(ejtsd: lodlenszár), község Hainaut belga tartományban, 3 km.-nyire Charleroitól, vasút mellett, (1890) 7629 lak., üveggyárakkal, szegkovácsolással és szénbányával.
(ném.), a szövőszékről lekerülő condra- és daróc-szerü gyapjúszövet.
(ejtsd: lodev), járási székhely Hérault francia départementban, 47 km.-nyire Montpelliertől, a Soulondres és Ergue összefolyásánál, festői fekvésben, (1891) 9060 lakossal, jelentékeny durvaposztó-szövéssel (főképen a hadsereg számára), amely 7000-nél több munkást foglalkoztat, gyapjufonással, kémiai iparral; Monbrun kastélynak, egykori püspöki lakásnak romjaival. L. Fleury miniszter szülővárosa. V. ö. Hist, de la ville de L. (Montpellier 1851).
az ugyanily nevü járásnak és püspöknek székhelye Milano (ettől 30 km.-nyire) olasz tartományban, az Adda jobbpartján, vasút mellett, (1881) 19 299 lak., kötélgyártással, vászonszövéssel, selyemfonókkal, szép majolikakészítéssel. L.-ban és környékén készítik a parmezán sajtot. Jelentékeny épületei: a székesegyház (a XII. sz.-ból), az Incoronata-templom, amelyet 1476. Bramante épített, a püspöki palota és a városház. A XI. sz.-ban Milano után L. volt Felső-Olaszország legnagyobb városa; a ghibellin-háborukban azonban nagyon sokat szenvedett. 1796 máj. 10. Napoleon döntő győzelmet vívott ki az osztrákokon.
(növ.) a. m. pikkelyecskék, a pelyvás füvek toklászán belül és vele váltakozva két, ritkábban három apró, szintelen pikkelyféle szerv, mely a virág elsatnyult leplének felel meg.
Labill. (növ.), fajaszakadt pálma. A L. Sechellarum Labill. (Salamon csodadiója, tengeri kókusz), csak a Sechella-szigetek két kis tagján, Praslinon és Curieusen nő. 13-28 m. magas s alig 40-47 cm. vastagságu törzsén 3-4 m. széles és 6-9 m. hosszu legyezőforma lemezekből álló koronát visel. Virága kétlaki, a himvirág óriási, pirosbarna hernyóhoz hasonlít és majdnem 1 m.-nyi hosszu. A gyümölcs virágzás után csak 10 esztendőre érik meg, de teljes nagyságát már a negyedik évben eléri. Érve olajzöldszinü, közönségesen kettes, néha hármas sőt, négyes is, többnyire 45 cm. hosszu és 1 m. kerületü, súlya 10-25 kilogramm. Gyümölcsét 1602. hozták Európába. II. Rudolf császár egy belőle metszett edényért 12 ezer márkát fizetett.
a Monoszló-nemzetségből, 1257-1260. veszprémi éneklő-kanonok, 1264-66. V. István ifjabb király alkancellárja, 12678-79. váradi püspök, kit III. Miklós pápa, szokatlan módon, 1279 jun. 13. esztergomi érsekké nevezett ki. A váradi chartularium bámulatos erényü férfiunak nevezi. Nevezetes államférfiu volt, ki nagy érdemeket szerzett magának már a IV. Béla és V. István közt kitört viszályok csöndesítésében is; azonban IV. László iránt, ki 1283. még mint a reformpárt bölcsemberét magasztalta, csakhamar elhidegedett, s rossz kormánya és vallástalansága miatt többször panaszkodott Rómában, mire IV. Honorius pápa 1287-ben felszólította őt, hogy a kunok ellen keresztes háborut indítson s hatalmat adott neki a király kiátkozására: Izabella királynét pedig, ki nála Esztergomban keresett védelmet, a bibornokok kollégiumának 1287 aug. 2. kelt fölhatalmazása alapján a decemberi budai országgyülésen minden jogába visszahelyeztette. IV. László egyelőre tartózkodóbb lett, de IV. Miklós pápának 1288 aug. 8-iki bullája alapján L. érsek mégis jónak látta a keresztes hadjárat kihirdetését. E hadat azonban IV. László szétverte, mire a pápa Benvenuto püspököt mint pápai legatust teljes hatalommal küldte be. Ez már nem találta életben a királyt. L. teljes hévvel csatlakozott az új királyhoz, III. Andráshoz és őt Róma törekvéseivel szemben is védte. Hogy Habsburg Rudolf s a pápa fondorkodásait megelőzze, a gyorsan összehivott országgyűlésen királlyá választatta, barátruhában Budára hozatta s 1290 julius 23. Székesfehérvárt már királlyá koronáztatta Andrást, kinek részére az oligárkákat is megnyerte. Midőn IV. Miklós pápa Martell Károlyt Nápolyban magyar királlyá koronáztatta, nemcsak mint esztergomi érsek tiltakozott koronázó jogának ezen csorbítása miatt, hanem az egész tényt és eljárást is megtámadta. Amellett - mint már 1286. is - 1292 május 6. és 1294-ben Esztergomban tartományi zsinatot tartott, hogy az ország vallásbeli bajait saját hatáskörében intézze el. Majd, az 1291. évi országgyülés határozatai értelmében, lelkesen segítette a királyt a koronától elidegenített javak visszaszerzésében s 1297 jun. 27. VIII. Bonifác pápa is felhatalmazta őt, hogy az egyházi javakat visszatartó főurakat átok alá vesse. L. már időközben is alkalmazta az egyházi átkot azok ellen, kik különösen egyházmegyéje javait foglalgatták. E miatt tőle s a királytól mindinkább elfordultak a főurak, de ő mégis fáradhatatlanul buzgott a nemzeti párt szilárdításán, mig 1298 januárjában a fehérvizi keresztesek házában el nem hunyt hazájának ezen egyik legkiválóbb embere.
jobbadán a mai Volhinia területén, a Bug mellett feküdt. Magyar hagyomány szerint szláv ország volt már 888 táján, midőn a Kijev felől jövő magyarok előtt önként hódolt. Vezére Lodomér (a mai Vladimir v. Volinszkij) városban lakott. Ennek szt. Vazul-templomát, helyi hagyomány szerint, I. Szvetoszlavics Vladimir építtette volna. 1025 táján orosz befolyás alá került és csak a XII. sz.-ban Román fejedelem alatt (1196-1205) vivta ki függetlenségét, mikor azonban Haliccsal egyesítették. Román fiát, Dánielt, 1206. II. András magyar felelőség alatt helyezte vissza trónjára, egyúttal azonban L. királyának kezdette magát címeztetni. További sorsa Halics történetéből ismeretes. 1214-19. Kálmán magyar herceg s 1370-82. Nagy Lajos király idejében közelebbi viszonyban állt Magyarországgal. 1390. teljesen kisiklott a magyar hatás alól s 1772-ig Lengyelországhoz tartozott. Mária Terézia ekkor a magyar korona jogaira hivatkozva, Lengyelország első felosztásakor visszavette ugyan, de Ausztriához csatolta.
l. Lidérc.
német, illetve osztrák grófi család, mely 1542. kapta a német birodalmi rangot és 1633. a Salzburg tartományi marsal-címet. A Laterano predikátumot 1699 óta viseli. Jelenleg 3 ágban virágzik; a bajor ág, melynek szeniorja jelenleg Tivadar (született 1828.); a déltiroli ág, melynek Károly, Nogaredo ural (szül. 1840.) a feje és a karintiai ág, ennek szeniorja Gáspár (szül. 1815.), Karintiának volt helytartója, Himmelberg és Bieberstein ura.