1370 m. magas hágó a Karavankokban a Zelenica és Baba közt. A Klagenfurtból Krainburgba rajta átvezető, 1670-80-ig épült út 60 km. hosszu.
l. Lovaglás.
l. Ló.
(ejtsd. loanyi), francia falu, 508 lak., az Eure-et-Loire départementban, Chateaudun arrondissementban, a Chartres-Orleans közti országút mentén. Nevezetesen az 1870 december 2. közelében vívott csata, melyben a mecklenburgi nagyherceg visszaverte Chanzy tábornok francia csapatait és a falut elfoglalta, ugyanakkor 1 1/2 mf.-nyire K-re, Poupry mellett, a poroszok heves csata után szintén vissza nyomták a franciákat. V. ö. Kinz, Die Sclacht von Loigny-Poupry (Berlin 1893)
(ejtsd: loen), 160 km. hosszu baloldali mellékfolyója a Szajnának, Yonne, Loiret és Seine-et-Marne francia départementokban, Saint-Sauveurtől néhány km.-nyire ered. Bugesnél kezdődik az 57 km. hosszu L.-csatorna, amely szintén a Szajnába vezet 22 zsilippel. A L. Saint-Mammes mellett torkollik. Mellékvizei az Ouanne, a Bézonde, Bez és Fusain. Vizkörnyéke 4485 km2.
(ejtsd: loár), 1. Franciaország leghosszabb, 1002 km. hosszu folyója, amely az ország szivét az oceánnal köti össze. A Cevennesben, Ardeche départementban, a velayi felföldön, 1370 m. magasban, a Gerbier de Joncon ered. Folyásának fele DL-i irányu és azon völgyet követi, amelyet jobbról a Vivaraisi-hegyek, a Mont-Pilat, a Lyonnaisi, Charolaisi-hegyek és a Morvan, balról a Monts du Velay, a Forez-hegység és a Montagnes de la Madeleine határolnak és amelyen itt-ott keresztláncok vonulnak át. Neverstől kezdve a L. Cosneon és Gienen át ÉNy-nak folyik Orleansig, azután Ny-nak fordul, kisebb kanyarulatokat tesz, elfolyik Nantesnél és végül St. Nazairenél tölcsér alakban torkollik. Vizkörnyéke 121 000 km2. Mellékfolyóinak száma 41, amelyek közöl 13 hajózható; a legnagyobbak balról: az Allier, Cher, Indre, Vienne a Creusezel, a Thonet és a Sevre-Nantaise; jobbról az Arroux és a Mayenne a Loirral bővült Sarthetal. A L.-on Retournactól Noirieig 48 km.-nyi hosszuságban tutajok, azután 775 km.-nyi hosszuságban a folyami gőzösök és Nantestól kezdve még 50 km.-nyi hosszuságban tengeri hajók is járhatnak. A folyó azonban a hajózhatósága elé mindig újabb és újabb akadályokat támaszt. Gyors folyásu lévén, a törmeléket ott, ahol lassubb folyásuvá lesz, lerakja, szigetekké, zátonyokká alakítja és ezért a szárazabb évszakokban a hajók alig járhatnak rajta. Medre feltöltésének következménye az is, hogy időnként, különösen midőn a Cevennesben a hó olvad, kiárad; emiatt áradásainak korlátozására Orleans alatt már gátakat is kellett építeni. Nantes mellett a L. 1900 m. széles és a tengeráradat még a város fölött 30 km.-nyire is érezhető. Ennek dacára Nantes mint tengeri kikötő St. Nazairerel szemben jelentőségéből veszít, mert a zátonyok a torkolatnál is képződnek, ugy hogy ott tengerapadás idejében a vizállás nem magasabb mint 2 m. A hajózás megkönnyítésére már 1822. megkezdték építeni a Canal latéral a la L.-t, amely Digointól Briareig terjed és 196 km hosszu. A L.-t ezenkivül a berryi és montluconi csatorna a felső Cherrel, a charolaisi csatorna a Saône-nal, az orleansi és loingi pedig a Szajnával kötik össze, ugy hogy közvetve össze van kötve a Rajnával és Rhônenal is, a nantesi csatorna által pedig Bresttel is. A L. történelmi jelentősége is jelentékeny. Már az ókorban Aquitania és Gallia Lugdunensis, későbben 507-ig a nyugati gótok és frankok országa közt szolgált határul. Az arabok elleni küzdelemben (toursi csata 732.) és a száz éves angol-francia háboruban (Orleans ostroma 1429.), végül pedig az 1871-iki német-francia háboruban környéke jelentős eseményeknek volt szinhelye. A partjain épült városok (Gien, Orleans, Blois, Tours, Amboise) és kastélyok gyakran voltak frank és francia királyok lakóhelyei. V. ö. Touchard-Lafosse, La L. historique, pittoresque et biographique (5 kötet, Nantes 1840-45); Barron, La L. (1888) és Durfresne, Étude géogr. sur les rives de la L. (Le Globe 1888).
2. L., francia département Saône-et-Loire, Rhône, Isere, Ardeche, Haute-Loire, Puy-de-Dôme és Allier közt, 4760 km2 területtel, (1891) 616 227, 1 km2-re 128 lak. Montbrison és Roanne körül vannak kisebb lapályok; egyebütt hegyes vidékekből és fensíkokból áll; a Cevennes ágai, a Mont-Pilat, Mont-Tarar, a Charolaisi-hegyek, a Forez- és Madeleine-hegységek takarják. DK-i, a Rhônehoz tartozó kis részét kivéve, folyói a Loire vizkörnyékéhez tartoznak. A L. itt veszi föl a Furandt, Coiset, Gandot és Sornint jobbról, a Bousont, Maret, Lignont, Aixt és Tessonnet balról. A talaj nagyobbára köves, csak a völgyekben termékeny. Az éghajlat a L. völgyében enyhe és a département közepén elterülő tóvidéket kivéve egészséges; zord azonban a hegyes vidéken. 1892. 51 866 ha.-on 829 856 hl. búza, 56 659 ha.-on 849 885 hl. rozs, 20 900 ha.-on 850 800 hl. zab termett; ennek dacára a sűrű lakosság élelmezésére a gabonatermés nem elégséges. A szőllők 17 065 ha.-nyi területet takarnak és (1892) 298 445 hl. bort szolgáltatnak; legjobb a Rhône mellett a Côte rôtie. Végül L.-ban kitünő gyümölcs, főképen gesztenye (lyoni maroni) és kender is terem. A rétek nagy kiterjedése és kitünő minősége virágzó állattenyésztést tesz lehetővé; legfontosabb a szarvasmarha- (1887. 163 964 db) és a juhtenyésztés (107 760 db) és ezzel kapcsolatban a sajtkészítés. A nagy kiterjedésü fenyvesek fát, faszenet, terpentint és egyéb erdei termékeket, a bányászat gránitot, porfirt, márványt és sok szenet szolgáltat; a st. étiennei és rive gieri szénbányák Franciaország leggazdagabb szénbányái, amelyekből átlag mintegy 1/2 millió t. szenet nyernek és amelyek állandóan 16 500 munkást foglalkoztatnak. Ásványvizforrások vannak St. Albanban, St. Galmierban stb. A nagyszerü vasipar középpontja St. Étienne. Nagyon kifejlődött a selyemipar, selyemszövés, fonás, vászonszövés, paszomántkészítés, továbbá a bőr-, papir-, tapeta- és üveggyártás. Járásai: Montbrison, Roanne és St. Étienne; fővárosa St. Étienne. 1790. alakították Forezből, amely területének 3/4-ét alkotja, Beaujolaisból, amely több mint 60 000 ha.-nyi és a tulajdonképeni Lyonnaisból, amely 40 000 ha.-nyi területtel járult hozzá. V. ö. Gruner L., Descr. géol. et minéralogique du département de la L. (1857).
3. L. (Haute-), franc. département Puy-de-Dôme, L., Ardeche, Lozere és Cantal közt, 4962 km2 területtel, (1891) 316 735, 1 km2-re 63 lak. A Cevennes- és Auvergnei-hegység ágaitól takart département Közép-Franciaország legmagasabban fekvő (középmagasság 900 m., a Mézenc 1754 m.) területei közé tartozik. Nagyszerü hegyek és völgyek váltakoznak benne, amelyek közt a vulkáni képződmények és a festői természeti szépségek gyakoriak. Sok helyen nagy terjedelmű kopár területeket láthatni, amelyeket vulkáni törmelékek, főképen lávatömegek takarnak, néhol 30 m. magas dombokat, sziklákat, Denisenél pedig 70 m. magas obeliszket alkotnak és bazalttól vannak áttörve és több helyen, különösen Le Puy közelében Espaly falunál egész bazalt oszlopsorrá alakulnak. Le Puytól É-ra és D-re két kráter is tisztán megkülönböztethető; ezek: 1200 m. magasban a 21 m. mély Bouchet-tó, melynek partjai lávából és egyéb vulkáni termékből állanak és a Bari-kráter. A L. K-en és az Allier Ny-on folyik É-felé; amaz fölveszi a Bornet, Arzont és Lignont, emez az Alagnont, Senouiret és Deget. Az éghajlat kontinentális; a nyár forró és a tél hideg és zord; a hegyek csúcsait csaknem fél évig hó takarja. Az egyes helyeken, fekvésök magassága szerint is oly nagy az éghajlati különbség, hogy némely kantonokban az aratás ideje között néhol 2 hónap különbséget is találni és hogy az alacsony fekvésü helyeken megterem a bor, mig a magasabb fekvésü falvaknál alig érik meg a rozs. A talaj a völgyekben és a halmos helyeken termékeny, de a lakosság élelmezése végett importra szorul. 14 800 ha.-on (1892) termett 220 000 hl. búza, 75 000 ha.-on 1 650 000 hl. rozs, azonkivül sok zöldség, gyümölcs, főképen gesztenye. A szőllők 7448 ha.-nyi területet foglalnak el és átlag 91 364 hl. bort szolgáltatnak. A főjövedelmi forrás az állattenyésztés; ennek legvirágzóbb ága a szarvasmarha- (1887. 179 634) db) és juhtenyésztés (388 427 db), továbbá a ló-, szamár- és öszvértenyésztés. A bányászat ezüsttartalmu ólmot, kitünő épületkövet, márványt és malomkövet, a brassaci és langeaci medencék pedig kőszenet (közel harmadfél százezer t.) is szolgáltatnak. Az ipar leginkább csak háziipar, amely főképen csipkét és selymet állít elő; vannak azonkivül papir-, posztó-, kalap-, üveggyárak és fürészmalmok. A kivitel főcikkei gesztenye, hüvelyes vetemények, juhok, öszvérek és deszkák. A département járásai: Le Puy, Yssingeaux és Brioude; fővárosa Le Puy. 1790. Languedoc (főképen Gévaudan, Velay és Vivarais) és Auvergne, továbbá Forez részeiből alakították.
(ejtsd: loár enferiőr), francia département Morbihan, Ille-et-Villaine, Maine-e-Loire, Vendée és az Atlanti-oceán közt 6874 km2 területtel, (1891) 645 262, 1 km2-re 92 lakossal. A 125 km. hosszu partvidéke egészen sík, homokos vagy mocsáros, iszaplerakódás által folytonosan növekszik; a Piriac nevü földnyelv mellett vannak a kis Pennebei- és Pembroni-öblök, közepén a Loire-torkolat és D-en a Bourgneufi-öböl. A felülete egyhangu, különösen ÉNy-on és D-en; É-on dombok terülnek el egészen a Loire-torkolatig. A Villainebe ömlik a Don és Isac, amely utóbbi a Nantes-Bresti-csatornát látja el vizzel. Az éghajlat enyhe, de az uralkodó Ny-i szelek miatt nedves. A földet, amely részben gránit és pala, részben alluvium, csaknem mindenütt humusz takarja. Főtermék a búza (1892. 152 500 ha.-on 2 401 875 hl.), zab (200 000 ha.-on 575 000 hl.), rozs (4200 ha.-on 71 400 hl.), burgonya és köles; kerti gyümölcs, cseresznye és gesztenye bőven terem. A szőllők 30 994 ha.-nyi területet borítanak, főképen a Loire bal- és a tenger partján terülnek és az átlag (1882-91) 829 391, (1982.) pedig 334 000 hl. csaknem kizárólag közönséges bort szolgáltattak. Rajta kivül almabort is szüretelnek. A tölgyerdőben számos sertést (96 500 db) tartanak azonkivül sok a szarvasmarha (342 300 db), köztük legtöbbre becsülik a nantesi ökröket, a ló, a juh (90 200 db) is; nagyban tenyésztik még a szárnyasokat és a méheket is. Jelentős e départementban a hering-, szardella- és tőkehalfogás, a halászat a Loireban, Grand-Lieuben, végül a tengerirák- és osztrigafogás is. A bányászat vasércet, kőszenet, szép granitot, szürke márványt (Chateaubriantnál) szolgáltat, törnek több helyen mészkövet és főznek tengerisót. Az ipar vasáruk, gépek, üveg, faience, pamutáruk, vászon, flanell, hajókötél, bőr, kalap, papir, dugó, kefe, pálinka, likőr készítésével foglalkozik; vannak azonkivül cukorfinomítók, hajó- és konzervgyárak. Nantes és St. Nazaire Franciaország legfontosabb kereskedő városai közé tartoznak. A kivitel főcikkei bor, gabona, só, cukor, liszt, szarvasmarha és konzervek. Járások: Nantes, Ancenis, Chateaubriant, Paimboeuf és St. Nazaire; a főváros Nantes. 1790. a Bretagne D-i részéből alakították.
(ejtsd: loaré), az ugyanily nevü, 12 km. hosszu kis folyócskáról elnevezett francia département Seine-et-Oise, Seine-et-Marne, Yonne, Cher és Loir et Cher között, 6771 km2 területtel, (1891) 377 718, 1 km2-re 55 lak. A sík és lapos felületü département legmagasabb pontja (275 m.) a Sologneban, Cernoy falu közelében van. Főfolyója a Loire, amely itt veszi fel a Cheuillet, Trézéet (32 km.), Théonnet (30 km.), a L.-t és a 3 Mauveot. A Szajnába folyik a Loing és Essonne. Az éghajlat enyhe és kellemes; a föld helyenkint nehéz és agyagos, másutt könnyü homokos. A főtermékek a gabona, névszerint búza (1892. 1 287 000 hl.), rozs (598 600 hl.) és zab. A Loire partjai melletti dombokon sok a szőllő, amelyek tizéves átlagban évenkint 370 894 hl. bort adtak; a vörös borokat elég jóknak tartják. Terem azonkivül L. zöldséget, sok és igen jó gyümölcsöt, repcét, kendert, lent és a Gatinaisben a legjobb francia sáfránt. A buja legelők előmozdítják az állat-, főképen a szarvasmarha- és juhtenyésztést. Az apró szárnyasokat nagy mennyiségben szállítják Párisba. A folyók és tavak halakban gazdagok. A bányászat egyedül épületköveket és fazekas-agyagot szolgáltat. Az ipar virágzó; jó hirnek örvendenek a cukorfinomítók, porcellán- (Gienben), borecet és pálinkagyárak; ezeken kivül vannak posztószövők, papir-, papirtapeta-, bőr-, faience-, cseréppipa- és keményítőgyárak. Járásai: Orleans, Gien, Montargis és Pithiviers; a főváros Orleans. 1790-ig Orléanais tartománynak volt része; ekkor alakították Orléanaisból (432 944 ha.), Gatinais-Orléanaisból (228 534 ha.), Dunoisból (10 910 ha.) és Berry egy kis részéből. V. ö. Pfeiffer, Promenade topogr. dans le département du L. (1877); Joanne, Geogr. du L. (1869 óta több kiadás).
(ejtsd: loár e ser), francia département Eure-et-Loire, Loiret, Cher, Indre, Indre-et-Loire és Aarthe között, 6350 km2 területtel, (1891) 280 358 1 km2-re 44 lak. Nagyobbára sík; legváltozatosabb felületű része az, amelyet Perche Vendomoisnak hivnak, ebben a legmagasabb domb a Cormont (256 m.). Belsején átfolyik, a Loire, É-on a Loir a Brayejel, D-en a Cher a Sauldrerel. DK-i része a Solognehoz tartozik; egészen sík föld, amelyet részben tőzeges területek és tavak, részint agyagtalajon nyugvó homokrétegek takarnak, de télen óriási mocsárrá alakul. Ahol nincsenek mocsarak, az éghajlat enyhe (évi középhőmérséklet 12°) és egészséges. A felület nagyobb része szántóföld; (1892) 74 127 ha.-on 1 178 142 hl. búza, 26 448 ha.-on 406 860 hl. rozs, azonkivül terem zab, igen sok zöldség és hüvelyes, cukorrépa és gyümölcs, amely utóbbiból évenkint átlag 25 487 hl. almabort szüretelnek. Az évi átlagos bortermés 667 667 hl., amelyet részben pálinkává főznek. A terjedelmes erdők közt a legnagyobb az orlénnaisi. A réteken és legelőkön szarvasmarhákon, juhokon kivül jóminőségü lovakat (solognots és percherons) is tenyésztenek. Az ásványország szolgáltat vasat, kevés ólmot, meszet, fazekas-agyagot és kitünő kovát (St. Aignannál). Az ipar csekély; vannak üveghuták, bőr- szesz-, répacukor-, papir- és posztógyárak. Járásai: Blois, Romorantin és Vendôme. Fővárosa: Blois. 1790. Orléanaisnak a következő részeiből a tulajdonképeni Orléanais, Blésois és Dunoisból, továbbá Touraine egy részéből (27 000 ha.) alakították. V. ö. Joanne, Geogr. du L. (1869 óta több kiadás).
v. Loisl., latin növénynevek után Loiseleur (l. o.) nevének rövidítése.