stiriában, majd 1879 óta a birodalmi gyülésben, ahol az újonnan alakult klerikális centrumpártnak vezére lett, 1886. azonban a vezérségről lemondott. Atyja halála után az urakházának lett tagja.
3. L. Ferenc Joakim herceg, osztrák lovassági tábornok, szül. Bécsben 1802 febr. 25., megh. 1887 ápr. 1., János herceg fia. A katonai pályára lépett és a hosszu békeidő alatt felvitte az őrnagyi rangig. Az 1848-iki forradalom kitörése után előbb Felső-Olaszországban harcolt, hol Trevisonál kitünt és Ferrarát felmentette. A fegyverszünet megkötése után Magyarországba küldték, hol Windischgrätz alatt a schwechati ütközetben részt vett és táborszernagyi rangot kapott. 1849. Windischgrätz a kápolnai csata után Görgey ellenküldte, akit Poroszlónál elsáncolva hittek, de Görgey már rég átkelt a Tiszán és L. csak hült helyét találta. Jun. 28. a Győrnél a Fácán-erdőnél küzdő Schlicknek sietett segélyére és csakugyan a városba hatolt csapatjával. Jul. 31. a Haynau parancsára felgyujtott Csongrádot mentette meg a végpusztulástól. Az augusztus 3. vívott újszegedi csatában megsebesült, mindamellett részt vett a szőregi és a temesvári csatákban. Az aug. vége felé menekülni készülődő Dessewffy honvédtábornokot fegyverletételre szólította fel és igéretet is tett neki, hogy megmenti életét, mire az megadta magát. Haynau azonban nem hallgatott L. közvetítésére és L. mindössze annyit birt kivinni, hogy Dessewffyt kötél helyett golyóval végezték ki Aradon okt. 6. 1850 márc. 26. a herceg tanusított vitézségeért a Mária Terézia-rendet kapta. 1859. kinevezték a lovasság főinspektorának, 1860. pedig az urakházának tagja lett. Abszolutisztikus elveinek megfelelően az új alkotmányos rendszerről keveset tartott és egyik röpke mondata igy hangzott: «Az új divatu osztrák parlamentben csak a bábeli toronyépítgés második kiadását látom.» 1841 óta Potocka Julia grófnőt birta nőül, akitől Alfréd, Alajos és Henrik fiai születtek.
4. L. János herceg, l. János (18.).
5. L. János József herceg, osztrák tábornok, szül. Bécsben 1760 jun. 26., megh. u. o. 1836 ápr. 24-én. 1782-ben a hadseregbe lépett, 1788-1790. mint őrnagy vett részt a török háboruban, a németalföldi háboruban pedig Maubeuge mellett (1794) kitünt és ennek jutalmául tábornoki rangot kapott. A Trebbia mellett kivívott diadal után (1799 jun.) táborszernagy lett. Részt vett még a Novi s Hohenlinden mellett történt ütközetekben, ahol szintén kivált. 1805. követte elhalt bátyját a fejedelemségben és egy ideig visszavonult a harctérről. De Ulm bevétele uátn újra vezére lett egy hadosztálynak. Az austerlitzi ütközet után fedezte a visszavonulást s ő irta alá a pozsonyi békét (1805 dec. 26.). 1806, I. Ferenc Bécs parancsnokának nevezte ki. 1809. a lovasság ésa gránátos pótcsapatok parancsnokságát vette át, Regensburg bevétele által pedig lehetővé tette Bellegarde és Kolowrat seregének egyesülését. Részt vett továbbá mind az Aspern, mind a Wagram mellett vívott csatákban. A bécsi béke után, melyet ő irt alá, visszavonult a közügyketől és ezentul a tudományoknak és a művészetnek élt.
6. L. József Vencel herceg, osztrák tábornok és államférfiu, szül. 1696 aug. 19., megh. 1772 febr. 10-én. Részt vett Szavójai Jenő alatt az 1716-1720-iki hadjáratban a törökök ellen. 1734-35. újra együtt harcoltak a Rajna mellett. Azután követ lett, előbb a berlini udvarnál, 1737-1741. pedig a versaillesi udvarnál. Az osztrák örökösödési háboruban is részt vett és előbb Sziléziában, majd Csehországban harcolt. 1745. átvette az olasz hadsereg vezetését, melynek élén a következő évben Piacenzánál diadalt aratott a franciák felett. Betegsége miatt a főparancsnokságról leköszönvén, teljesen a tüzérség újjászervezésére adta magát, melyet külföldiek (Alvson, Rouvroy, Schröder, Jaquet) segélyével teljesen reformált.
7. L. Károly József, osztrák tábornagy, az előbbinek unokaöccse, szül. 1730 ezpt. 20., megh. 1789 febr. 21. Mint ifju lépett az osztrák hadseregbe és a 7 éves háboru folyamában tábornokká lett. A bajor örökösödési háboruban (1778) 18 800 főnyi hadsereggel Leitmeritz mellett állást foglalt; célja volt, egyrészről a szász határt nyugtalanítani, másrészről az ellenséget visszatartani. Aug. 8. egyesült Laudonnal s az Elbe s Iser között felállított csapatokat vezényelte. Részt vett még a török háboruban is és 1788. ostrom alá vette Török-Dubicát, de eredmény nélkül.
József Miksa báró, német földrajzi iró és statisztikus, szül. Bécsben 1765., megh. 1828. Jogot hallgatott. Többek közt hosszabb ideig volt a Batthyány hercegi uradalom jószágigazgatója, 1790. Bécsben kozmografikus intézetet állított fel, mely azonban 7 év mulva megszünt. 1819. Porosz-Sziléziába költözött, hol különösen selyemtenyésztéssel foglalkozott. Nagy számu művei közt legnevezetesebbek Ausztria térképe 48 lapon; Statisztikai kézikönyve; Alsó-Ausztria leirása (1791 és 2. kiadás 1814); Selyemtenyésztés kézi könyve (2. kiadás, Berlin 1828). Szerkesztette az Archiv für Geographie und Statistik c. folyóiratot 1801-1804 s új cím alatt 1811-16. Magyarországra vonatkozó önálló művei: Comitatus Soproniensis (Bécs 1793); Comitatus Basciensis, Tolnensis et Comaromiensis (u. o. 1793); Statistische Uebersicht der Königreiche Ungarn und Croatien (u. o. 1803).
Mihály, evangelikus lelkész és püspök, szül. Halberswerdában 1619., megh. Budissán 1702 február 16. Tanult Thorn-, Boroszló-, Frankfurtban és Vittenbergában, 1650. purschwitzi, 1661. liegnitzi lelkész volt; itt ortodoxiájáért zaklattatván, 1665-ben Kassára jött német lelkésznek, a kvetkező évben az 5 szepesi kir. város, Szepes és Sáros vármegyék szuperintendensévé választatott. A kassai zsinaton 1668 március 6. az ő buzgólkodása folytán irták alá az e vidéken lakó egyháziak és világi urak a Formula concordiaet (l. o.). 1673. Szegedi Fer. egri püspök és Volkra tábornok L.-t elfogadtták, Kassán börtönbe vetették, itt szenvedett paptársaival együtt 11/4 évig, mignem reverzálist adván, hogy családjával együtt az országból kiköltözik, szabadon bocsáttatott. Két évig Boroszlóban és Vittenbergában tartózkodott, azután Bierbaumban (Lengyelországban) lett lelkész, 1676. esperes, 1683 után pedig Budissában működött, nem fogadván el a kassaiaknak 1683. hozzá intézett meghivását. Academica dissertatio-ján kivül, mely 1648. jelent meg Vittenbergában, kéziratban maradt számos becses dolgozata örökösei birtokába ment át.
Lüttich francia neve (l. o.).
1. porosz közigazgatási kerület Cseh- és Szászország közt, 13 608 km2 területtel, (1890) 1 047 405 lak., az egykori L., Jauer, Schweidnitz, Glogau, Sagan hercegségekből és Felső-Luzsica egy részéből alakult. Járásai:
|
A járás neve |
Területe km2-ben |
Lakóinak száma |
|
Grünberg |
857 |
53 887 |
|
Freistadt |
876 |
52 598 |
|
Sagan |
1111 |
56 103 |
|
Sprottau |
730 |
36 759 |
|
Glogau |
935 |
74 518 |
|
Lüben |
630 |
33 029 |
|
Bunzlau |
1041 |
61 024 |
|
Goldberg-Hainau |
609 |
50 072 |
|
Liegnitz (város) |
16,8 |
46 874 |
|
Jauer |
328 |
34 992 |
|
Schönau |
348 |
24 081 |
|
Bolkenhain |
359 |
31 255 |
|
Landeshut |
397 |
48 831 |
|
Hirschberg |
598 |
70 197 |
|
Löwenberg |
751 |
61 565 |
|
Lauban |
519 |
68 235 |
|
Görlitz (város) |
17,8 |
62 135 |
|
Rothenburg |
1125 |
51 718 |
|
Hoyerswerda |
868 |
33 673 |
2. L. az ugyanily nevü porosz kerület fővárosa a Schwarzwasser és Katzbach összefolyásánál, több vasúti vonal mellett, (1890) 46 874 lak., posztó-, bőr-, dohány-, gép-, zongora-, kalap-, kocsigyártással és nagy zöldségtermeléssel, régiségtárral, hülyék intézetével; több közép- és népiskolával. Kiválóbb épületei: a királyi kastély; a városháza; a katol. templom az egykori piaszt-hercegek kriptájával; továbbá van Nagy Frigyesnek emlékszobra és az 1870-71. eleett harcosok emléke. 1164-től kezdve L. az ugyanily nevü hercegségnek volt székhelye. 1675., midőn a piaszthercegek férfi ága kihalt, Ausztria a várost és a hercegséget elfoglalta. 1634 máj. 13. az Arnim vezérelte szászok itt Colloredo császári vezéren győzelmet arattak. 1740. a várost elfoglalták a poroszok. 1760 aug. 15. Nagy Frigyes itt győzte le Laudon osztrák vezért. V. ö. Schuchard, Die Stadt L. (1868); Jander, Führer für L. (1888).
Harrach Ferdinánd gróf és első neje, Raysky Krisztina bárónő leánya, szül. 1800 aug. 10., mneghalt Homburgban 1873 jun. 5. Teplitzben megismerkedett III. Frigyes Vilmos poroszkirállyal, kivel 1824 november 9. Charlottenburgban morganatikus házasságra lépett. Ez időtől fogva a L. és Hohenzollern grófnő címét viselte.
(lat.) a. m. lép, l. o. és Hasüri szervek.
György, osztrák jogtudós és politikus, született Kuchlban (Salzburg) 1822 ápr. 18. Jogot végzett és az államügyészi pályán működött több osztrák városban, 1854-59. Pesten is. 1859-ben Bécsbe hivták az igazságügyi minisztériumba, hol több rendbeli törvényjavaslatot dolgozott ki és utoljára (1880 óta) a legfőbb törvényszéknél volt alkalmazva. 1887. nyugalomba vonult és az udvari tanácsosi címet kapta. Politikai pályája azonban csak most kezdődött igazában, nemcsak a salzburgi tartománygyülésen, hanem a birodalmi gyülésen is. Ő volt a német klerikális pártnak lelke és szónoka és éveken át esküdt ellensége a szabadelvüeknek. De mert a cseh kiegyezésnek és a Taaffe által folytatott federalisztikus politikának nem volt barátja, meghasonlott kleri-kális barátjaival és egy ideig egy párthoz sem tartozott. Megesett, hogy ő, aki államügyész korábana hirlapok tömeges elkobzásában lelte kedvét, most a sajtó- és a gyülekezési szabadság kérdéseiben a szabadelvüekkel szavazott. 1887. agrárius klubot alapított, melynek tagjai különösen az alpesi pórnép gazdasági viszonyainak javítását irták zászlójukra. L. a Reichsgericht élethossziglani tagja és a salzburgi tartományi gazdasági egyesület elnöke. Jogi munkái közül említendők: Die Pressfreiheit (névtelenül megjelent Bécsben 1861); Histor.-genetische Erläuterungen des österr. Pressgesetzes (1868): Das österr. Polizei-strafrecht (1880); Praktische Erläuterungen des österr. Pressgesetzes (1868); kiadta továbbá a Die öffentliche Sicherheit c. rendőri közlönyt és most is szerkeszti a Salzburgban megjelenő Der Volksfreund címü politikai hetilapot.