spanyol falu, l. Arapiles.
falu Drezda szász kerületi kapitályságban, az Elbe jobbpartján, 3 km.-nyire Drezdától, vasút mellett, (1890) 4331 lak., folyami kikötővel, számos nyaralóval, Richter Lajos és Schiller emlékszobrával. Schiller 1785-87. itt irta meg nagyobb részét Don Carlos-ának.
Bekény, művelődéstörténeti iró, szül. Pápán 1828 febr. 29. Az algimnáziumot u. o., a humaniorákat Székesfehérvárt és Budán elvégezvén, a bencés rendbe lépett, de 1848. honvédnek csapott fel. Világos után sok zaklatást szenvedett, veszprémi papnövendék is volt, végre a cisterci rendben talált menedéket. Tanított Egerben 3, Székesfehérvárt 4, Pécsett 5 évig. Megunván a folytonos rendőri felügyeletet, 1865. plébániát kért apátjától. jelenleg plébánia-kormányzó Nagy-Falván (Vas). A magyar nyelv irodalom és müveltség története a mohácsi vészig c. munkája 2 kiadást ért (Pest 1863 és1871).
a vele összeépített Losonc-Tugár községgel, Kisfalu és Fatiánka nevü pusztákkal egyesítve, rendezett tanácsu város Nógrád vmegyében, (1891) 721 házzal és 7460 lakossal (közte 6360 magyar, 202 német, 844 tót; hitfelekezet szerint 3393 róm. kat., 2008 ág. evang., 474 helvét s 1578 izrael.). L. a L.-i járási szolgabirói hivatal, járásbiróság, pénzügyőrbiztosság, kir. közjegyzőség s a 25. hadkiegészítő kerület székhelye; van állami főgimnáziuma (hajdan ref. főiskola), állami tanítóképző intézete, községi polgári leányiskolája, alsófoku kereskedelmi és ipariskolája, nyilvános városi könyvtára (18 000 kötet), takarékpénztára és népbankja, ipartestülete s több nevezetesebb iparvállalata, mint posztógyár (L.-Apátfalva), két zománcozó gyár, gőzmalom, két enyvfőzőgyár, három könyvnyomda; élénk továbbá a kocsi- és asztalosipar, bőr- és gyapjupiac. A főtéren emlék hirdeti a honvédek egyik győzelmét (l. alább). Van továbbá számos közhasznu és jótékony egyesülete. Itt jelenik meg a Losonc és Vidéke c. hetilap (XVI. évf.) és a Losonci Hirlap (I. évf.). L. közelében kedvelt sétáló és nyaralóhelyekül szolgálnak a sugári, de kivált a losonci fürdők, mely utóbbinak gyenge kénes vizénél nagyobb vonzó erő a szépen gondozott erdő, melynek magaslatain villák épültek.
[ÁBRA] Losonc város címere.
L.-ot (Lucsenec a. m. vizválasztó; lat. Lutetia Hungarorum) még a cseh hadak ideje előtt megerősítették és kőfalakkal vették körül; sokat szenvedett Giskrától, ki Hunyady Jánost 1451-ben itt megverte, 1622. a kurucok sarcolták meg, 1719. pedig a pestis tizedelte meg lakosait. Ennek dacára a város a szabadságharc küszöbén egyike volt a legvirágzóbb magyar iparos városoknak. 1836 óta működő dilettáns szintársulata jelentékeny összeggel járult a pesti nemzeti szinház alapjához, 1846-47. társadalmi hetilapja volt (a Pelikán), Kubinyi Ferencnek pénz-, régiség-, ásvány- és fegyvergyüjteménye pedig párját ritkította az országban. A szabadságharcban folyton két tűz között volt, sokat szenvedvén az átvonuló seregek követeléseitől. 1849 márc. 24. Beniczky Lajos honvédjei heves utcai harc után győzelmet arattak itt a császáriak felett és már ekkor hire járt, hogy L. ellen pusztító megtorlás készül. Ez azonban csak később következett be egy elhamarkodott tett folyamán, amely L.-on történt, de melyben a városnak része nem volt. A L. környékén táborozó magyar guerillák ugyanis 1849 aug. 1. megtámadták az orosz sereg betegeit, akik Besztercebánya felől jöttek és L.-on rövid pihenőt tartottak. A támadásban több orosz elhalt, köztük egy főrangu tiszt is; ezeket a polgárok egyházi szertartás nélkül hamarosan elföldelték. Ennek hirére a Grabbe tábornok által vezetett oroszok, akik már útban voltak Besztercebányáról Miskolc felé, Putnokról megfordultak és ádáz haraggal vonultak a kolera által amugy is szorongatott város elé és a lakosokra óriási sarcot vetettek ki. Kiállították e sarcot, ám akkor aug. 7. éjjel a kozákok kancsukával kergették ki a lakosságot az elásott négy orosz katona sírjához, ezeket körmeikkel kellett a polgároknak kiásni és ugy temették el őket újra a legnagyobb katonai tisztességgel. 8-án elkezdődött a rablás, majd pedig a város gyujtogatása. Az elpusztult várost (500 ház közül 40 maradt épen, 6000 lélek közül 1400 élt) egyfelül az országos segély emelte fel újra, másfelül lakóinak szívós akarata. Vahot Imre részvétalbumjában a legelső irók működtek L. javára (L.-i Phoenix, 1852, III. köt.), a vármegye irányadó családai, a Gyürkyek és Szilassyak pedig kieszközölték Gehringer kormányzónál az ezüstsorsjátékot, amely sokat jövedelmezett. A reformátusok főiskolájának elpusztult könyvtárát adakozók könyvei pótolták s ezt a gyüjtést Kubinyi Ágoston vezette, ki saját könyvtárát az evang. hitközségnek ajándékozta (ez idő szerint az állami tanítóképzőbel elhelyezve). A forgalom és kereskedelem sohasem sejtett lendületet vett és igy L. anyagilag is emelkedvén iskoláival, magyar szinházával, kisdedóvójával és kulturegyletével, ma ismét egyik pontja a felvidék kulturális mozgalmainak. V. ö. Jeszenói L. története (Losonczi Phoenix, I. köt.); Ambrus Mór, A losonci főgimnázium tört. (Losonc 1895.)
l. Apátfalva (3).
Farkas János, ref. lelkész és püspök a XVII. sz. utóbbi felében, megh. Veszprémben 1720 jun. 8. Az utrechti egyetemen, hova 1655. iratkozott be, végezvén tanulmányait, Nagyszombatba hivatott lelkészül; 13évig működött itt, ekkor a templom elvétetvén s a reformátusok elűzetvén, a kocsi egyház lelkészévé lett, egy év mulva (1673) Veszprémbe hivatott lelkészül a gályákra hurcolt Bátorkeszi István helyébe, 1695. a dunántúli egyházkerület püspökévé választatott.
-család, Magyarország egyik jeles, a Tomaj nemzetségből kiágazó családja. Eredetileg a mai Jász-Nagy-Kun-Szolnok vmegyében Tisza-Abád körül lakott. A család őse Dénes nádor 1220 körül kapta Losoncot (Nógrád) s a XIV. sz.-ban ivadékai erről kezdték magukat elnevezni. A család kiválóbb tagjai: I. István 1315. székely ispán, 1342-50. szörényi, 1350-51. horvát- és tótországi bán. Fiai Albert, II. István és I. László nagy érdemeket szereztek maguknak 1387. a Horváti-pártiak leverésével. I. László győzte meg Temesvárnál Horváti Lászlót s nagy részt vett a gomnecsi és medvevári erősségek visszavívásában. Albert a hűtlen Palizsnyay János helyett auranai perjel lett. II. István I. László testvérével együtt 1387. szörényi, továbbá tót-, horvát- és dalmátországi bán volt, s kapta a zaránd- (ma aradvármegyei) Pankota és Dézna várakat. 1390-92. a macsói báni tisztet viselte. II. László I. Dezsőnek (I. István testvérének) fia, 1372-1375. székely ispán, 1376-91. erdélyi vajda volt. Ő meg a gyulai (Békés) uradalmat kapta meg, de fiában már magvaszakadt s igy az a kincstárra szállt vissza, 1835. Mária királynő követe volt a francia királyi udvarnál. (Turul, I. 16-23.; Pesty, Szörényi Bánság, Krassó vármege tört. (Századok 1890, 733, 741).
L. Antal, 1527. főpohárnok, I. Ferdinánd király kedvelt embere volt. Valószinüleg 1533 körül fojtatta meg hűtlen felesége, Báthory Klára, valamelyik iródeákjával. Legnagyobb hirt szerzett:
L. István, vitéz katona. Már 1542. Perényi Péterrel (l. o.) együtt a Joachim őrgróf vezénylete alatt Pestet ostromló seregben vitézkedett. I. Ferdinánd eleinte nem volt jóakarója, mivel többfelül számos súlyos vádat emeltek ellene. 1547. azonban - midőn Nógrád vármegye főispánja volt - teljes kegyelmet nyert, melyet azzal hálált meg, hogy Báthory András, Nádasdy Tamás és Castaldo János kiséretében Erdélybe ment, ennek Ferdinánd király számára való megszerzésére. ugyancsak 1551. lett temesi főispán és Temesvár kapitánya. L. a vidéken portyázó törökök réme lett. Könnyü szerrel visszaverte Mohammed beglerbég ádáz ostromát. 1552. megújult a török ostrom, melyet ez ízben Ahmed pasa vezetett. Mivel sehonnan nem érkezett segítség, L. kénytelen volt, főleg a hosszas védelembe belefáradt német-spanyol zsoldosok fenyegetésére, a várat szabad elvonulás kikötése mellett a töröknek átengedni. A szószegő Ahmed vérengző katonái megrohanták a kivonuló lakosságot és az őrséget. L. hősies védekezésében halálos sebeket kapván, a törökök kezébe került, kik a haldoklót lefejeztették (1552 jul. 27.) és fejét a győzelem jeléül Konstantinápolyba küldték. Benne a L.-ak fiágának magva szakadt. L.-nak királyi engedéllyel fiusított lánya, L. Anna, 1562. férjhez ment Ungnád Kristóf, későbbi (1578) horvát bánhoz. Szilady Áron ugy véli, hogy ez az a Julia és Anna, akihez Balassi Bálint szerelmiverseit intézte. Némelyek - igy Kardos Albert is (Századok 1884. évf.) - ellenben azt hiszik, hogy a költő szerelme Ungnád Kristóf és L. Anna leánya, L.-Ungnád Anna Mária volt.
1. István (hányoki), pedagógus, szül. Debrecenben (némelyek szerint Szilas-Balháson) 1709., megh. 1780 márc. 29. Iskoláit Debrecenben kezdte s 1729 ápri. 29., az akkori szokás szerint a kollégium törvényeinek aláirván, ugyanitt töltött a felsőbb tudományok hallgatásával még 6 évet s innen ment 1737. Ceglédre rektornak. A L. 1737-1739. volt itt, s mint rektor egymaga vezette, csupán nagyobb tanítványai segítségével, az összes alsóbb-felsőbb oktatást. Ceglédről Utrechtbe ment, hol már a következő évben jun. 22. a hittudománybólvitatkozott s doktori rangot nyert. Innen 1741. akőrösifőiskola igazgatására hivatott meg. Az ő meghivásával kezdődik a reformációval egyidős kőrösi főiskola újabb virágzása. L. 28 évig volt az iskola főoszlopa, ekkor is megsiketülése miatt lépett vissza hivatalától 1769. Több művet irt, melyek közül azonban főkép a Hármas Kis Tükör nevezetes. Ezt 1854-ig használták sokszor átdolgozva s bővítve az iskolák, mikor aztán alkotmánytani része miatt a Bach-Thun-korszakban betiltották. Erdély földrajzát az 1773-ikikiadásában Benkő József adta a könyvhöz. Számos átdolgozói közül nevezetes Holéczy Mihály, ki az 1836-iki komáromi kiadást dolgozta át. Egyéb művei: Disputatio theologica ad Jessaae (Trajectum ad Rh. 1740); Éneklésben tanító mester (Pozsony 1754); Artis poeticae subsidium (u. o. 1768); A juhtartás és dohánytenyésztés (Paul Vencel után a Helytartó tanács rendeletére u. o. 1773); A szt. históriának summája (Osterwald és Maróthy, u. o. 1773); Geographia orbis universi pro Scholis Helv. Confess. in Hungaria (1746). Az ő műve nagyobbrészt a dunamelléki egyházkerületben használt Halotti Énekes Könyv is. Hasonlókép a református Énekes Könyvben tizennyolc ének 107-123 és a 167. Kéziratban maradt tőle több teologiai tankönyv is.
2. L. László, költő, született Kecskeméten 1818 május 15., meghalt Budán 1879. aug. 2. A hittant és a jogtudományt a debreceni főiskolában hallgatta. 1841. Ér-Szalacson tanár lett. 1843. Bihar vmegye egyik követével mint fogalmazó Pozsonyba ment az országgyülésre. 1844. a gyönki gimnáziumban lett tanár. 1849. pedig a kecskeméti főiskolában, ahol 1853 októberig maradt; ekkor Nagy-Kőrösre választották meg, ahol akkor jeles irói gárda működött (Arany János is), és mint a magyar nyelv és irodalom tanára L. itt munkálkodott élte alkonyáig. Egyik kedveltebb és nagytermékenységü népies költőnk volt. 1853. adta ki Költeményei első kötetét, mely köztetszéssel találkozott; természetes kedéllyel dalolt és több dala elterjedt a nép közt is. Hazafias irányu költeményeit szavalni szerették. Versei második kötete 1857. jenelt meg. Újabb költeményei második kiadása pedig 1862-ben. Költeményeken kívül egyéb dolgozatokat is irt a szépirodalmi lapokba, különösen sikerült genre-képeket.
v. lórom, bábilló v. bábikó (növ.), a sóskának (Rumex L.) magas kórós, nem savanyulevelü alakjai, melyek helyenként seregesen nőnek és a jobb növényzetet elnyomják. Egy része kórósodás előtt jó takarmány, p. a Rumex obtusifolius L., azért édes lapunak is nevezik. Fiatal levelök spinótnak főzhető, erre a célra a Rumex Patientiát L. az angol termeszti (angol spinót v. paréj). A R. obtusifolius L., R. crispus L. és R. pratensis M. et Koch gyökerének (sós lórom, radix lapathi acuti v. oxylapathi) forrázatát itatják v. a testet mossák vele.
tartomány Ecuador köztársaságban Leon, Pichincha, Bolivar és Guayas közt, 5947 km2 területtel, 32 800 lak. A sík tartományt a Guayas számos mellékvize öntözi. A kakaó-termesztés és állattenyésztés a fő foglalkozási ágak.