Lipcse (l. o.) egyik része.
Bernát Agost, szász államférfiu és csillagász, szül. Pohlhofban 1779 jun. 11., megh. Altenburgban 1854 máj. 12. Lipcsében jogot tanult, aztán az altenburgi Kammerkollegiumba lépett s nemsokára Zach báró munkatársa lett a gothai csillagvizsgálóban, melynek 1804. ideiglenes igazgatója is volt, mig végre 1808. állandóan véglegesítették. 1814. Párisba ment, mint a weimari nagyherceg főhadsegéde. 1817. kamarai alelnök, 1820. miniszter és titkos tanácsos lett Szász-Gotha-Altenburgban. Az utolsó nagyherceg halála után 1825. egyedül igazgatta a hercegséget, s aztán 1826. szász királyi szolgálatba lépett át, hol 1830. kabinetminiszter, a következő évben miniszterelnök és belügyminiszter lett. Főérdemei, hogy a városok közigazgatását szabadelvü, független alapokra fektette, s hogy megalapította a földjáradék-bankot. 1834-ig volt belügyminiszer, 1843. pedig, miután sokáig hasztalan küzdött a konzervativ nemesség ellen, végleg visszavonult a politikától. Élete utolsó éveiben rendezte nagybecsü műkincs-gyüjteményét, melyet könyvtárával együtt az országra hagyott. Tudományos iratai közül említendők: Tabulae Mortis (Gotha 1810); Tabulae Veneris (Eisenberg 1811); Gesch. der Sternkunde im ersten Jahrzehnt des 19. Jahrh. (Gotha 1811); Investigatio nova orbitae a Mercurio circa solem descriptae (u. o. 1813). Folytatta továbbá Zach folyóiratát: Monatl. Corresp. der Erd- u. Himmelskunde (u. o. 1800-13) s Bohnenbergerrel együtt kiadta Zeitschrift für Astronomie und verwandte Wissenschaften (Tübinga 1816-18).
város Starkenburg hesseni tartományban, az Odenwaldban, (1890) 1133 lak., szienit- és gránitbányákkal. Klimatikus gyógyhelyül használják.
1. Lajos, német régiségbuvár, szül. Mainzban 1809 szept. 4., megh. u. o. 1893 febr. 14. A müncheni művészeti akadémián és egyetemen tanult; ő alapította a mainzi német-római központi muzeumot, melynek igazgatója lett. Mint ilyen kiadta: Altertümer unserer heidn. Vorzeit (Mainz 1858-91); Ecker, később Ranke közreműködésével szerkesztette; Archiv für Anthropologie (Braunschweig 1866). Főművéből: Handbuch der deutschen Altertumskunde, csak az első kötet jelent meg: Die Altertümer der meroving. Zeit (u. o. 1880-89).
2. L. Vilmos, német festő, született Mainzban 1806 márc. 12., megh. u. o. 1848 március 12. A müncheni és bécsi akadémián tanult és Corneliusnak volt tanítványa. Festményei mestere közvetlen hatása alatt készültek, a nélkül azonban, hogy annak szellemével birt volna. A maga idejében leghiresebb festményei voltak: Gazdag Lajos győzelme Giengennél brandenburgi Albrecht Achilles fölött, a müncheni Hofgarten árkádjaiban; Az oberlandi parasztok elpusztulása, a sendlingi templom számára; Schiller klteményeiből vett képek, a királyné irószobájában; két kép Leonardo da Vinci életéből a müncheni képtár loggiájában (Cornelius tervei szerint); képek a bajor történelemből a hohenschwangaui vár négy termében; A cimber nők harca a rómaiak ellen; Arminius csatája az Idistavisus mezőn; Luitpold csatája; Nagy Ottó bevonulása Augsburgba a lechmezei győzelem után.
3. L. Vilmos, német festő, az előbbinek fia, szül. Münchenben 1829 jun. 20., megh. Münchenben 1895. jun. 8. Mainzban, azután a müncheni akadémián, a frankfurti Städel-féle intézetben, Antwerpenben és Párisban tanult, 1863. Münchenben telepedett le, ahol 1875. az akadémia tanára lett. Művei, főleg a belga és francia festészet hatása alatt, kitünő technikájuknak, bár, különösen a korábbiaknak szinezése kissé tompa, barnás, mindenesetre a történeti festészet jobb termékei közé tartoznak. Fölemlítendők: Alba herceg Rudolstadt grófnőnél; I. Ferenc király elfogatása a paviai ütközetben; Sickingen Ferenc halála; A reformátorok gyülése Marburgban; A halász és a vizi tündér; Luther, Cottáné asszony házában; Jézus társaságának alapítása; Luther, Proles Andrásnál; Hutten Ulrik; Orániai Vilmos halála; Falstaff és a windsori víg nők; Raleigh Waltert családja meglátogatja a börtönben; Luther, Kajetán bibornok előtt; Boleyn Anna átadja gyermekét Parker Mathewnek; Know és a skót képrombolók; Alarich bevonulása Rómába.
királyi kastély a bajorországi Felső-Bajor-kerületben, az Anmer közelében, nagyszerü vizművekkel, parkkal. II. Lajos bajor király rendeletére 1870-78. Dollmann építette rokokoízlésben.
Norvégia legdélibb alacsony hegyfoka az É. sz. 57° 59´ és a párisi K. h. 4° 42´ 51˝ alatt, világító toronnyal. L. egy 11 km. hosszu, a Skager-rakba benyuló félsziget vége.
(Nieder-), falu Freiwaldau (ettől 7 km.-nyire) osztrák-sziléziai kerületi kapitányságban, a Biela és vasút mellett, (1890) 2710 lak., Schroth-féle gyógyintézettel.
András Tivadar, finn költő, szül. Vorgában 1833 jan. 13. Jogot tanult és a közigazgatási pályára lépett; jelenleg, 1877 óta, szülővárosa tanácsának tagja. Verskötetét, mely megjelenése (1862) óta több kiadást ért, nagy tetszéssel fogadták; megkisérlette a szinműirodalmat is, de kevesebb sikerrel; Maria of Skotland c. drámája csak átmeneti, külső sikert aratott.
kikötőhely Német-Kelet-Afrikában, a Lukuledi torkolatánál, egészségtelen vidéken, 3000 lak. Kiinduló pontja a Nyassza felé menő karavánoknak.
növényneveknél Lindley (l. o.) J. nevének rövidítése.