(Charbol), az Új-Kaledoniához tartozó Loyalty-szigetek (l. o.) legnagyobbika, 1668 km2 területtel és mintegy 3000 keresztény melanéziai lakossal.
(spany., franc, ligue) a. m. szövetség. Ez az elnevezés a XVI. és XVII. sz.-ban került divatba. Az ismertebb L.-k a Ligue du bien public (l. o.), melyet a francia főnemesek kötöttek 1465. erőszakos királyuk, XI. Lajos ellen; tov. az 1508. kötött cambraii liga, melynek tagjai: II. Gyula pápa, I. Miksa császár, I. (katol.) Ferdinánd spanyol király, XII. Lajos francia király és több apró olasz kényúr, kik a velencei köztársaság megalázása és szárazföldi hatalmának megtörése végett kötötték ezt a L.-t HÁrom évvel később a cambraii L. felbomlott és II. Gyula pápa az u. n. szent ligát (Lega santa) hozta létre, melynek éle az Olaszországban elhatalmasodott franciák ellen irányult (1511). Velence, a svájciak és Ferdinánd voltak tagjai, kikhez később VIII. Henrik angol király és I. Miksa is csatlakozott. II. Gyula halálával (1513) ez a szent L. felbomlott, 1526 máj. 22. VII. Kelemen pápa, I. Ferenc francia király, VIII. Henrik, Velence és Milano Cognac városában egy másik szent ligát alkottak, de közös ellenfelük, V. Károly császár és spanyol király, diadalaival ezt a L.-t is felbontotta. 1538. és később a német kat. rendek több ízben kötöttek L.-t a protestáns rendek által alapított schmalkaldi szövetség és ezzel rokon szövetkezések ellen. 1576. Franciaországban alakult egy hatalmas kat. L., melynek vezérférfiai, a Guisek és hiveik, a hugenotta Bourbon Henrik herceget a trónörökösödésből ki akarták zárni. Csak évek mulva sikerült Henriknek a spanyoloktól a fegyverrel és pénzzel támogatott L.-t lefegyverezni és a trónt elfoglalni. A XVII. sz. elején Németföldön alakult új kat. L., 1609., az egy évvel előbb létesített prot. unió ellensúlyozására. E két fegyveres szövetkezés alakítása siettette a 30 éves háboru kitörését (l. o.).
(franc., ejtsd: ligád, a spanyol ligada-ból), oly vívó fogás, mellyel a vívó ellenfelének kardját a kezéből ki akarja ütni.
(lat.), az anatomiában, l.Szalagok.
(ol.) a. m. legato (l. o.).
(lat.), a nyomdászatban a szokásos egybeöntött betü, mint p. az antiqua betüknél az ff, fi, fl, mert külön az f és i egymás mellé szedve veszélyeztetné az f felső kanyarulatát és az i pontját, mig a betük egybeöntve (fi) le nem törhetnek; továbbá L.-nak öntik a német és latin szedésekhez az ae, oe, AE OE betüket. A frakturban [ÁBRA] alkotnak L.-kat - L. a zenében, L. Kötés; az orvostanban,
l. Lekötés.
1. L. (Dumbráva), kisközség Maros-Torda vármegye régeni felső j.-ban, (1891) 1050 oláh lakossal, - 2. L., nagyközség Temes vármegye csákovai j.-ban, (1891) oláh lak.
(saltus, nemus), kisebb fás hely vagy erdőcske.
Antal, az idealisztikus irányu tájképfestészet egyik kiváló képviselője, szül. Nagy-Károlyban 1823., megh. Budapesten 1890 jan. 5. Szülői a kereskedői pályára szánták, de a művészet szeretete oly erős volt benne, hogy lemondott a biztos életpálya minden kényelméről és 1845. Olaszországba utazott itthon szerzett tanulmányait folytatni és tökéletesíteni. Leutazott egész Nápolyig, hosszabb időt töltvén különösen Firenzben, hol Markó Károly nagy befolyással volt ízlésének fejlesztésére. Markó hatása meg is látszott minden munkáján, mert L. is azok közé a művészek közé tartozott, kik idealizálva, ugyszólván vasárnapi díszben szeretik ábrázolni a természetet. L. 1848. tért vissza hazájába, hol midaddig arcképfestéssel volt kénytelen foglalkozni, mig Károlyi István gróf fölismerte szép tehetségét, pártfogása alá vette s a fóthi kastélyban gond nélküli életet biztosított neki. Ugyancsak a Károlyi gróf költségén 1855-ben hosszabb utazást tett Keleten; bejárta Egyiptomot, Palesztinát, a Libanont, Damaszkust, Ciprust, Rodust, a görög szigeteket, Maltát, Sziciliát s végre negyedfélévi vándorlás után a legszebb vázlatok gazdag gyüjteményével tért vissza Fóthra, pártfogójához. Képeit, melyek a vázlatok után készültek, nagy tetszéssel fogadta a magyar közönség s L. csakhamar olyan kedvező körülmények közé jutott, hogy lakását 1861. minden habozás nélkül áttehette Pestre, s teljes odaadással élhetett művészetének. Egész sorát festette meg a keleti nap mindent bearanyozó fényében ragyogó tájképeknek s ezt amodort alkalmazta - keveseb szerencsével - azokon a festményein is, melyeket egyes magyar vidékekről készített. Nevezetesebb tájképei: Taormina, Girgenti, a Cédrus-erdő, Sharai puszta, Bethlehem, Nazareth, Régi sírok a Libanon hegyén, Mar-Saba kolostor a Kidron völgyében, Budapest, Visegrád, a Fertő tava, Dévény vára. L.-t a nemzeti muzeumban 1868-ban a képtár őrévé nevezték ki. Hátrahagyott kész képeit, vázlatait és tanulmányait a Képzőművészeti Társulat állította ki s ebben a kiállításban különös érdeklődést keltettek a festési modorával ellenkező naturalisztikus felfogásról tanuskodó kézi rajzok. Sírjára Donáth Gyula mintázott szép emléket.
l. Göttingai ligetkör.