(ejtsd: longvil), francia nemesi család, mely állítólag Dunois (l. o.) ama fiától származik, aki miatt L. grófja és Normandia kormányzója 1491. halt meg. Ennek utódai 1505. hercegi rangot kaptak. Ezek közül megemlítendő Henrik L. hercege, Neuchatel és Valengin hercege, aki 1595. szül. és 1663. meghalt. XIV. Lajos kiskorusága alatt tagja volt a kormánynak, 1645-48-ig mint francia követ működött Münsterben; azután Normandia kormányzójává nevezték ki, mely tartományt a Fronde zavarainak idejében lázadásra birni igyekezett. E miatt 1650 jan. 18. fogságba került Condé és Conti hercegekkel és börtönéből való kiszabadulása után birtokaira vonult visza. Neje Bourbon-Condé Anna Genovéva, a Bourbon-háznak ivadéka, II. Condé Henrik leánya (a Nagy Condé nővére), szül. 1619. ápril 15. Ez a nagy tehetségü és szenvedélyes nő lelke volt a Fronde mozgalomnak, hatalmába kerítette a városházat és onnan vezette a párisi fölkelést. Férjének és testvérének elfogatása után Hollandiába menekült, elpártolásra birta Turennet s visszatérve Franciaországba, megint lángba borította az országot. Ő védelmezte Bordeauxt is a királyi csapatok ellen. De a Fronde leverése és anyjának s leányának elhunyta után a Port-Royal des Champs kolostorába vonult vissza, ahol a jansenismus lelkes hive lett. V. ö. Cousin, Madame de L. (2. kiad., Páris 1859. 2 köt.).
(ásv.), l. Krisztallit.
(ejtsd: -vúd), majorsági kastély Szt. Ilona szigetén, amelyben I. Napoleon a waterlooi ütközet után száműzetve töltötte élete végső éveit, 1815-21. A nevezetes épületet az angolkormány 1858. III. Napoleonnak ajándékozta.
város és erősség Meurthe-et-Moselle francia départementban, 33 km.-nyire Brieytől, a Chiers fölötti magaslaton, vasút mellett, (1891) 6798 lak., jelentékeny vasércbányákkal, amelyek évenként közel 400 000 t. ércet szolgálttnak, vaskohókkal, faience-, kalapgyártással és ékszerkészítéssel. A nymwegeni békében Franciaországhoz került és Vauban erősítette meg.
L. (növ.) Lonitzer Ádám, Kräuterbuchjáról nevezetes mainzi orvos- és tanárról, szül. marburgban 1528 október 10., meghalt M.-Frankfurtban 1586 máj. 29., nevezve; Caprifolium Juss. (l. o.). Látszólag belőle csonkult volna magyar neve: a lonc; de a L. a magyar lonc, loncs vagy boncs névvel csak véletlen találkozás, mert paplonc (l. o.) és boncs kétségtelen népies, maig is élő szó, a loncs és lontz alakját már Melius Juhásznál (1836) és Csapónál (1845) is olvassuk; l. Lonc.
(növ.) l. Bodzafélék.
az ugyanily nevü járás székhelye Vicenza (ettől 23 km.-nyire) olasz tartományban, a Frasine és vasút mellett, (1891) 9880 lak., vastartalmu ásványvizforrással.
a Száva baloldali mellékvize, mely Varasd vmegyében az Ivancsica-hegység D-i lejtőin ered s eleintén D-nek tart, utóbb Belovár-Kőrös és Zágráb vmegyék közt a határt képezi, jóval Ivanicson alul balfelől a Csázmát veszi fel s DK-re fordul; ez a szakasza a Szávával párhuzamos, melybe az Ilova felvétele után Ivanskibok községen alul ömlik. A L. és Száva közti termékeny,de részben vizenyős lapály Lonsko polje (l. o.) nevet visel. A L. hossza mintegy 160 km.
(Lónyamező), síkság Zágráb vármegyében, a Lonja (l. o.) és Száva összefolyása körül; legnagyobb községe Topolovec.
(Kis-L., Luha), kisközség Máramaros vmegye tiszavölgyi járásában, (1891) 1945 rutén és német lakossal.