(Lódz, Lodsz), iparos város és járási székhely Piotrkov (ettől 45 km.-nyire) orosz-lengyel kormányzóságban, a Lodka és vasút mellett, (1893) 150 420 lak., 264 gyárral, amelyek 26 000, munkást foglalkoztatnak és 50 millió rubel értékü árut termelnek; e gyárak közül 157 pamut- 61 gyapju-, 5 selyem- és félselyem- és 5 vászon- és félvászonkelméket készít; ezekhez járul 18 gyapju- és 18 pamutfonógyár. Ezeken kivül van L.-ban 12 kelmefestő-, 56 malom-, 4 sör- és 1 vaseszközgyár. Különböző nép- és középiskoláin kivül van magasabb fokú ipariskolája is. Jelentékenyebb épületei nincsenek; az egész város egy rendkivül hosszu utca, amelyhez a különböző gyártelepek csatlakoznak. Fölvirágzása újabbkori, mivel 1821. még csak kis falu volt, mintegy 800 lak.
Walther báró, a német császár főhadsegéde, szül. Allner kastélyban (an der Sieg) 1828 szept. 9. Miután tanulmányait a bonni egyetemen befejezte, 1848. katonai szolgálatba lépett; 1861. őrnagy és a király szárnysegéde lett, elkisérte Albrecht herceget Oroszországba s ott részt vett 1862. a kaukáziai népek ellen viselt hadjáratban. Ezután a párisi porosz nagykövetséghez osztották be s 1864. részt vett Algeriában a kabilok elleni hadjáratban. Az 1870-71-iki hadjáratban mint ezredes vett részt. Ezután folyton magasabb rangot kapott, s miután 1893 febr.-ban a császár Rómába küldte, hogy XIII. Leo pápának püspöki jubileuma alkalmából jókivánatait tolmácsolja, szept.-ben lovassági tábornok lett, táborszernagyi ranggal.
János Vilmos, német történetiró, szül. Berlinben 1786 szept. 15., megh. Bonnban 1863 jul. 12. Tanulmányait Heidelbergában és Berlinben végezte. 1820. a boroszlói, 1823. pedig a berlini katonai intézet tanárává lett. 1829. kinevezték a bonni egyetem rendkivüli, 1831-ben pedig rendes történet-tanárává. Átdolgozta a Becker-féle világtörténetet (7. kiad. Berlin 1836-38, 14. köt.) és kiadta azonkivül a következő műveket: Gregor von Tours und seine Zeit (Lipcse 1839, 2. kiad. 1868); Weltgeschichte in Umrissen und Ausführungen (u. o. 1846), kitünő mű, melyből azonban csak az első kötet jelent meg; Grundzüge einer Methodik des geschichtlichen Unterrichts (u. o. 1847); Entwickelung der deutschen Poesie von Klopstock bis zu Goethes Tod (Braunschweig 1856-1858, 2. kiad.; a 3. kötetet Koberstein adta ki 1865.). Megemlítendők még az ultramontán katolikusok ellen intézett történeti levelei (Historische Briefe, Frankfurt 1861). V. ö. Bernhardi és Noorden, Zur Würdigung Löbells (Braunschweig 1864) és Sybel, Drei Bonner Historiker (Sybels Histor. Zeitschrift XVIII).
növénynevek után Loefling Péter nevének rövidítése. Szül. Tollforsbrugban 1729 jan. 31., megh. Venezuelában, a Merercuri misszióállomáson 1756 febr. 22. (Iter Hispanicum, Stockholm 1758).
1. Edgar, német jogtudós, született Párisban 1843 jun. 14. Bonnban, Heidelbergában és Berlinben tanult. Heidelbergában habilitáltatta magát s 1870. az elzászi kormányzóság közigazgatási hivatalnoka lett; 187. tanár volt a strassburgi egyetemen, majd Dorpatban (1877), Rostockban (1883) és Halléban (1886) tanárkodott. Főbb művei: Gesch. des deutschen Kirchenrechts (Strassburg 1878); Die französische Verwaltungsgerichtsbarkeit (Berlin 1880); Lehrbuch des deutschen Verwaltungsrechts (Lipcse 1884). Továbbá Conrad, Elster és Lexis közreműködésével kiadja a Handwörterbuch d. Staatswissenschaften (Jena 1890) folyóiratot; Bluntschlinak Staatswörterbuch c. nagy művét 3 kötetben kivonatolta (Zürich 1869-75).
2. L. Rikárd, német jogtudós, az előbbinek öccse, szül. a M. m. Frankfurtban 1848 aug. 17. Heidelbergában és Berlinben jogot tanult, aztán igazságügyi szolgálatba lépett, 1878. pedig habilitáltatta magát Heidelbergában, s először itt, majd 1882. a jenai egyetemen kapott jogi tanszéket. Nevezetesebb művei: Der Vertragsbruch und seine Rechtsfolgen (Strassburg 1876); Die Wiederklage im Reichscivilprozess (Berlin 1881); Die Strafrechtliche Haftung des verantworlichen Redacteurs (Jena 1889); Über die Begründung des Strafrechts (u. o. 1889); továbbá: Die Hamlet-Tragödie Shakespeares (Stuttgart 1893).
Gusztáv, német irodalomtörténetiró, szül. Wedderwillben 1822 szept. 27., megh. Berlinben 1891 dec. 13. Berlinben és Heidelbergában jogot tanult s hosszabb birói szolgálat után 1854. a német császár házi minisztériumába hivták meg, hol a Hohenzollern-család magánügyeinek jogi képviselője volt; 1876 a császár házi levéltárának is igazgatója lett, s 1886. visszavonult a nyilvános élettől, hogy kizárólag 50 év óta folytatott irodalmi tanulmányainak élhessen. Közreműködött a Hempel-féle Goethe-kiadás közrebocsátásában, magyarázta a Faustot, a Divant, a Dichtung és Wahrheit-et, Goethe prózai iratait és költeményeit, továbbá kiadta Sophie Laroche és Bettina Brentano leveleit, mely érdemei elismeréséül az általa alapított német Goethe-társaság elnökévé választotta, s egyúttal megbizták, hogy Scherer és Schmidt közreműködésével az új weimari Goethe-kiadást sajtó alá rendezze.
a munkasikernek (effektus) vagyis az időegységenként végzett munkának egysége. Nagysága = 75 kilogramméter másodpercenkint. Megjegyezendő azonban, hogy tartósan befogott lónak átlagos munkasikere jóval kisebb.
Hermann, olasz könyvkereskedő és kiadó, szül. Lindenauban 1831 jul. 15-én, megh. Torinóban 1892 nov. 22-én. Megvette Hamann torinói könyvkereskedését (1861), mely csakhamar az elsőrangu üzletek sorába emelkedett. L. az olasz királyné udvari szállítója lett és Olaszország minden nagyobb városában tartott fióküzlete folyton gyarapodott. Halála után üzletét előbb özvegye folytatta, majd Walter (a torinói), Seeber (a firenzei) kereskedést megvette. Antiquar-üzletét már 1887. eladta Clausennek. Nevezetesebb kiadványai voltak a német iskolakönyvek olasz nyelven és a latin klasszikusok; később L. adta ki Graf, D'Ancona, Pezzi, Rapisardi, Lessona, Moleschott stb. műveit; tudományos szempontból rendkivül fontosak: La Biblioteca di testi inediti e rari (szerk. Renier); Archivio glottologico italiano (szerk. Ascoli); Giornale storico d. letterat. Italiana (szerk. Graf, Novati és Renier); Mus, ital. di antichita classica (szerk. Comparetti) stb.
természetrajzi neveknél Löv Hermann, német entomologus (szül. Weissenfelsben 1807 jul. 19., megh. Halléban 1879 ápr. 21.) nevének rövidítése. Számos tanulmányt irt a legyekről.
Móric, csillagász, szül. Bazinban (Pozsony) 1833 ápr. 15. Tanulmányait Bécsben Littrow vezetése alatt kezdte, majd Párisban folytatta. 1864. a párisi obszervatorium, 1872. a Bureau des longitudes tagja és 1878-ban a párisi csillagvizsgáló aligazgatója lett. Bolygó és üstökös pályák számításában tünt ki, - ő volt az elsők közül, kik az 1858-iki Donati-féle üstökösnek pályáját határozták meg - a refrakcióról érdekes tanulmányokat irt, s általa megállapított telegrafikus módszer szerint határozták meg Bécs, Berlin, Marseille és Algernek Párissal való hosszkülönbségét. Tágabb körökben is ismeretessé vált kényelmes équatorial condé nevét viseli távcsöve szerkesztése által. Ezek egyik igen szép példánya a bécsi egyetemi csillagvizsgáló intézetben működik.