(franc., ejtsd: liötnan) a. m. helytartó v. helyettesítő, eredetileg ama tisztség neve a hadseregben, mely a közvetlen fölebbvaló helyettesítésére szolgált. A középkorban minden zászló parancsnoka egy locum tenens-et választott s ebből származott a L. A régi francia királyoknál a L. du roi a király helytartója volt a seretben, vagy az erődökben. A feledésben ment méltóságot I. Napoleon ismét felállította, midőn Soult marsalt (1813) a pirénei félsziget alkirályává (L. de L'empereur) nevezte ki. Ilyen értelmében a katonai rendfokozhatoknál (Feldmarschallieutenant, Generallieutenant, Oberstlieutenant stb.) még most is használatos, de a L. maga csak a legalsóbb tiszti rang megjelölésére (hadnagy) használtatik. A francia hadseregben a főhadnagyot hivják igy, mert ott a hagynagy neve: sous-L.
Kristóf Andrejevics, orosz tábornok, szül. Kijevben 1774 máj. 14., meghalt Rómában 1839. Berlinben (1809-12) és Londonban (1812-1834) volt orosz nagykövet. - Neje Dorottya (az oroszoknál Darja Krisztoforovna), családi néven Benkendorf, szül. Rigában 1784 dec. 30., megh. Párisban 1857 január 27. Tizenhét éves korában lett L. neje és szalonja már Szt. Pétervárt a diplomaták gyülőhelye volt; midőn pedig férje Berlinben és Londonban nagykövet volt, igen nagy diplomatikus tevékenységet fejtett ki Oroszország érdekében. Minden befolyásosabb államférfiu megfordult házában, a távollevőkkel pedig levelezett, ugy hogy Európa diplomatikus Szibillájának nevezték el. Férje halála után Párisba ment, hol a régi Talleyrand palotában lakott s inkább irodalommal és művészettel, mintsem diplomáciával foglalkozott. V. ö. Kleinschmidt, Die Fürstin L. (Lipcse 1883).
hollandi festő, l. Livens.
(ejtsd: lieven), francia város Pas-de Calais départementban, Béthune arrondissementban, a Deule vagy Soucher mellett; (1866) csak 2075 lak., (1891) azonban ámr 12 417 lakossal, kik gazdag kőszénbányáját művelik.
az ugyanily nevü stiriai kerületi kapitányság székhelye, az Enns és vasút mellett, (1880) 1897. lak., rézbányákkal és kohókkal.
Sándor, kiváló történeti festő és illusztrátor, szül. Győrött 1839 január 24. Tehetős szülei, a reáliskola bevégzése után nem kényszerítették, hogy vonzalmával ellenkező kenyérpályára adja magát, hanem nagybátyja, a finom ízlésü Edl Tivadar pozsonyi birtokos óhajtására Bécsbe küldték, hogy az ottani képzőművészeti akadémiában képezze festővé magát. Csak másfél évig maradt ott, s aztán Münchenbe ment, melynek akadémiája éppen ezen időtájon európai hirnévre emelkedett. Ott eleinte Hiltensberger és Anschütz tanítványa volt, de 1862. már Piloty iskolájába jutott, kinek iránya nagy hatással volt a fejlődésére. 1865. megnyerte a müncheni akadémia által két vázlatra hirdetett pályázatot, sőt a vázlatok egyikének: Thüringi Erzsébet szentté avatásának elkészítésére megbizást is kapott. A képpel 1867. készült el s ugyanekkor befejezett egy másik festményt is, mely hivatva volt arra, hogy L.-t a legelőbbkelő festők sorába meleje. «Mária Terézia királyasszony egy szegény beteg nő gyermekét szoptatja» volt tárgya az új képnek, mely szabad ég alatt mutatja be a fiatal és bájos királyasszonyt. E kép sikere után elhalmozták megrendelésekkel; egymásután festette a müncheni népszinház függönyét s a Stiglicz báró palotájában látható vadász-jelenetet, mely, mint dekorativ munka, a németalföldi stil legszerencsésebb újabb termékei közé tartozik. E nagyobb alkotások közben arra is talált időt, hogy arcképeket fessen s 1870-ben a magyar király képmásának elkészítésére is őt hivták meg Bécsbe. 1872. egy amerikai nővel lépett házasságra s a boldog családi tűzhely mellett ismét nagyobb kompoziciókkal foglalkozott. Templomból kilépő Margitja, Imogen és Jachimója, s Erzsébet, Anglia királynéja, amint Stuart Mária halálos itéletét aláirja, az új korszaknak első termékei. Ezek közül Margit ugyszólván előkészület volt a Faust-ciklushoz, mellyel 1876-ban a müncheni művészvilágot valóságos lázas izgatottságba ejtette, s a felső illusztrátorok között vívott ki helyet. A Faust-kartonok után Schiller Harangjához készített rajzokkal keltett feltünést az 1878-iki müncheni egyetemes kiállításon. Ezek terelték feléje a württembergi kormány érdeklődését és szerezték meg számára az igazgatói állást a düsseldorfi képzőművészeti akadémiánál. Düsseldorfi tartózkodásának legértékesebb terméke Magyarországi Szent Erzsébet címü nagyobb méretü festménye, melyet a magyar képzőművészeti társulat rendelt meg nála a muzeum modern gyüjteménye számára. L. nem tudta feledni Münchent, első diadalainak szinhelyét, s már 1882. visszaköltözött a bajor fővárosba, hol most is él s nagy tevékenységet fejt ki mint a festészeti akadémia tanára.
(német) a. m. szállító.
Dogenal (l. o.) ir grófság fővárosa.
(ejtsd: liffe), 82 km. hosszu folyó Leinster ir tartományban; a Wicklowi-hegyekben, a Kippure lábánál ered és Dublinnál torkollik az Ir-tengerbe. A Rolyal- és Great-canal a Shannonnal köti össze.
angol neve az emelőgépnek (l. o.).