l. Kőzúzó.
(franc., ejtsd: litr), a liternek francia neve.
1. Lajos, főbányatanácsos, szül. Szil-Sárkányon 1815., megh. Budapesten 1885. Jogi tanulmányait Győrött, bányászati tanulmányait Selmecen végezte. 1844. a bányakincstár szolgálatába lépett; előbb a selmeci bányakerületben, majd Kapnikon, 1852. Verespatakon mint bányamnérnök, utóbb (1855) bányafőnöksegédi minőségben Nagyágon; 1870. mint bányahivatali főnök Abrudbányán szolgált; ugyanazon évben a bányamívelés első magyar tanárává nevezték ki a selmeci akadémiához; 1872. bányatanácsos lett; 1883. nyugalomba vonult, mely alkalommal érdemei elismeréseül a főbányatanácsosi címet kapta. Sok érdemet szerzett a magyar bányászműnyelv megteremtése körül. Dolgozatai közül különösen kiemelendő: Vastag széntelepek vájása Franciaországban (1875).
2. L. Lajos ifj. bányafőmérnök, az előbbinek fia, szül. Nagyágon 1858. bányászati tanulmányait a selmeci akadémián, jogi tanulmányait Nagyváradon végezte. 1880. lépett a bányakincstár szolgálatába; 1882. bányaesküdt, 1887 végével bányaiskolai tanár lett; 1891. ugyanez intézet ügyvezető tanárává nevezték ki; 1894-ben főmérnök lett. Önálló nagyobb munkái: Magyar bányajog kérdésekben és feleletekben (1882, 1885); A kutatás mint a magyar bányajog tárgya (1885); Általános bányatörvény a reá vonatkozó rendeletekkel (1886); A magyar viszonyokat teljesen felölelő magyar bányamiveléstan (1890, 1894); A fémes ásványok telepeinek ércesedés-viszonyai(1891). Német szaklapoknak rendes levelezője; kisebb eredeti magyar cikkei a Bányászati és Kohászati Lapok hasábjain jelentek meg, mely lapnak, újabban a Magyar bányászati és kohászati egyesület titkárává választatván meg, szerkesztője is.
Pompeo gróf, olasz történetiró, született Milanóban 1781 szept. 27., megh. 1852 aug. 17. Tanulmányainak végeztével 1804. francia katonai szolgálatba lépett, 1814 óta pedig visszavonulva, történelmi tanulmányainak élt. Legjelesebb műve, melyet halála után mások folytattak, Famiglie celebri italiane (Milano 1818-82, 183 füzet) cm alatt indult meg. E munka 75 hires olasz nemesi családnak történetét közli. Az 1848-iki lombard forradalomban a milanói ideiglenes kormány hadügyminiszterré s utóbb a milanói nemzeti őrségnek tábornokává tette, csakhogy előhaladott kora miatt eme állásoknak nem tudott megfelelni.
(Littija), az ugyanily nevü krajnai kerületi kapitányság fővárosa, a Száva jobbpartján, vasút mellett, (1890) 1685 lak., közelében ólomfélét bányásznak.
város és az ugyanily nevü morva kerületi kapitányság székhelye, a Morva egy szigetén, vasút mellett, (1890) 4355 lak., gyapjúszövéssel és papirgyártással;közelében a Liechtenstein hercegek vadászkastélyával. 1241. a tatárok egészen feldúlták, de 1260. újra föléptették.
(lat.) a. m. betü; többesi alakja litterae a. m. betük, továbbá irás, levél. l. az üzleti életben az értékpapirok bizonyos neme. A kölcsönkötvények ugyanazon nemü papirnál is rendesen különböző névértékről szólnak és némely esetekben a különböző névértéket külön betüvel is jelzik, most a legtöbb magyar állampapirnál is. A L. szavat rendesen csak ebben a rövidítésben Lit. használják és p. valamely kötvénynél Lit. A. annyit jelent, hogy ennek 10 000 korona névértéke, Lit. B., hogy 5000 és Lit. C., hogy 1000 korona stb. Egy és ugyanazon fajta papir különböző kibocsátásait is szokták igy jelölni és ebben az esetben Lit. A. annyi mint első kibocsátás, Lit. B. második kibocsátás stb. Végül részvényeknél egyes kibocsátások a továbbiakkal szemben bizonyos előjogokat élveznek, vagy a tiszta nyereségben különböző arányban részesülnek. Ez esetben is használják a L.-val való jelzést a különböző sorozatok számára. Főleg vasúti részvényeknél történik, hogy a részvények nem egyformán részesülnek a tiszta nyereségben, vagy pedig hogy a hálózat csak bizonyos vonalára vonatkoznak, mely eltéréseknél rendesen a L. jelzést használják. - L. scripta manet, az irott betü megmarad, nem ugy, mint a beszéd, mely elröpül. - L. guerrales, birtoklevél, mely előbbi jogunkban, a város pecséte alatt kiadva, polgári javakban az örökjogu birtoknak szerzését bizonyította. - L. pacis, l. Békelevél. - litteratura, irodalom; litteratus, az irodalomban jártas.
cs. és kir. osztrák-magyar tudomány és művészetért adományozott érdemjel. Alapította i. Ferenc József 1887 aug. 18. Ischlben. Az érdemjel a régi tudomány és művészet jutalmául adományozott aranyérmet van hivatva pótolni, mely 1885 jul. 15. (illetve okt. 17.) alapíttatott, 1837 szept. 29. kibővíttetett, 1849 febr. 24. megváltozott s 1867 ápr. 13. kis és nagy éremre oszlott, de melyet mint rendjelvényt soha nem viseltek. A L. rendjel jelvénye tojásdad aranyérem, keskeny fekete szegéllyel, körülötte fekete zománcos babérkoszoru, melyet fent, alul és kétoldalt fekete ékítményü arany szalag köt össze. Előlapján az alapító reliefképe az aranygyapjas-rend öltönyében, megfelelő körirattal. Hátlapján pro literis et artibus felirat. Az érem biborbélésü arany koronán függ. Szalagja vörös, 45 mm. szélességü, melyen a férfiak nyakban, nők balvállon viselik.
(ejtsd: litlboro), Rochdale külvárosa, Lancaster angol grófságban, a Blackstone Edge lábánál, (1891) 10,878 lak.; gyapju- és pamutiparral.
(ejtsd: litl falsz), város New-York É.-amerikai állam Herkimer countyjában a Mohawk mindkét partján, az Erie-csatorna és vasút mellett, (1890) 8763 lak., pamut- és gyapjufonókkal, papirgyárakkal és őrlőmalmokkal; a gépeket a Mohawk ereje hajtja.