(Aulocostomum M. et J.), a piócafélék rendjéből s az állkapcsos piócák családjából való féregnem, külsőleg nagyon hasonlít az orvosi piócához; gyomrának vakbelei, az utolsó pár kivételével, igen kicsinyek vagy hiányzanak; egyetlen faja a közönséges L. (Aul. gulo M. et J.) világos, vagy sötétbarna, gyakran zöldes is, hátán és oldalain sötét foltokkal; hossza 6-10 cm. Vizeinkben is nagyon közönséges; a vizet gyakran elhagyja s a partok közelében tartózkodik kövek alatt; nagyon falánk, különösen földi gilisztákat eszik, de pusztítja a csigákat, rovarálcákat és kis halakat is.
l. Lob-nor.
a borszívó (l. o.) használatos neve.
(növ., kalebasza v. kalabassza, szívó tök, Herkules-buzogány, trombitatök, zarándokpalack, héber, Lagenaria Ser.), a tökfélék fajaszakadt iszalagja; a L. vulgaris Ser. (Cucurbita Lagenaria L.) egynyári puhaszőrü és pézsma szagu növény. Levele kerek szivforma, szögletes v. kissé karéjos és fogas, kacskaringója kétmetszetü, virága a levél tövében fehér, egylaki és különszirmu. Gyümölcse különböző: palackforma, hosszunyaku, bunkóalaku, gömbölyded stb., végre fehér v. sárgás, fás héju. Afrika forró vidékéről és K.-Indiából való, a meleg országokban, hazánkban is ültetik, itt-ott el is vadul. Hazájában orvosság, nálunk inkább dísznek ültetik. Kitisztított termése borszívó v. más száraz edény. Senegambiában nagyra megnő, kettévágott és kiürített héját kosárnak, palacknak, a kisebbet kanál helyett használják, a négernek általában kitelik azevő és ivóeszköze belőle; az amerikai indus is ilyennek, de tölcsérnek és kalapnak is használja. A L. termése alakját nagyon változtatja. Fajtája az alföldi kabak v. kobak v. seggen ülő tök is. Ez nem fut fel, a földön szétmászik. Gyümölcsét formákra is idomítják, tojást tartanak benne, mezei korsó (butykos tök) stb. lesz belőle; l. Kabak, Árvarózsa.
(ejtsd: -preszti), Fontana d'Angioli bárói család, mely eredetileg Spanyolországból (Kasztiliából) származott, ahonnan a XIV. sz.-ban Sziciliára ágazott el; 1739. egyik ága Ausztriában telepedett meg, míg Magyarországban az 1764. országgyülés XLVII. t.-c. értelmében nyerte el a honfiusítást. A család nemzedékrendje Péterig vezethető fel, aki Kasztiliából 1391. Sziciliába költözött és V. Alfonz királytól vitézsége fejében birtokokat és nagy rangot nyert. Utódai nagy szerepet játszottak Palermóban. L. Prosper (szül. 1555.) mint a máltai lovagrend tagja vívott ki hősi nevet és II. Ferenc VI-ik Károly idején emelkedett nagy állásokra Palermóban. A spanyol örökösödés napjaiban a család Ausztriához szított és ennek következtében a győztes spanyolok által minden hivatalától és birtokától megfosztatott. E miatt L. Ferenc Sziciliáról 1736. Családostul Bécsbe költözött. L. Rochus ekkor már az osztrák hadseregben szolgált, előbb Olaszország, majd hazánk földjén harcolt (a törökök ellen) és elvégre II. Frigyes porosz királlyal vívott hadjáratokat küzdötte végig. 1748. a vitéz rochust az alsó-ausztriai urak jegyzékébe iktatták és bárói rangját elismerték; a magyar rendek pedig őt és fiörököseit 1764. honfiusították. Rochusnak több fia volt, ezek közül: III. Ferenc Esterházy Juliát, József pedig Draskovics Henriettát vette nőül. Ez a József 1788. halhatatlan nevet biztosított magának, amidőn jun. 28. az Új-Palánka közelében fekvő Rama-kastélyt összesen 23 katonával 5000 török ellen rettenthetetlenül megvédelmezte, ugy hogy a törökök csak roppant veszteségek árán birták a várat kezökbe keríteni. A vitéz hadnagyot Új-Palánkán temették el nagy katonai pompával. Rochus harmadik fia, I. Lajos (szül. 1767., megh. 1832.), Temes vmegyében telepedett le, hol Sauru osztr. PénzügyminisztertőlMercyfalva és Zsadány uradalmat szerezte, melyekhez 1826. Az aradvármegyebeli Tok, Iltyó és Szelisztye uradalmak járultak. Hitvesétől, Le Roy Lozembrune Jozefától 3 leánya és két fia született: II. Lajos és Árpád (l. o.).
1. L. Árpád báró, szül. 1828., megh. Budapesten 1879 jul. A szabadságharcban őrnagy lett, s rendkivüli bátorságával tünt ki, amiért Görgey mindig a legveszedelmesebb futári küldetésekre használta. A világosi fegyverletétel után külföldre menekült s kegyelmet kapva, birtokára vonult. Az ötvenes években a tudományos akadémiának 45 000 forintot ajándékozott. Hű pártolója volt a tudományoknak s tudott azokra áldozni is, de különben különc modoráról volt ismeretes. Adót nem fizetett, sőt birtokait is több évig parlagon hevertette, csakhogy adót ne kelljen fizetnie.
2. L. Lajos, szül. 1823., megh. 1878 ápr. 10. Kiváló tehetségű, de különc főúr volt, már a Terézianumban is enfant terrible-nek mutatkozott. Az 1848-49-iki szabadságharcban saját költségén huszár-csapatot toborzott. Világos után nejével, Esterházy Szerafinnal, Nápolyban élt két évig, ahonnan visszatérve uradalmait teljesen eladósodott állapotban találta. Ekkor a hitbizományi oklevélbe becsuszott formahibára támaszkodva, a majorátussal mint szabad birtokkal kívánt rendelkezni és e célból öccse Árpád éskét huga ellen összesen 114 pört indított, melyeket elvégre megnyert, de aradvármegyei birtokai rámentek a perköltségekre, öccsével pedig azóta teljesen meghasonlott. A 60-as években a család Pozsonyba költözött, ahol L. technikai találmányokra adta magát és többi között merészen koncipált egyvágányu hegyi vasutat tervezett, melyet azután Diós-Győrött, iltyói birtokán és Albrecht főherceg tescheni uradalmában tényleg meg is épített. Meghalt Pozsonyban, ahol egyetlen fia, Lajos (született 1862 nov. 4., meghalt 1873 máj. 6.), oldalán temették el. L. özvegye 1878-ban halt meg. Három (még élő) leányai közül Ilona 1876. Zichy Ernő grófhoz ment nőül; Ágnes (Ines) 1873. Stralendorff Károly szász hadnagyhoz; Szerafin pedig 1877 óta Csáky Lajos gr. neje.
vagy alattomos házasság (lat. matrimonium clandestinum), a római katolikus egyházjogban az, mely a tridenti közzsinat által előszabott ünnepélyesség nélkül (tehát nem az illetékes plébános előtt, legalább két tanu jelenlétében) megy végbe, l. még Alattomosság.
(növ.), l. Kriptogamák.
(lat.) a. m. csacskaság, bőbeszédüség.
járási székhely Sevilla (ettől 47 km.-nyire) spanyol tartományban, a Guadalquivir jobbpartján, vasút mellett, olaj-, narancs- és eperfákkal beültetett termékeny síkságon, (1887) 8341 lak., foszfátbányával.
county Ohio É.-amerikai államban, 1325 km2 területtel, 35 530 lak., Elyria székhellyel.