(növ., ligetéke és csészekürt Diószegiékénl, Oenothera L.), az onagraceák génusza, mintegy 100 fajjal Amerikában. Egy- v. többnyári kórók, tőlevelök rózsásan csoportosodik, a száron levő váltakozó, virága szép nagy, többnyire sárga, egyenként a levél tövéből nő ki, de együtt hosszu füzért, fürtöt v. thyrsust alakít. Toktermése négyfelé reped, sokmagu, magvának nincs szőrüstöke. Némely faját kertben ápolják, némelyik bőven elvadul. Ilyen az Oe. biennis L., Virginiából, magas kóró, nálunk vasút mentén töméntelen, de nedves helyen, ligetben, folyó mellett, legelőn, kivált nedves homokon gyakori. Level lándsás, szirma 4, kénszinü, nyáron este virágzik, reggel elhervad. Ehető gyökereért (rapontikagyökér) termesztik is. Hosszu, nyulánk gyökere televényben v. más kövér földben húsos, répaforma lesz, s jó ízü ételt lehet főzni belőle. Épp igy ehető az Oe. grandiflora Ait. és Oe. suaveolens Pursh nagyvirágu, jóillatu, este 7-8 óra tájban nyiló kerti virágok és más fajok (Oe. muricata L.) gyökere is. Mint a zellert karikára vagdalják (rapontikazeller) és mint salátát v. húslében eszik. Vékonyra metélve főtt sonkához hasonlít. Hazánkban elég van, de alig veszik használt.
[ÁBRA] Ligetszépe nyolchives virága.
(növ., Onagraceae, Onagrarieae, oenothereae), kétszikü növénycsalád a mirtuszviráguak rendjében. Többnyire füvek vagy cserjk egyszerü ellenes vagy váltakozó levelekkel. A virág csillagszerü, magános, fürtös v. füzéres szerkezetü, gyakran négyestagu, lentnős, a virág vacka a külső termő fölött csőformára hsszan megnyulik, a tetején 2-4 kehelyleveleket, ugyanannyi szirmot s 2, 4 v. 8 himet visel; ritkán ötöstagu. A magzat 2-4 rekeszü, többnyire sokmagu, termése hosszában szétrepedő tok, ritkán bogyó, csonthéjas v. makk. A magnak gyakran pehelyüstöke van, csirája egyenes, magfehérje nincs. Mintegy 300 faja az egész földkerekségen, a legnagyobb része a trópusokon kivül terem. Némely faj, mint a Fuchsia, kedvelt dísznövény. Ide tartozik a füzike, Clarkia, Gaura, Jussiena, a ligetszépe és Circaea.
l. Humusztalajok.
(lugiak), l. Lugii.
(ejtsd:liny), régi belga család, mely nevét a Tournay mellett fekvő L.-től vette s melynek ősi birtokai hennegauban vannak. Legnevezetesebb sarjai: 1. Károly József herceg, szül. Brüsszelben 1735 máj. 23., megh. 1814 dec. 13. Már atyja, Claudius is mint osztrák tábornok emelkedett hirre és ő is (1752) osztrák szolgálatba lépett. Kitünt a Kolin, Leuthen és Hochkirch mellett vívott ütközetben. A bajor örökösödési háboruban Laudon alatt az elővédet vezényelte. A béke helyreálltával Olaszországot, Svájcot és Franciaországot tazta be és a század legkiválóbb embereivel (Rousseau, Voltaire, Laharpe, Nagy Frigyes) állott irodalmi összeköttetésben. Többször járt diplomáciai kiküldetésben Pétervárt, megnyerte II. Katalin cárnő kegyeit és nagy birtokot is kapott tőle a krimi félszigeten. 1789-ben újra Laudon alatt harcolt s része volt Belgrád bevételében. Midőn Napoleon 1803. a L. család lefoglalt birtokait a családnak visszaadta, a herceg jogait Lajos Lamoral fiára ruházta át, aki 1766 máj. 7. szül. és 1813 máj. 10. halt meg. A német birodalomtól kárpótlásul az edelstetteni apátságot kapta, melyet 1804. Esterházy hercegnek adott el. Rendkivül szellemes, örökké jókedvü társalgó és udvarló volt és az európai fejedelmek kegyeltje. Művei: Mélanges militaires, littéraires et sentimentaires (Bécs és Drezda 1795-1811., 34 köt.); Oeuvres posthumes (u. o. 1817., 6 köt.); Vie du prince Eugene de Savoie (Weimar 1809). Ő adta ki továbbá Rabutin császári fővezér hadjáratát Magyarországon (Mémoires 1795). Válogatott leveleit és rövid értekezéseit (Lettres et pensées, Páris 1809, 2 köt.) Staël asszony, Maltebrun és mások adták ki. Műveinek újabb kiadását Lacroix A. rendezte sajtó alá (Brüsszel 1860, 4 köt.). Életét megirták: Peetermans, Soubiran, Reiffenberg báró és Du Bled. V. ö. Thürheim, Feldmarschall Karl Joseph Fürst de L. (Bécs 1876). Du Bled, Le prince de L. et ses contemporains (Páris 1890.). - 2. Jenő Lamoral, Amblise és Épinoy hercege, spanyolgrand, az előbbinek unokája, szül. 1804 jan. 28., megh. 1880 máj. 20-án. 1814. örökölte a hercegi méltóságot. 1830., midőn Belgium Hollandiától elszakadt, az egyik párt belgiumi királlyá óhajtotta, ami ellen ő azonban tiltakozott. 1842-48-ig I. Lipót királynak meghatalmazott minisztere volt a francia udvarnál. 1851. tagja, 1852. pedig elnöke lett a belga szenátusnak. Állásáról 1879. mondott le, mivelhogy a kormány szabadelvü politikájával nem értett egyet. Örököse unokája, Lajos Lamorral lett, szül. 1854 jul. 18.
Jakab, nyomdász, 1628. állította fel gyulafehérvári műhelyét, melyet 1634-ig nagy odaadással vezetett. Nyomtatványai közül említést érdemel Practica Aritmetica címü saját műve, mely 1632. jelent meg és melyet ifj. Rákóczi Györgynek és Zsigmondnak ajánlott.
a. m. faanyag (l. o.).
a barnaszénnek az a változata, melyben a fás szövet nagyon is feltünő, l. Kőszén.
(gör.-lat.), Angliában feltalált szinnyomó eljárás vékony falemezekre. Segítségével gyönyörü dolgok állíthatók ugyan elő, de az időtrabló munka mindeddig nem engedte meg, hogy a gyakorlatban beváljék.
(ejtsd: linyon), több folyó Franciaországban; a nagyobbak: l. L. Vellave, Haute-Loireben; a Mezenc (1754 m.) lábánál, a Cevennekben ered; 75 km. hosszu, fölveszi a Dunierest és a felső Loirebe folyik. - 2. L. Forézien, Loire départementban; a Forez-hegyekben ered; 50 km. hosszu, fölveszi az Auzont és a Loireba ömlik.