(Phyllium siccifolium L.), az egyenesszárnyuak rendjében, a lépdelő Phaomidák családjába tartozó rovarfaj, mely élénk zöldszinü, halála után sárga; a 90-95 mm. hosszu nőstény nem oly karcsu, mint a 70-75 mm. hosszu him. Kelet-Indiában honos és arról nevezetes, hogy bámulatosan utánozza a leveleket a legfinomabb erezetükkel együtt, testén és végtagjain levélforma kiszélesedések vannak, ugy hogy a leggyakorlottabb szem is alig képes megkülönböztetni azon növénytől, melyen ül. El is nevezték ez alakmajmoló állatot ezért vándorlevélnek.
l. Lombernyő.
az, melyet a fák lombozatának megszárítása által nyernek. Költséges volta miatt főleg csak aszályos években ugy készítik, hogy jul.-aug. hónapokban a fák fiatal ágait lemetszik, kis kévékbe kötik, s a fa törzséhez támasztván, meghagyják száradni; később pajtába rakják össze, hogy az eső ne ártson neki. Etetéskor (télen) előbb a kéve felületéről rágatják le a leveleket, azután fölbontják, hogy az állatok (juhok és kecskék) a bent levő leveleket is megehessék. Első minőségü L. nyerhető az éger-, hárs-, mogyoró-, ihar-, kőris- és szederfáról, másod minőségü a nyár-, fűz-, ákác-, nyír-, szil- és bükkfáról. A jó L. a legjobb szénával egyenértékü. A L.-szedés az erdőre nézve mindig káros, ha csak nem közvetlenül vágás alá kerülő állabokban gyakoroltatik, mert a fák nem nélkülözhetik a lombot. A szedést tehát csak a botfákra s a gazdaság célját nem képező fanemekre (lágyfákra) v. a kigyomlálandókra s a kierdőlendőkre szabad kiterjeszteni. Ezen szabály alól csak rendkivül száraz években (milyen nálunk 1863) volt), szabad kivételt tenni, midőn az állat-állomány fentartása érdekében az erdőket, mint egyedül mentőszert a nyájaknak megnyitják.
(növ.), nagyon száraz nyári időben a fák leveleinek korai és kényszerü lehullása. A forró szárazságban a fák 1-2 hónappal hamarább, már augusztus hónapban is lehullajtják a levelöket. L. Lombhullás.
kikötőhely Ny.-Afrikában, a Rabszolgaparton, Togo német gyarmat határán, 1500 lakossal; egyike Togóban a leggyorsabban fejlődő helyeknek.
É.- Olaszország egyik vidéke a Sesia, Po és Ticino közt; azelőtt Novara tartományhoz tartozott, jelenleg Pavia tartomány Mortara nevü járását alkotja; benne van Lomello község, és Agogna és vasút mellett, (1881) 3250 lak.
1. István Károly, Brienne grófja francia bibornok és államférfiu, szül. Párisban 1727., megh. 1794 febr. 15. Ősei a XVI. sz.-ban, IV. Henrik alatt emelkedtek rangban és gazdagságban s L. Henrik Ágost, az államtitkár (1594-1660), értékes emlékiratot hagyott hátra. L. a papi pályára lépve, 1760. Condom püspöke, 1763. pedig Toulouse érseke lett, ahol az általa épített csatorna még mai napig is a Canal de Brienne nevet viseli. XVI. Lajos 1787 (máj.) Calonne helyébe pénzügyminiszterré nevezte ki. Önkényes és erőszakos rendeleteivel azonban közmegbotránykozást keltett; a parlament erélyesen védte a nemzet jogait, mire L. a parlamentet Troyesba helyezte át és miután itt sem boldogult vele, föloszlatta és vezérfiait börtönbe záratta. Egyúttal a cour pléniére -t léptette a parlament helyébe. A növekedő pénzzavar és elégületlenség azonban arra birta a királyt, hogy L.-t (1788 aug.) elbocsássa, kit egyébiránt kárpótlásul Sens érsekévé és bibornokká nevezett ki. L. 1790. letette az alkotmányos esküt, sőt az ezt helytelenítő pápának a bibornoki jelvényeket is visszaküldte, mindamellett a forradalmi párt 1793 nov. börtönbe vetette, ahol nemsokára meghalt. - Öccse, 2. L. Athanáz Lajos Marius, Brienne grófja, szül 1730., lefejeztetett 1794 máj 10. 1787. néhány hónapig Franciaország hadügyminisztere volt. Állásáról azonban bátyjának visszalépésekor elmozdították. V. ö. Chérest, La chute de l'ancien régime (1884-86, 3 köt.) és a XVI. Lajosról szóló irodalmat.
város Drezda szászországi kerületi kapitányságban, a Köppritzbach és vasút mellett, (1890 2968) lak., tésztagyártással, iparrajziskolával. L. Volkmann Róbert zeneszerző szülővárosa. Környéke hires bő gabona- és gyümölcstermésével.
Jenő, német fizikus, szül. Edenkobenben, a bajor Pfalzban 1837 március 19. 1854 óta Münchenben matematikát és fizikát tanult és miután nehány évig svájci középiskolákon, majd a hohenheimi gazdászati akadémián tanított, 1868. az erlangeni egyetemre ment, mint a fizika tanára, honnan 1886. Münchenbe hivták az egyetemre. L. azonkivül az ország fizikai, metronomiai gyüjtemény őre és a bajor akadémia rendes tagja. Tudományos vizsgálatai különösen az optika terére esnek, hol a fluoreszcenciára és a foszforeszcenciára vonatkozó ismereteinket lényegesen előmozdította. Főbb dolgozatai: Studien über dei Besselschen Functionen (Lipcse 1868); Wind und Wetter (München 1880); Das Wesen des Lichts (Lipcse 1874); Über die Interferenz des gebeugten Lichts (Erlangen 1875); Lexikon der Physik und Meteorologie (Lipcse 1882); Die Beugungserscheinunger einer Kreisförmigen Oeffnung (München 1884); Die Beugungserscheinungen geradlinig begrenzter Schirme (u. o. 1886). Kiadta azonfelül Fraunhofer, Huighen és Ohm munkáit.
1. Nagy-L., kisközség Szepes vármegye késmárki j.-ban, (1891) 1314 lak., vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral, 3 szeszgyárral. - 2. Tátra-L., az előbbihez tartozó nyaralótelep, mely Bethlen András volt földmivelésügyi miniszter kezdeményezéséből keletkezett s máris szép fejlődésnek indult. Nyaranta itt lóversenyek is tartatnak. - 3. Holló-L. (Holomnica), kisközség u. o., (1891) 660 német lakossal, postahivatallal postatakarékpénztárral, szeszgyárral.