1. grófság Munster ir tartományban Clare, Tipperary, Cork és Kerry grófságok közt. 2755 km2 területtel, (1891) 158 912, 1 km2-re 58 lak. (1871, 191 935). Földje nagyobbára mészkő; É-i részében sík és néhol mocsáros, D-i részében halmos, DK-en emelkednek a Gally-hegyek, amelyek a határon a Gallymoreban (946 méter) érik el a legnagyobb magasságukat és ÉK-en a Slieve Phelim-hegyek (542 méter). Főfolyó a Shannon, amely itt veszi föl a Mulkeart. Maiget és Deelt; a Gale és Allaghaun a Cashenbe folynak. Az egyedüli tó a Gur. A Shannon környékén a föld nagyon termékeny, egyebütt sovány. 71 523 ha.-nyi területe sántó, 167 952 ha. rét; leginkább termesztik a burgonyát, azután a zabot és kevésbbé a búzát. Az állattenyésztés virágzóbb, mint Irország egyéb részeiben. Az ipar durva posztó készítésére, papirgyártásra szorítkozik; nagyobb számmal vannak még a malmok. - 2. L., az ugyanily nevü grófság fővárosa, a Shannon egy szigetén, 80 km.-nyire az Atlanti-oceántól, vasút mellett, (1891) 37 072 lak., jelentékeny vászonszövéssel és csipkekészítéssel, bőrgyártással, halászattal és húsfüstölőkkel. Kikötője Irországbana negyedik helyet foglalja el; a fő kiviteli cikkek: gabona, vaj, szarvasmarha és besózott disznóhús; benne évenkint körülbelül 1000 hajó fordul meg mintegy 300 000 tonna tartalommal. L. három részre oszlik; a szűk utcákból álló angol és ir és a Shannon balpartján fekvő új, Town Perry nevü részre; ez utóbbit, amelyben széles utcák ésszép squareok vannak, 5 híd köti össze a régibb részekkel. Legjelentékenyebb épületek a Mária-székesegyház, a János királytól épített kastély impozáns romjai, az igazságügyi palota és a börtön. Az egyik kőhíd végén van az ugynevezett Treaty Stone annak emlékére, hogy 1691. ott irták alá a szerződést, amely szerint II. Jakab aláveti magát III. Vilmosnak. L. É-i Munsteri királyoknak volt egykoron székvárosa. Angol uralom alá II. Henrik vetette. 1690. és 1691-ben III. Vilmos ostromolta és miután bevette, számos lakosa elhgyta.
(lat.), eredetileg a. m. határ (a matematikában határérték, l. o.). Eleinte az a mesgye, melyet a fölmért és asszignált (kijelölt) telkeket egymástól elválasztotta. Hasonlóképen L.-nek nevezték a közutakon azokat a szélső ösvényeket, melyek a gyalogjárók használatára szolgáltak és kétfelül, a középső kövezett résznek két oldalán vonultak. Igazi és nagyjelentőségü értelméhez azonban csak később, a császárok idejében jutott a L. mint L. imperii romani (védőművek összefüggő láncolata), melyet arra emeltek, amerre a birodalom a szomszédoktól veszélyeztetve volt. A L. annyi országban volt, amennyiben a római birodalmat a barbárok ellen védelmezni kellett. Mindezen országok északon lévén, a nevezetesebb L.-ek; a L. Britannicus, földtöltésnek kőfalakkal és őrtornyokkal megerősített láncolata az Atlanti-oceán és az Északi-tenger közt (l. Hadrianus fala); továbbá a L. Germanicus, mely az előbbivel jóformán egyszerre keletkezett és segítségül véve a terepviszonyokat, az Északi-tengertől a Rajna mentén Kölnig, majd innen a Dunáig, illetve Kehlheimig terjedt. A L. Germanicusnál az összes mesterséges védőerőművek érvényre jutottak: árkos földtöltés (vallum), kőfal, sőt véderőművek összefüggő láncolata is.
Szerkezetében és e szerkezet rendszerében hasonlított hozzá a L. Dacicus Erdélyben. Ott is a természet által nyujtott hadászati előnyök kiegészítésére, a szorosok és vizi utak védelmére törekedtek. Dácia jóformán köröskörül ki lévn téve a barbárok támadásainak, különálló erődítő rendszerrel is birt, mely 3 gyűrüből alakult. Az első gyűrü a szorosoknál volt: a Vöröstoronynál a Castra Trajana, a Vulkán felől a bumbestii, a bodzainál a pietraosszai, Ojtoznál a bereckei vár; a Vaskapunál Tibiscum, Teregovánál Praetorio. A második gyűrü a vizi utaknál volt: az Almás pataknál Tihó, a hasonnevü vizeknél Alsó-Kosály és Alsó-Ilosva, a Sajó-patak forrásainál Várhely, a Kis-Szamos völgyében Szamos-Újvár, a Maros kifolyásainál Vecel (Micia) és Déva. A vizi utak elzárására különös gonddal készült a L. északnyugaton, ahol Tihótól Kis-sebesig egymást érték fent az őrtornyok (propugnacula); lent peidg a castrumok, nevezetesen; Romlot (Certina), Szt. Péterfalva, Vármező, Kis-Sebes, odább Zutor (Largiana), Magyar-Gorbó (Optatiana) és Szucság. A harmadik öv a két dáciai légió állomását vette körül és 8 táborhelyből alakult, melyek a mai Várfalva, Székely-Földvár, Maros-Újvár, Csikmó (Germisara), Arany (Petris), Alsóváros vize, Szászváros és Kis-Sink helyén épültek. A L. dacicus ismeretét Torma Károlynak köszönhetjük, aki Adalék észak-nyugati Dácia föld- és helyiratához c. értekezésében 1863. az akadémia nagygyülésén Kis-Szebentől Tihóig ki is jelölte a vallum irányát. Tanulmányait az Erdélyi Muzeum-egylet támogatásával 1879-ben kiegészítve, 1880 febr. 8. terjeszté az akadémia elé jelentését. Azóta a L.-tanulmányokat Téglás Gábor is tovább folytatva, 1894. a Kis-Küküllőtől a Nagy-Küküllőn át az Oltig haladt. Kutatásainak eredményét előadta 1895. márc. 11. a magyar tudományos akadémia elé terjesztett monográfiában.
A dáciai L.-szel ellentétben, mely a hegyekre és szorosokra volt főtekintettel, a L. Pannonicus a mai Horvát- és Szlavonországban és Dunántul a síkságot védő határvonal képét mutatja. A L. Pannonicusnál megkülönböztetünk egy régebbit, abból az időből, amikor a rómaiak még nem voltak a Dunántul urai és egy későbbit, amikor ez az állapot már bekövetkezett. A régebbi L. Mommsen szerint a Dunának csak Eszéktől Zimonyig terjedő részét követte (Poetovio (Pettau) és Sirmium táborhelyekkel; Fröhlich szerint a Száva volt a határ, melyet három táborhely védett: Poetovio, Siscia és Sirmium. A későbbi L. természetes határul a Dunát fogadta el, melynek különösen Bécstől (Vindobona) Ó-Budáig (Aquincum) terjedő részét védték erősen. itt nem kevesebb mint 4 légió volt négy nagy táborral: Carnuntum (Petronell), Brigetio (Ó-Szőny), Vindobona (Bécs), Aquincum (Ó-Buda). Az első három egy összefüggő várrendszert alkotott, amelynek középpontja Carnuntum vala. Aquincum (l. o.) külön központot képezett. A néagy nagy castrum között az összeköttetést közbeeső táborhelyek (minden mérföldre egy szilárdul épített vár), az utubbóak közt a katonai út tartotta fenn, amely jóformán párhuzamosan vonult a Dunával, s amelynek tömör töltése bátran beillett sáncnak is. A kisebb táborhelyek (castellum, későbbi barbár latinsággal burgus is) legsűrübben fordultak elő Zimonytól Aquincumig, s azontul Brigetióig. Ilyenek az elébbi vonalon: Szurduk, Új-Banovce, Dálya (Teutoburgium), Bán (Antiana), Batina, Bölcske, Kömlőd (Lussonium), Duna-Pentele (Intersica), Adony (Vetus Salina), Batta (Matrica), Tétény (Campona). Aquincumon felül ott volt Szt.-Endre (Ulcisia Castra), Pilis-Maróth, Nyerges-Újfalu (Crumerum). A későbbi császárok, különösen Diocletianus ideje óta a Dunának tulsó partján is állítottak castellumokat, melyek közül 3 ismeretes; Castellum onagrinum (a mai Begecs), Contraaquincum és burgus contra Florentiam Lugio (Szekcső) átellenében. Hadászati szerepökön kivül a L.-ek a vám ügyét is szolgálták. Az ellenőrzés itt történt meg egyes állomásokon (stationes) mindarra nézve, amit kivittek, avagy beszállítottak. Behozni mindent csakis vám mellett lehetett, kiszállítani csak egyes dolgokat volt szabad (vasat, fegyvereket, bort, olajat, gabonát, sót, aranyat soha). A forgalom útja a stációkon vezetett keresztül.
(ejtsd: lajmszton), county Alabama észak-amerikai államban, 1480 km2 területtel, 21 600 lakossal, Athens székhellyel és Texasban 2180 km2 területtel, 21 250 lakossal, Groesbeck székhellyel.
(ang., ejtsd: lajmszton) a. m. mészkő.
(növ.), l. Citromfa.
(oil of limette), a Citrus limetta R. és Citrus medica L. friss gyümölcsének héjából sajtolják. Déli Európában és a nyugat-indiai szigeteken termelik. Kellemes - citromra emlékeztető - szagát citral-tartalma okozza. Olcsó illatszerhez és szappan-illatosításhoz használják.
(lat. lympha) a. m. nyirok, a nyirokérrendszerben keringő tápláló nedv. Ez a nedv a vér kapillaris erein szivárog át az ereket környező szövet hézagaiba mint szövetnedv s igy a vérből származik. Feladata a szövetek táplálására a kellő anyagot szolgáltatni, valamint a szövetekben az élet folyamán képződött bomlásanyagokat a vérhez visszavezetni. E miatt a szövetekben finom erek veszik eredetüket, melyek mint nyirokerek a feles mennyiségben jelenlevő nyirkot magukba veszik és a vérerekbe visszavezetik. a nyirok többnyire tiszta, átlátszó, csak étel felvétele után elegyedik közéje tejszerüen zavaros tápnedv (chylus). Górcső alatt sok fehér vérsejtet, nyiroksejtet (leukocitát) és igen kevés vörös vérsejtet lehet benne találni. Zsírszemcsék csak a bélben folyó sfelszívódás útján kerülnek a nyirokba. Különben a nyirok fehérjéket, cukrot, húgyanyatot, ammoniákat és sókat, nevezetesen konyhasót és foszforsavsókat tartalmaz. A nyirok söszetétele egyébiránt, azon szerv szerit, melyből a nyirok jön, különböző, mivel az egyes szervek a beléjök jutó, vérnedvből különböző anyagokat és eltérő mennyiségben használnak fel éppen ugy, amint az egyes szervekben képződő bomlástermények sem egyformák. A nyirok mennyisége sem állandó. Nyugalom alatt felette kevés, működés közben sok nyirok folyt ki az egyes szervekből. Általában 24 óra alatt a vérnek mintegy fele szivárog a vérér falán keresztül és lesz nyirokká.
(gör.-lat.) a. m. nyirokmirigygyulladás; előidézi rendesen a nyirokutak, ritkábban a vérpálya útján odavezettett ártalam, mely bakteriumokból vagy azok vegyi terményeiből áll. Lefolyásra lehet friss (heveny) vagy idült (acuta és chronic). A heveny lobnál a mirigy duzzadt, vér- és nedvdús, érzékeny. Súlyosabb v. tovahúzódó lobnál, igy difteriánál v. hagymáznál nekrotikus elhalt szigetecskék lépnek fel a mirigy szövetében; genycoccusok vagy lágy fekély mérgének behatására pedig a mirigyben genyes lágyulás, genyedés lép fel. Máskor a beható ártalom direkte szövethalált okz, igy éppen difteriánl a megbetegedett nyálkahártya területéhez tartozó nyirkmirigyekben; máskor ehhez még rostonyás-véres (croupos haemorrhagicus) izzadmány társulhat, igy difteriánl finom rostonyás szálak hatják át az egyes tüszőket. Genyes lobnál az egész mirigy tályoggá alakulhat s a genyedés a nyirkmirigy körüli kötőszövetre is átterjedhet. Gyógyulásnál az izzadmány szétesik s felszívódik, részben a nyirksejtek által be is kebeleztetik: a genyes gyuladás pedig tömött hegszövetképződéssel gyógyulhat (lymphadenitis chronica indurativa). Az idült lob elhalt gócok s genyedő folyamatok által lehet fentartva; számba nem véve a szifilisz és gümőkór okozta specifikus idült lobokat, ilyenek legtöbbször koromnak, pornak hosszan tartó benyomulása által a mirigyekbe okoztatnak; igy a légutak, a tüdőkapu mirigyeinél, melyek ez úton heges-meszes tömegekké alakulhatnak. Máskor a bőr vagy nyálkahártyák idült lobja, p. ekzema tart fenn idült lobot a hozzátartozó területbeli nyirkmirigyekben.
(gör.-lat.), a limfadenoid szövetnek burjánzása az emberi szervezetben, mely a limfadenoid szerveknek jelentékenyebb megnagyobbodásával jár, rendesen a nyiromirigyek egy egész tájboncolástani csoportjára terjed ki és sokszor a szervezet egyéb nyirktüszőinek (mandulák, béltüszők, lépfollikulusok) megnagyobbodásával jár karöltve. A megnagyobbodott nyirokmirigyek velőszerüek s tömegük megnövekedése az egymagvu szabad sejtek megszaporodásán alapul; a szövetstrukturája megmarad, csakhogy a kötőszövet is gömbölyü sejtektől van áthatva. Egyszerü tultengésnek a folyamat nem tekinthető s mert parazitikus eredetünek sem mondható: azért kizárás útján ma a daganatokhoz számítják. Némely esetekben a bántalom a vér fehér vérsejtjeinek szaporodásával párosul (leukemiás L.); más esetekben a vér ezen kachexiás elváltozása hiányzik és pusztán vérszegénység forog fenn (pszeudoleukemiás adenia, Hodgkin-féle betegség.)
(gör.-lat.), a nyirokedényeknek nem újonképződése, hanem valamely testtájon azoknak jelentékeny tágulása. Adott esetben neéhzségekkel járhat, vajjon nyirokedények tiszta tágulása forog-e fenn, avagy ahhoz ilyeneknek újképződése is járult; némelyek a makroglossziát, a makrokeiliát (l. Angioma) csak veleszületett nyirkedénytágulás eredményeinek tekintik s az üreges, szivacsszerü küllem miatt a cavernoma lymphaticum elnevezést használják a lymphangiomacavernosum helyett,melyet mások szintén nyirokedény-tágulás okozta képletek megjelölésére használnak.