Mering által előállított gyógyszer, melyet ő igen könnyü felszívódása miatt a halmájolaj helyett ajánlott. Előállításának részleteit nem ismerjük, csak annyit tudunk róla, hogy a legfinomabb faolajból áll, melyhez 6% olajsav van adva. Előállításának indító oka az a tapasztalat volt, hogy a különben kitünő tápszerül szolgáló halmáj-olajat számos beteg, különösen nyári időben, nem szivesen veszi, sőt igen gyakran gyomorizgatottságot okoz: főkép emészt-si zavarokban is szenvedő elgyöngültek, skrofulások, angol betegek, kezdődő tüdővészben, v. sápadtságban szenvedők vehetik jó hasznát a L.-nak (leveshez, salátához, stb. keverve).
1. egyike a róla elnevezett szigeteknek, 30 km.-nyire a Milazzo foktól, Szicilia legközelebbi pontjától, 32 km2 területtel, 7700 lak. Miként a többi L. sziget, ez is vulkáni; a Monte Chirica rajta a legmagasabb hegy és miként a többi: obszidiánból, horzsakőből stb áll. A vulkánok ugyan már évszázadok óta pihennek, de a földrengések még mindig zaklatják a szigetet. D-en vannak a San Calogerói meleg források, fürdőintézettel. Főtermékek az olaj és a bor. - 2. L., város az ugyanily nevü sziget K-i partján, 4070 lak., halászattal; olaj-, bor-, kén- és horzsakő-exporttal.
(Eoli-szigetek, Isole Lipari v. Eolie), 7 szigetből álló csoport a Földközi-tengerben Szicilia É-i partján, 116 km2 területtel, 17 312 lak. Mindannyi vulkáni; gazdag borban, olajfákban, szőllőkben, fügefákban, kénben és horzsakövekben, de szegény vizben, amit nagyobbára ciszternákba gyüjtenek össze. A lenagyobb Lipari (l. o.), azután van Salina (27 km2) 5635 lak., akik nagyobbára bortermelők; rajta terem a hires mnalváziai bor. Vulcano (21 km2) még most is (utoljára 1888.) működő tűzhányó; keskeny földnyelv összeköti a kis Vulcanellóval. Panaria (3 km2), Filicuri (9,5 km2) és Alicuri gabonatermő kis szigetek. Stromboli (12,5 km2) még jelenleg is működő vulkán. V. ö. Die L. I. (anonim Lajos Salvator főhercegtől, Prága 1893). Ennek ismertetése Berecz A.-tól (Földrajzi Közlemények 1895).
L. (állat), a pikkelyes szárnyuak rendjébe, a nagylepkék csoportjába és szövők, családjába tartozó lepkenem, melynek hernyói, ha elszaporodnak, igen kártékonyak lehetnek és azon nevezetes tulajdonságuak, hogy szőrük könnyen letörik és ember bőrére jutva, kisebbszerü gyuladást okozhatnak. P. Liparis (Ocneria), dispar L. Apáca-pille.
a kőzettanban a. m. quarctrachit (l. Trachit), az ásványtanban a régi szinonim neve a fluorit-nak.
1. L. (Lipsa), kisközség Máramaros vármegye huszti j.-ban, (1881) 2228 rutén és német lak., postával - 2. Német-L. (Nemecka-lupca), nagyközség Liptó vármegye liptó-szentmiklósi j.-ban, (1891) 2234 tót lakossal, takarékpénztárral, postahivatallal és postatakarékpénztárral, élénk kádiparral, műfürésszel. Hozzátartozik Zselezno (l. o.) fürdő és Magurka bányatelep. A községet állítólag Lipcséből átutazó vásáros szászok alapították a XIII. sz.-ban, kik különböző kiváltságokat, közte bányajogot kaptak; lakói teljesen eltótosodtak. - 3. Zólyom-L. (Tót-Lipcse), nagyközség Zólyom vmegye besztercebányai j.-ban, (1891) 1359 tót lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. L. élénk késes-, kádár- és asztalos-ipart űz; van itt továbbá papirmalom, ipartestület és ipariskola. Közelében van a még ma is használható állapotban lévő ősrégi lipcsei vár, hajdan Wesselényi Ferenc nádor birtoka, melyben, egy ajtó feliratáról (Maria regina, 1531) itélve, lakott János királyunk özvegye. 1606. ennek védelmében Sirok György, Grácz Mátyás, Jiszkra János, Schmicz János, Laky János s más főurak elestek. 1670. a Wesselényi-féle összeesküvés következtében az egész L.-i uradalom a kincstárra szállt, mely most is birja.
(Leipzig), 1. kerületi kapitányság a szász királyságban a porosz száz tartomány és a Szász-Altenburg hercegség mellett. 3567 km2 területtel, (1890) 871 132 lak., a következő 7 járással:
|
A járások neve |
Területe km2-ben |
Lakóinak száma |
|
Lipcse város |
57 |
357 122 |
|
Borna |
549 |
73 402 |
|
Döbeln |
584 |
107 203 |
|
Grimma |
846 |
90 918 |
|
Lipcse vidéke |
441 |
85 120 |
|
Oschatz |
572 |
54 894 |
|
Rochlitz |
517 |
102 473 |
2. L., az ugyanily nevü kerületi kapitányságnak és járásnak székhelye, a szász királyság legnagyobb városa az Elster, Pleisse és Parthe összefolyásánál, több vasúti vonal mellett, (1894) 397 862 lak., akik közt 4713 osztrák, illetőleg magyar; foglalkozásra nézve pedig földmivelő és kertész 1493 (0,87%), iparos 84 231 (48,87%), kereskedő, korcsmáros stb. 35 861 (20,81%), háziszolga 18 419 (10,75%), tisztviselő s egyéb értelmiséghez tartozó 12 513 (7,26%), foglalkozás nélküli vagy intézetben lakó 19 728 (11,44%). A lkosság szaporodását mutatják a következő számok: 1834. volt 35 701, 1880. pedig 244 285. L. jelentékeny emelkedését első sorban kereskedelmének köszönheti; nagy hirük volt már a XII. sz. óta a L.-i vásároknak, amelyek az újabb forgalmi eszközök fejlődése következtében jelentőségükből ugyan sokat veszítettek, de azért L. Hamburg után a német birodalomnak még mindig az első kereskedelmi városa. Világhire van a szőrme- és könyvkereskedésnek. A kerekedelmi forgalom közvetítői a vasutak; 1892-93. a beérkezett áruk súlya volt 565 014, az elszállított áruké pedig 1 907 780 t. volt. A kereskedelmen kivül aránylag még a városban a legtöbb iparos lakik. A nagyipar 1893. összesen 47 003 munkást és 21 551 lóerejü gépet foglalkoztatott; ezek közül kő- és földmunkálatot végzett 818, fémiparos volt 3090, gép- és szergyáros 9315, kémiai iparral 659, szövőiparral 7171, papir- és bőriparral 5654, fa- és esztergályosiparral 2266, élelmezési és fogyasztási cikkek készítésével 2054, ruházati iparral 4626, poligrafikus iparral végre 10 114 munkás foglalkozik. L. a belvárosból, a világtájak szerint elneezett és rendesen épült külvárosokból, végre az 1889-92. hozzácsatolt falvakból (Reudnitz, Angerer-Crottendorf. Thonberg, Neu-Reudnitz, Volkmarsdorf, Neuschönefeld, Neustadt, Sellerhausen, Gohlis és Eutritzsch, Lindenau, Plagwitz, Kleinzschocher, Schleussig, Connewitz, Lössnig és Neusellerhausen) áll. A belváros nagyobbára több emeletes, meglehetősen egyforma házakból áll s a XVII. és XVIII. sz.-beli jólétre mutat, mig a külvárosok képe sokkal modernebb. A belvárost egykoron falak és sáncok fogták körül, amelyek helyét szép ültetvényekfoglalják el. A város D-i részét, ez ültetvényeket megszakítva, az Augustusplatz, L. legnagyobb nyilvános tere szakítja meg, a Mende-kúttal, amelyet Gnauth tervezett és rajta látható alakokat Ungerer készítette; a piactéren van az 1888. leleplezett diadalmi emlék Siemeringtől, a János-téren pedig Luther és Melanchton szobra. Egyéb emlékszobrok még Frigyes Ágosté (1780, Ösertől); Thaeré (Rietscheltől 1850); Gellerté (Knaustól), Leibnizé (Hähneltől 1883), Mendelssohn-Bartholdyé (Steintől 1892) stb. A templomok közül a jeletékenyebbek: a Tamás-templom a XIII. sz.-ból a L.-i szuperintendensek képeivel 1573-1858; az egyetemi vagy Paulinus-templom Tetzel sírkövével és Diezmann meisseni őrgróf síremlékével Rauchtól; a Péter-templom, szép gót épület stb. A világi épületek közt a kiválóbbak: az Augustus-téren a 94 m. hosszu és 50 m. széles középépületből és 2 szárnyból álló új szinház, amelyet 1864-67. Langhans tervei szerint készítettek; ezzel szemben áll az 1858-ban Lange tervei szerint befejezett muzeum gazdag gipszöntvény-, kép- és rézmetszet-gyüjteménnyel; az Augusteum, amelyben az egyetem van elhelyezve. A piactéren van az 1556. elkészített városháza, nagy üléstermében a szász hercegek képeivel 1485-től kezdve; továbbá a Königshaus a XVII. sz.-ból, amelyben 1829-ig a szász fejedelmek, továbbá Nagy Péter, XII. Károly, Jérome és Nagy Napoleon laktak; a Gewandhaus, amelyben 1781-1884. hires hangversenyeket tartottak; a Pleissenburg, a város egykori citadellája, amelyben 1519. Luther és Eck vitatkoztak és amely jelenleg kotanai célokra van fölhasználva; a könyvkereskedők háza erkélyekkel és tornyokkal; az új hangversenyház óriási hangversenyteremmel 1520 hallgató számára; az egyetemi könyvtár; az új börze; 1895 okt. avatták fel a Hoffmann Lajos terve szerint épített birodalmi főtörvényszék (Reichsgericht) palotáját. A tudományos intézetek között az első helyet foglalja el az egyetem, amelyet V. Sándor pápának 1409 szept. 9-én kiadott bullája alapján a türingiai és meisseni őrgrófok alapítottak; az orvosi fakultást 1415., a jogit 1504. alapították. Jelenleg az egyetemnek a vagyona után 350 000 márka az évi jövedelme, amihez az állam 1,45 millióval járul. A docensek száma (1894) 191, a bejegyzett hallgatóké 3067. Vele egyben van kötve a könyvtár, Albertina, 438 000 kötettel, 545 inkunabulummal, 4138 kézirattal, az akadémiai olvasóterem, több rendbeli szeminárium, klinika, az archeologiai, mineralogiai és zootomiai muzeum, 2 kémiai laboratorium, a csillagvizsgáló intézet, a botanikus kert és egy predikátor-kollégium. Több közép-, polgári és népiskolán kivül van L.-nek művészakadémiája és műipariskolája, kereskedelmi, könyvkereskedői, fafaragó és egyéb szakiskolája. A gyüjtemények közt a kiválóbbak a fent említetteken kivül a városi könyvtár (107 000 kötet), a szász bibiliográfiai gyüjtemény, könyvipari, etnográfiai stb. muzeum. A zene művelésére L.-ben nagy gondot fordítanak és pedig a királyi konzervatoriumban (620 tanulóval), a hangversenyekben, a kamarai zene-hangversenyekben és számos egyesületben. L.-ben összesen 450 ujság és folyóirat jelenik meg. A tudományos társulatok közül a kiválóbbak: a szász királyi és a Jablonowski herceg-féle tudományos társulat, a német keleti társaság, a német birodalmi törvényszéknek és ügyészségnek, meg a német birodalmi kereskedelmi főtörvényszéknek. Környékén a leszebb helyek a Johanna-park, a Rosengarten, az állatkert és a Charlottenhof mesterséges tóval.
A Pleisse és Parthe összefolyásánál épült Lipci nevü szláv halászfalu közelében, a mai Miklós-templom helyén keletkezett egy német, megerősített telep, amelyet a X. sz.-ban urbs Libzi név alatt ismertek. E hely 1136. és 1170. Ottó meisseni őrgróftól városi jogokat kapott. Két fontos kereskedelmi út keresztezésénél feküdvén, gyorsan fejlődött és vásárai csakhamar jelentősekké lettek. Fejlődése újabb lendületet nyert, midőn Harcias Frigyes az egyetemnek vetette meg az alapját. A reformáció csak 1539. fogadtatott be. A schmalkaldeni háboruban 1547 jan. havában János Frigyes választó a várost ostromolta és külvárosait fölégette. A 30 éves háboru alatt több ízben (1631., 1632., 1633., 1637. és 1642.) ostromolták és vették be; svédek és császáriak egyaránt megsarcolták és ily módon jólétét tönkre tették. A szenvedett vereségeket csak nehezen heverte ki. A XVII. sz. közepe óta kezdett a könyvkereskedés L.-ben összpontosulni. Igen sokat szenvedett L. 1812. és 1813., különösen pedig a nagy népcsata idejében (l. Lipcsei csata). 1848. és 1849-ben L.-ben is voltak zavargások, amelyek azonban csakhamar lecsendesültek.
(franc. bataille des géants, ném. Völkerschlacht), az 1813 okt. 14-20. közt vívott ütközetek láncolata, melyek Franciaország európai tulsúlyát megtörték. A szövetségesek előnyomulásának hirére I. Napoleon összes hadait Lipcse felé központosította, s Murat előcsapatai már okt. 14. vívták a liebertwolkwitzi nagy lovascsatát a szövetségesekkel, melyben ez utóbbiak győztek. Ezenközben Napoleon egész seregével fölvonult Lipcse elé, s október 16. Connewitztől Liebertwolkwitzig, Markleeberg és Wachau falvakat is belevonva, állította fel hadvonalát. A szövetségesek már kora hajnalban megtámadták a franciákat, s a heves harc dacára is a Connewitz és Lindeau mellett vívott csaták eldöntetlenül maradtak, ellenben Blücher, ugyanekkor Möckern mellett (L.-től északra), fényes győzelmet aratott Marmont tábornok fölött. Okt. 17. vasárnap semmi sem történt; 18. Schwarzenberg három hadosztályra osztotta csapatait, melyek egymásután szorították vissza a franciákat és kiverték őket Schönfeld, Paunsdorf és Stötteritz melletti erős pozicióikból; egyedül Probstheida, melyet Napoleon maga védett, tartotta magát, noha a szövetségesek egészen körülzárolták a franciákat, akik este, az egyetlen szabadon hagyott weissenfelsi úton visszavonultak. Okt. 19. reggel 8-11 óra közt a szövetségesek rohamot intéztek Lipcse ellen s a hősies védelem dacára már délután 1 órakor be is vonultak, mialatt Napoleon serege romajival kénytelen volt menekülni. Az irtózatos csatában csaknem 500 000 ember (Napoleon serege 180 000 főből állt) és 2000 ágyu vett részt; a franciák közül elesett, megsebesült és elfogatott körülbelül 78 000, a szövetségesek közül 51 000.
l. Interim.
a Gottsched (l. o.) vezetése alól felszabadult ifju irók köre, melynek közlönye a Neue Beitrage zur Belistigung des Verstandes und des Witzes címü, rendesen Bremer Beitrage néven idézett folyóirat (Bréma és Lipcse 1744-1759, 6 köt.). A kör tagjai: Gärtner, Rabener, Cramer, Schlegel Adolf és Illés, Schmid Arnold, Ebert és Zacharia voltak; folyóiratukba Klopstock, Gellert, Giseke, Ramler és mások is dolgoztak. Fő jelentősége, hogy e körből indult ki Klopstock, kinek Messiásából az első három ének a Bremer Beiträge IV. kötetében (1748) megjelent. L. Német irodalom (története).