l. Lis.
az ugyanily nevü járás székhelye Podolia orosz kormányzóságban, 130 km.-nyire Kameneck-Podolszktól, a Zgar mellett, (1893) 12 548 lak., dohány- és bőrgyártással, faggyufőzéssel.
l. Lis.
(Lithium). Az alkali fémek csoportjába tartozó egyvegyértékü pozitiv elem; kémiai jele Li, atomsúlya 7. Ezt az elemet Arfvedson fedezte fel 1817. a petalit nevü ásványban. Szabad állapotban a természetben nem található, vegyületei azonban nagyon el vannak terjedve, de mindig csak kis mennyiségben fordulnak elő. A L. igen sok ásványnak és kőzetnek alkotó része, igy a trifillinnek, ambligonitnak, spodumennek, lepidolitnak, némely földpátnak stb. Csekély mennyiségben előfordul a talajban, igen sok ásványvizben és számos növény hamujában. A tiszta fémet legelőször igen kis mennyiségben Davy és később Brande (1820), nagyobb mennyiségben pedig Bunsen és Matthiessen állították elő (1855), a litiumkloridnak elektrolizise révén. A L. ezüstfehér szinü, késsel vágható fém, mely 180°-on megolvad. Fs. 0,5936, tehát valamennyi szilárd test között a legkönnyebb. A levegőn igen könnyen oxidálódik és ezért csak beforrasztott csőben vagy petroleum alatt tartható el. A vizet hevesen elbontja és ekkor litiumhidroxiddá alakul át. Oxigénben vagy a levegőn erősen hevítve, erős fénytünemények között litiumoxiddá ég el. Klórgázban, ugyszintén bróm, jód vagy kéngőzben meggyulad és élénk fénnyel ég el. A L. sói, a L.-karbonát és L.-foszfát kivételével, vizben igen könnyen oldhatók és a szintelen Bunsen-lángot szép biborszinre festik. Szinképében meghatározott helyen egy karminvörös és egy narancsvörös vonal látható, melyekről a L.-vegyületek könnyen felismerhetők.
l. Lepidolit.
foszforsavas litium, Li3PO4. Ez a só ugy készül, hogy litiumklorid vagy litiumszulfát töményebb oldatához dinátriumhidrofoszfát-oldatot elegyítenek és az elegyet felmelegítik. Az oldatból a L. mint nehéz, fehér kristályos csapadék válik le, melynek összetétele Li3PO4 1/2 H2O képletnek felel meg. Fehér szinü, nehéz kristályos por, mely vízben igen nehezen oldódik (közönséges hőmérsékleten 1 sr. L. feloldására 2539 sr. viz szükséges), amiért is a litium quantitativ meghatározása e vegyület alakjában történik. 100 °C-ra hevítve, kristályvizét tökéletesen elveszti.
szénsavas litium, Li2CO3. Egészen tiszta állapotban ugy készül, hogy a litiumklorid tömény oldatát ammoniumkarbonát oldattal elegyítik és a keletkezett csapadékot hideg vizzel, vagy még helyesebben hígított borszesszel kimossák és megszárítják. A L. szagtalan, gyengén lúgos ízü, fehér kristályos por. Vizben igen nehezen oldódik, mert 100 sr. viz közönséges hőfokon csak 0,769 sr. L.-ot old fel; oldata lúgos kémhatásu. Savak pezsgés közben bontják el. A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos és hólyagbántalmak némely eseteiben gyógyszerül használják.
klórlitium, LiCl. Legegyszerübben a L. litiumkarbonátnak sósavban való feloldása útján készül. A besűrített oldatból a vizmentes só, kocka vagy oktaeder-alaku kristályokban válik ki. A levegőn gyakran szétfolyik; vizben, alkoholban igen könnyen oldódik. Fs. 1,998. Vörös izzáson megolvad és részben el is párolog. A L.-ot a litium fémnek és egyéb litium vegyületeknek előállítására használják.
salétromsavaslitium, LiNO3. Előállítható a litiumkarbonátnak salétromsavban való feloldása útján. Az oldatból 10°-on felül vizmentes rombos oszlopokban. 10°-on alul pedig romboéderekben kristályosodik, melyek a levegőn igen gyorsan szétfolynak. Igen magas hőmérsékletre hevítve elbomlik, litiumoxidot hagyva hátra.
és hidroxid. A litium két oxidja ismeretes; ezek a litiumoxid Li2O és a litiumhiperoxid, melynek összetétele azonban biztosan megállapítva nincsen. A litiumoxid természetben nem található. Előállítása litiumnitrátból történik olyformán, hogy e sót ezüst csészében erősen izzítják, ami közben gázalaku bomlástermékek távoznak el és litiumoxid marad vissza. Fehér kristályos tömeg, mely vizben lassanként feloldódik. A litiumhidroxid képződik az előbbiből a vízben való oldáskor. Előállítása a káliumhidroxidéhoz hasonló módon történik aképen, hogy a litiumkarbonátot oltott mésszel főzik, amikor oldhatlan kalciumkarbonát és oldható litiumhidroxid képződnek. Az oldatnak bepárologtatása és ezüst csészében való megolvasztása után a litumhidroxid mint fehér tömeg marad vissza. A levegőből nem szív vizet olyan mohón, mint a kálium vagy nátriumhidroxid, nem is oldódik olyan könnyen vízben és nem is annyira maró, mint az említett hidroxidok.