Község, l. Szent-Iván.
a vele összeépített Szent-Miklós-Husták és Verbic-Husták kisközségek egyesítéséből keletkezett nagyközség Liptó vármegye liptó-szent-miklósi járásában, a Vág folyó mellett, (1891) 2940 lak. (közte 429 magyar, 789 német s 1675 tót, 1034 izraelita). L. a vmegye törvényhatóságának, a járási szolgabirói hivatalnak, kir. járásbíróságnak s telekkönyvnek, államépítészeti hivatalnak, állami állatorvosnak, kir. közjegyzőségnek, pénzügyőrbiztosi állomásnak s csendőrszakaszparancsnokságnak székhelye; itt székel továbbá a dunáninneni ág. evang. egyházkerület püspöke. Van itt adóhivatal, takarékpénztár, állami polgári iskola, ipariskola, számos társas és közművelődési egyesület (közte a Kárpát-egyesület liptóvármegyei osztálya). Itt jelenik meg a Liptó c. hetilap (III. évf.). L. lakói jelentékeny ipart is űznek, báripara igen élénk; ezenkivül van szövőgyára s több gázfürészmalma. L. a szeszkereskedés központja s élénk kereskedést űz bőrrel, faárukkal és marhával. Van vasúti állomása, posta és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Az 1883. évi nagy tűzvész óta, mely az egész községet elpusztította, csinosbodva épült fel. Okmányilag legelőször 1268. említtetik mint Máthé comes földje, mely most Zent Miklósnak neveztetik. A telep e szerint előbbi időből való. Kat. temploma a XIII. sz. jellegét viseli. Hajdan a Pongrácz-családé volt, mely előnevét tőle vette, a XVI. sz.-ban királyi birtokká lett. A vármegyével osztozott a husziták, a pártharcok és a nemzeti felkelések által okozott bajokban, de jelentékenyebb történeti szereplése nem volt.
(Hradek), csinos kisközség Liptó vmegye liptó-újvári j.-ban, a Vág és Béla folyók egyesülése közt, (1891) 640 tót, magyar és német lakossal. L. a járási szolgabirói hivatal és járásbíróság székhelye, van pénzügyőrsége, kincstári főerdőhivatala s erdőőri szakiskolája. Központja egy nagy kincstári uradalomnak, melynek itt 30 000 ha. erdősége van: az ezen uradalomban vágott fát L-ig úsztatják a Vágon s az itteni gőzfürészekben deszka, léc és gerendává átalakítva szállítják tovább. Az egykor itt volt fegyvergyár Albrecht főherceg birtokába menvén át, vasműhellyé s olvasztóvá alakult át, de hosszabb idő óta ezek sincsenek üzemben. L.-tól É-felé mintegy félórányira vannak Újvár (Hradek) romjai. L.-tól K-felé nagy tannin-gyár van.
Újvárat a XIII. sz. elején Donch fia Csorba építette az általa több családtól erőszakkal elfoglalt vidék védelmére. A vár a Donch-család után egy 1359. szerzett és 1368. megerősített adománylevél szerint már IV. Béla korában Hraduk néven a Pongrácz-családra ment át, melynek tagjai azt 1374-ig birták, amikor királyi birtokká lett. 1433. a husziták foglalták el, de Borbála királynétől már 1435. adománylevelet kapott ró Tarkői Rikolf László. Utódai a csehvilág idejében rablólovagokul garázdálkodnak a vidéken, amiért ismételten hűtlenségi perbe keveredve, 1447. azon feltétel alatt kapnak kegyelmet, ha az Újvárt lerombolják. Ezt nem tették meg s a vár 1450. Komorovszky által elfoglaltatva, csak rablólovagurat cserélt. 1453. Szentmiklósi Pongrácz kapott a várra adományt, de a csehektől azt nem vehette el és amikor Rozgonyi Sebestyén a cseheket onnan kizavarta, 1458. ő kapott a várra adományt. Mátyás király 1459. jogos birtokul Komorovszkynak adta, aki a Pongráczok tiltakozása dacára megtartotta azt és onnan féktelenkedett, mig 1464. onnan ki nem űzetett, amikor a várat Rikolffy Fogas Zsigmond kapta Mátyástól adományul. Ennek azonban meggyült a baja a régibb igényt tartó Pongráczokkal és Komorovszkyval, aki a várat 1470. újra kezére kerítette s onnan addig rabolta a vidéket, amig Mátyás király 1474. ki nem űzte. A vár ezután is folyamatosan cserélte urait. 1476-tól Trenka, majd Tarczy Tamás birja zálogban. 1479-től a Szapolyaiak kezén van 1527., amikor Ferdinánd király részére Katzianer tábornok foglalja el. Paczolt, Batthyány Ferenc, Basó Mátyás egymásután váltakozva adomány vagy foglalás címén birják, míg 1533. I. Ferdinánd Pekry Lajosnak adja. Pekry után Malatesta Frigyes birja, majd 1554. 13 500-nyi összegért Balassa János kapja zálogul. Ennek utódai sokat civódva, 1601. a záloglevelet Sándorffyra ruházták át, kinek özvegye Zay Magdolna - 4 férjet bőjtölve ki - 1623-ig birta a várat. Ekkor a vár 52 011 frt összegért zálogba Ostrosich István kezére került. Kemény János, I. Rákóczi György vezére 1644. elfoglalta azt, de a linzi békekötés után ismét Ostrosichékra szállt vissza, azonban a család hűségének dacára Thököly Imre felkelésekor Spork generális 1670. német hadakkal rakta meg a várat. 1678. Thököly kezére került, majd ismét a császári hadak foglalták el és tulajdonosa Ostrosich Mátyás sem a XVII. sz. végén, sem a XVIII. sz. elején nem sok örömét találhatta benne, mert II. Rákóczi Ferenc felkelése Liptó-Újvárt már romban találta. Szükségből ugyan még ekkor is felhasználták védelmi helyül. A szatmári béke után ezt is romjaiban hagyták. Liptó-Újvárt és uradalmát rövid ideig egy Liechenstein herceg birta, de az ettől csakhamar visszavétetvén, kincstári birtokká lett és ma is az és mind egy állami gazdasági iskola helye hivatva van a vidék gazdasági jólétének előmozdítására. V. ö. Majláth Béla, Liptó-Újvár történetéből (Századok 1884-iki II. füzet).
Alef. (növ.), l. Bivalypaszuly.
recepteken a liquir rövidítése.
(lat.) a. m. oldható; liquefactio, föloldás, fölolvasztás; liquescens, az ami folyó, olvadt állapotba kezd átmenni, ami már félig olvadt.
(lat.) a. m. világos, tiszta nyilvánvaló; non liquet, nem világos, meghatározni nem lehet.
(franc., ejtsd: likőr). Igy nevezik azokat a borszesztartalmu s többnyire édes italokat, melyekhez különféle gyümölcsnedvek (barack, körte, meggy, cseresznye, eper, málna, narancs stb.) vagy más zamatos növénykivonatok (kávé, kakao, vanilia stb.) vannak hozzáelegyítve. Borszesztartalmuk többnyire 30-55 térfogat százalék között váltakozik. A készítés gondossága és az ahhoz használt anyagok tisztasága szerint megkülönböztetnek finom (rosoglio) és közönséges (aquavitae) L.-öket. A nagyon sok cukrot tartalmazó, olajsűrüségü L.-öket krémeknek (cremes) nevezik.
L.-borok. Igy nevezik az igen erős s a mellett többnyire többé-kevésbé édes borokat melyeket főleg a délvidéken nyernek. Ezek majd természetesek, mint a tokaji, ménesi stb. aszu, majd olyan módon készülnek, hogy a természetes borhoz alkoholt, besűrített mustot, mazsolakivonatot stb. tesznek. Igy a legkeresettebb likőrborok: Malaga, Xeres, Alikante, Madeira, Porto-bor stb. gyakran 20% alkoholtartalom mellett 20% extraktot tartalmaznak, minek folytán, ha ezen borok mesterséges hozzáadás nélkül készülnének, mustjuknak 60% cukrot kellene tartalmazniok. Az ilyen must azonban nem erjed; de még a legkedvezőbb tenyészviszonyok közt levő borélesztő sem képez többet 16-17% szesznél, minél fogva ezen borok mesterséges volta nyilvánvaló.
l. Illiquid.
(lat.), l. Folyékony hangok.