szigetcsoport, l. Riu-kiu.
l. Levente.
(Liutprand), 1. a longobardok királya, uralkodott 712-44-ig. Elfoglalta Ravennát és a Romagnát (728), támogatta Martell Károlyt az arabok ellen (739), s engedelmességre szorította (742) a tőle elpártolt s II. Gergely pápa által támogatott spoletói és beneventi hercegeket. Életének főcélját, Róma elfoglalását azonban nem birta megvalósitani. (L. Longobardok.)
2. L. (Liudprand), cremonai püspök, kinek műveit kiváló történeti forrásmunkáknak tekintik, született 922., nemes longobard családból, megh. 972 körül. Paviában, Hugo, Olaszország királyának udvarában nevelkedett; 945. Berengárnak, Hugo utódjának szolgálatába lépett, aki őt 949. Konstantinápolyba küldte követül. Később ellenséges lábra helyezkedett Berengárral, amiért 955. Németországba költözött. 961. I. Ottó német király kiséretében visszatért Olaszországba, és ekkor Ottó Cremona püspökévé tette. Mint ilyen részt vett a 963-iki római zsinatban. 968 újabb küldetésben járt Konstantinápolyban, Nikephoros császárnál, csakhogy a kitűzött célt: Alsó-olaszországot Ottó számára biztosítani, Theophano hercegnő kezét pedig I. Ottó fia részére megnyerni, el nem érte. Művei: Antapodosis a. m. Boszu, mert e munkával ellenségein, nevezetesen Berengár királyon és Villa királynőn boszut akart állani. E munka 6 könyvből áll, 958-62 között készült és a 886-950 évek történetét tartalmazza. Szól benne Németországról, a görög birodalomról, első sorban pedig Olaszországról és ezzel kapcsolatban a magyaroknak kalandjairól is; érdekes bepillantást nyujt korának erkölcsi, politikai és szellemi világába. L. eleven tollal rendelkezett, nyelvezete aránylag korrekt s amellett adomákkal és klasszikus idézetekkel fűszerezi elbeszélését. De rebus gestis Ottonis Magni imperatoris (960-64). Ez az előbbinél tárgyilagosabb és kevésbbé részrehajló munka. 3. De legatione Constantinopolitana, szatira (mely Korfuból való elutazásáig terjed, 969 jan. 7-ig). E műben a görög császári udvart szellemesen bár, de rosszakaratulag nevetségessé teszi. L. első két művét saját kezeirásában birjuk. Műveinek legjobb kiadását v. ö. Pertz, a Monumenta Germaniae historica III. kötetében. Külön kiadást rendezett Dümmler (Berlin 1879, 2. kiad.). Németre Osten-Sacken fordította (u. o. 1853).
török közigazgatási kerület. L. még Ejálet.
(Livadie), 1. járási székhely Attika és Beocia görög nomoszban, 20 km.-nyire a Korintusi-öböltől, nem messze a Kopaisz-tótól (1889) 6465 lak., malmokkal és elég élénk kereskedéssel; számos jól öntözött kerttel, L., az antik Lebadia, ismeretes volt a Trophonius-féle szentélyről és jósintézetéről. A török uralom alatt mint kormányzói székhelyről nevezték el egész Közép-Görögországot. - 2. L., orosz cári palota Taurisz kormányzóságban, 5 km.-nyire Jaltától, a Krim félsziget D-i partján. Az egyik palota hegyoldalban fekszik és parkja exotikus növényekből áll; a másik palota a síkságon van és angol parkkal van körülvéve. II. Sándor cárnak volt kedvelt lakóhelye. III. Sándor cár itt halt meg 1894 nov. 1.
kisközség Hunyad vármegye petrozsényi j.-ban (1891) 3866 oláh, magyar és német lakossal; vasúti állomással és táviróhivatallal.
(livonok), a finn néptörzshöz tartozó nép Kurföld északi partján; domesnäs mindkét oldalán, a Rigai-öböl mellett fekvő Mellesillétől a Keleti-tenger mellékén lévő Lyserort közt alig egy km.-nyi szélességü területen lakik. A L. megfogyatkozott maradékai Kurföld és Livonia legnagyobb része egykori lakóinak; számuk jelenleg 2400, 12 faluban laknak és élesen különböznek szomszédaiktól, a lettektől. Fő foglalkozásuk a halászat és hajózás. Ők maguk nem ismerik a liv nevet és randalistáknak (partlakóknak) nevezik magukat. Nyulánk, karcsu növésü emberek, barna ritkán szőke hajjal, szürke vagy barna szemekkel, közép hosszuságu meglehetős széles fejjel. E nép igen érdekes, mint csekély maradéka az ország egykori finn őslakóinak; erkölcseiben és szokásaiban még igen sok pogány elem van. V. ö. Waldhauer, Zur Anthropologie der Liven (Dorpat 1879).
(Lievens) János, hollandi festő, szül. Lejdában 1607., megh. Amsterdamban 1674. Először Joris van Schooten tanítványa volt Lejdában, azután Rembrandttal együtt Lestmannál tanult Amsterdamban, majd vándorútra indult, 1631. Angliába ment, 1635 után többnyire Amsterdamban élt, bár több ízben tartózkodott Hágában és Lejdában is. Képei nagyrészt Rembrandtra emlékeztetnek, ha fantáziája nem is olyan erős, szinérzéke nem is olyan finom mint amazé. Amsterdamban festett többrendbeli dekorativ képe akadémikus jellegü. Legjellemzőbb képei: Mária és Erzsébet találkozása (Páris, Louvre); Ábrahám áldozata (Braunschweig); Tromp tengernagy és nejének képmásai (Amsterdam, orsz. muzeum); képmások a drezdai, rotterdami, weimari, müncheni, koppenhágai gyüjteményekben. Kitünő rézkarcokat is készített.
(ejtsd: -ca), 115 km. hosszu folyó Olaszországban; a Colmaggiore-hegy lejtőjén fekvő tóból, Polcenigo falu mellett Udine tartományban ered, fölveszi a Medunát, amely a torkolatánál gyakran ki-kiárad és a Monticarót s Velencében Caorlenél az Adriai-tengerbe torkollik. Portobuffolétől kezdve 78 km.-nyire hajózható.
(ejtsd: lájv ok), county Texas É.-amerikai államban, 3000 km2 területtel, 2000 lak., Oak székhellyel.