néven a középkor utolsó századaiban egy vallásos egyesületet értettek, melynek tagjai a világ örömeiről, élvezeteiről lemondva, csendes visszavonultságban éltek, áhitatoskodtak s amennyiben szegénységüktől tellett, a szeretet munkásságát gyakorolták, jelesen nagy járványok alkalmával a mindenektől elhagyatott betegeket ápolták, a holtakat eltemették, mely foglalatosságuk alkalmával vallásos énekeket dúdolgattak s innen kapták nevöket is (Lollen holland nyelven a. m. csendesen énekelgetni). A L. Hollandiában tüntek fel először 1300 körül, hol védszentjüktől Alexiustól (Elek) Alexiánusoknak is neveztettek, később Olaszországban is, kivált a fekete halál dühönsége alkalmával elszaporodtak. Bensőséges irányuknál fogva az egyház külső szertartásaira nem sokat adtak, ezért a papság a L.-at, a Beghárdokkal és Beguinekkel (l. o.) egy gyékényen áruló eretnekeknek tekintette s többször üldözte. Angliában a Viklef követőit is a papság L.-nak nevezte.
Ker. János, olasz sakkjátszó, Az Osservazione teorico-pratiche sopra il giuoco degli scacchi szerzője. E nevezetes sakkmunka 1763. jelent meg Bolognában s L. Ercole del Rio iratainak fölhasználásával szerkesztette. A könyv a sakkjáték törvényeit a játék tanítását, számos játszma megoldását és bevégzését tartalmazza.
József, lazarista atya, előbb pápai prelatus, esztergomi prépost,konokok, szül. Körmöcbányán 1824 nov. 16. Gimnáziumi iskoláit elvégezvén, mint szatmáregyházmegyei növendékpap és bölcsészetet és teologiát Szatmárt hallgatta. Pappá szentelték 1848 ápr. 22. Káplán volt Munkácson, Nagybányán és Szatmárt. 1851. az esztergomi főegyházmegyébe ment át és egy ideig Selmecbányán segédlelkész volt. 1852. nagyszombati főgimn. tanár, 1861. bécsi pázmáneumi lelkiigazgató, 1874. pápai t. kamarás, 1876 jun. 5. esztergomi kanonok és papneveldei kormányzó, később c. prépost, azután 1882. pázmáneumi rektor és pápai házi prelatus. 1889. lemondott javadalmáról és összes méltóságairól és a lazaristák rendjébe lépett. Mint ilyen Magyarországban többször tart missziókat. Irodalmi munkássága: Norma vitae sacerdotalis privatim et publice agendae (Bécs 1870): Precos in usum Coll. Pázm. (U. o. 1875) és számos nagyobbszabásu beszéd különféle jótékony célu egyesületek közgyülésein. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.
a Duna két jobboldali mellékfolyója Bolgárországban; a nagyobbik K-i Bolgárországban van; a Bjelij- és Csernij-L. összefolyásából keletkezik, amelyek a Balkánon erednek. Raszgred mellett elfolyik és Ruszcsuknál torkollik. A másik L. Ny-i Bolgárországban folyik; ezen országot a Szerbiától elválasztó hegyekben ered és L.-Palánkánál torkollik.
(Boloki, Lubilas), 1000 km. hosszu baloldali mellékfolyója a Kongónak az egyenlítői Afrikában. Usszambi határán, Lupandi közelében ered; fölveszi a Lukasszit, hajózhatóvá lesz, egyközüen folyik egyideig a Kongóval és azután torkollik. Torkolatát Stanley, forrását Cameron fedezte föl,
Abrahám Dirk, hollandi református hittudós, szül. Hágában 1823 szept. 16. Amsterdamban és Heidelbergában tanult, 1846. maastrichti, 1849. deventeri lelkész, 1856. az amsterdami lutheránus papnövelde tanára, 1877. az ottani egyetem rendes tanára lett. L. különösen mint az u. n. új-hollandi esztetikai iskola fő képviselője ismeretes, s mint ilyen az evangeliumi történetek jelképes felfogása mellett küzd. Ide vonatkozó nézeteit a következő művekben fejtette ki: Questiones Paulinae (a Theol. Tijdschr. 1882); Verdediging in verdnidelijking (Lejda 1882); Symbol en Verkelijkheid in de evangelische geschiedenis (Amsterdam 1884); De zoogenaande symbolische opoatting der evangelische geschiedenis en hare jongste bestrijding (1884); De symbolische verklaring den evang. geschiedenis (Utrecht 1884); Paulus en de Kanon (Theol. Tijdschr. 1886); De oorsprung van het geloof aan de opstanding van Jezus (a Gids-ben 1888). A zenetudományterén ismeretessé lett L. különösen a Wilhelmus van Nassauwen és más ó-német-alföldi népdalok kiadása által, melyeknek második bővített kiadásáról 1894. a Gesellsch. für d. Gesch. d nordniederländ. Musik gondoskodott.
(Loman), kisközség Szeben vármegye szászsebesi j.-ban, (1891) 1143 oláh lakossal.
(növ., frons), általános, értelemben a. m. a széleslevelü fáknak zöld levelekkel borított ága v. gallya (lombozat vagy levélzet), tehát a levelek nagyobb része vagy összessége valamely növényen, különösen a fákon. A száraz és lehulló L. neve haraszt vagy faharaszt. L. általában a tűlevélnek, ezért lombos erdő (silva frondosa) is a fenyves (pinetum, silva acerosa) ellentéte. Speciálisabban a harasztok levele, a békalencse vagy Marchantia teste, a moszatoknak levélforma alakja, a pálmák levele is L. (pálmalomb).
l. Erdei alom.
kézizálogra adott kölcsön. Különösen pedig azokat a kölcsönöket nevezik L.-nak, melyek alapját, illetőleg kézizálogát értékpapirok képezik. Az erre vonatkozó ügyletek L.-ügyleteknek, az ügyletről kiállított okirat L.-jegynek v. csak egyszerüen zálogjegynek neveztetik. A L.-dal majd az összes bankok és bankárok foglalkoznak. A L.-kölcsön összege bizonyos arányban áll az értékpapirok értékével, mire nézve az osztrák-magyar banknál különös határozmányok állanak fenn, mig a többi bankok ezt esetről-esetre állapítják meg, de annak az elvnek a fentartásával, hogy a L.-kölcsön mindig csekélyebb, mint az illető papir értéke. A L.-kölcsönök után fizetendő kamatláb valamivel magasabb, mint aminőt a váltóleszámítolásnál számítani szoktak. Igy az osztrák-magyar bank a saját záloglevelei, valamint a magyar és osztrák állampapirok után 1/2%-kal, minden más értékpapir után 1%-kal magasabb kamatot számít a L.-üzletben, mint a váltóleszámítolásnál. A rendes L.-ügyletektől lényegesen különbözik az értékpapiros tőzsdeszerü zálogbaadása, az u. n. tőzsdei zálogügylet (kosztüzlet). Ez utóbbinál a személyi hitel lép inkább előtérbe, mig a tulajdonképeni L.-ügyletnél tisztán a zálogtárgy a hitelezés alapja.