(ejtsd: luvel) Péter Lajos, Berry herceg gyilkosa, szül. Versaillesban 1783 okt. 7., lefejeztetett 1820 jun. 7. Szíjgyártó volt a királyi istállóban, s fanatikus gyűlölséggel viselkedvén a Bourbonok irányában, a család kiirtását tűzte ki célul. 1820 febr. 13. odalopódzott Berry herceghez, X. Károly egyetlen fiához, éppen akkor, midőn ez ifju nejével az operából kijövet kocsiba volt szállandó és tőrrel leszúrta. A gyilkost halálra itélték; cinkostársai nem volta. V. ö. Mejan, Histoire du procés de L., assassin (Páris 1820, 2 köt.).
(ejtsd: luvé dö kuvré) Ker. János, francia iró és forradalmár, szül. Párisban 1760 jun. 11., megh. u. o. 1797 aug. 25. Magyar fordításban is megjelent sikamlós regénye: Faublas lovag kalandjai tette nevét ismertté. A forradalom kezdetén a jakobinus-klubba iratkozott be, majd a girondistákhoz csatlakozott s midőn Roland miniszter lett, L. a Sentinelle c. lapjában védelmére kelt. A konventben követelte a szeptemberi gyilkosok megbüntetését s 1792 okt. 29. Robespierret nyiltan vádolta, hogy diktátorságra törekszik. Ekkor menekülnie kellett Párisból, hova csak hosszas bolyongás után mert visszatérni s az 1794 juliusi forradalomig rejtőzködött. A következő évben ismét elfoglalta helyét a konventben s az ötszázas tanács tagja lett. Egyéb művei: Emilie de Varmont és Quelques notices pour l'histoire, et récit de mes dangers; emlékiratait (Mémoires de L.) Aulard adta ki.
La- (ejtsd: luvier), község Hainaut belga tartományban, 7 km.-nyire Roeulxtől, a charleroii-csatorna egyik ága és vasút mellett, (1890) 14 257 lak., szénbányával, vasművekkel, különösen vasúti fölszerelések készítésével; a Keramisban szép faienceot csinálnak.
(ejtsd: luvié), az ugyanily nevü járás székhelye Eure francia départementban, az Eure és vasút mellett, (1891) 9979 lak., gyapjufonással, jelentékeny posztószövéssel, amely most a finom árukon kívűl olcsóbbakat is termel, vászonszövéssel, gépgyártással; régi (XIII. sz.-ban megkezdett) gót templommal. Itt alapították 1681. Franciaország első posztógyárát. V. ö. Petit, Histoire de L. (1877).
(ejtsd: luvoá) Ferenc Miháy Le Tellier, marquis de L., XIV. Lajos francia király hadügyminisztere, szül. Párisban 1641 jan. 18., megh. 1691 jul 16. Atyja, Le Tellier államtitkár, beavatta a belügy és hadügy teendőibe, 1662 óta pedig l. a hadügy és külügy terén működött első sorban. Tagadhatatlan érdeme, hogy a francia hadsereget mind fegyvekezés, mind harcképesség, mind pedig fegyelem dolgában az első helyre emelte, ugy hogy azután fél Európával mert bátran szembe szállani. L. indítványára alapította Lajos király a nemesi katonai akadémiákat, melyekben derék tisztikart neveltek és L. indítványára építette a rokkantak palotáját. Lionne és még inkább Colbert halála óta L. volt Lajos legbefolyásosabb tanácsadója és hatalmát a legkiméletlenebb módon érvényesítette és éreztette. Még megélte az 1688. rablóháboru által felidézett nagy európailiga megalakulását és a francia hadierő és pénzügy hanyatlását, melyet első sorban az általa megindított céltalan háboruk okoztak. Hazánkkal különösen a Wesselényi-féle összeesküvés napjaiban lépett összeköttetésbe, amidőn a főúri ellenzékbenszította a tüzet, anélkül hogy azután az igért segélyt megadta volna. Halálát ellenfelei méreg hatásának tulajdonították, de ugy látszik, ez merő föltevés. V. ö. Rousset, Histoire de L. et de son administration (Páris 1879, 4 köt., 6. kiad.) és a XIV. Lajos alatt levő irodalmat.
(ejtsd: lúvr), 1793 óta Páris legnagyobb muzeuma, a Szajna jobbpartján, a Capetingek korában királyi vadászház és vár volt. V. Károly gót stilben átépíttette. I. Ferenc és II. Henrik pedig Pierre Lescot által gyönyörű renaissance királyi várat emeltetett belőle. Medici Katalin székhelyéül választotta és kibővítette, IV. Henrik pedig közbe eső épületekkel, a tulleriákkal is összekötötte. Ez a régi L., melyhez XIV. lajos az új L.-t csatolta, ugy hogy az épület négy szárnya a palota udvarát négyzet alakban zárja be. Midőn a királyok Versaillesbe költözte, a L.-ban a király hivatalnokai, majd tudósok és művészek laktak. I. napoleon 1805. megbizta Percier és fontaine építészeket, hogy a L.-t kijavítsák és kiépítsék; a restauráció és Lajos Fülöp korában azonban elhanyagolták s csak III. Napoleon (1852) fogott hozzá az újraépítéshez, mellyel Visconti és Leufel építészek el is készültek, ugy hogy a L. és a tuileriák egy óriási palotává tömörültek, melyben az udvartartás, a miniszteriumok, a muzeum, a képtár, kertek, katonai dísztér, lovagló iskola stb. elfértek. Most már a Tuileriák leégése után, 1871 óta, a pénzügyminiszteriumon kívűl csak a muzeum van a L.-ban.
a francia renaissance stilusnak az a fajtája, amely olasz minták némi utánzásával legkorábban keletkezett, és amelyet a Louvre-palotán különösen Pierre Lescot juttatott kifejezésre.
Ausztriában nemesi fokozat, mely rangra nézve a báró és a nemes között áll.Angolországban az u. n. knight cím személyhez kötött és át nem örökölhető. L.-nak nevezik általánosságban egy rendjelkereszt tulajdonosát is (rendesen a III. osztályét). Megjegyzendő, hogy néhány ily rendjellel együtt jár az örökös lovagi méltóság is, főleg az osztrák rendjeleknél. - L. a rómaiaknál, l. Lovagok.
Németországban és Ausztriában a XVIII. sz.-ban alapított nevelőintézetek, melyekben nemesi családok fiai társadalmi állásukhoz illő nevelésben és oktatásban részesíttetek s magasabb rangu államtisztviselőkké v. katonatisztekké képeztettek ki. Ilyen p. a bécsi Theresianum.
különös kiváltságokkal összekötött földbirtok, amelynek ismertető jelei a különböző államokban különbözők voltak. Általában csak nemes származásu férfiak örökölhettek vagy szerezhettek L.-okat s ezek tulajdonosaitól mindig megkivánta a törvényes gyakorlat, hogy valamely lovagrend névkönyvébe fel legyenek véve, vagy valamely uralkodónak lovagi szolgálatábanálljanak. Nálunk Magyarországon mint a hűbéri birtokok nem, ugy a L.-ok sem fordultak elő, a Ny.-európai germán és román eredetü államokban azonbannagyon el voltak terjedve s csak a jobbágyság felszabadítása alkalmával vesztették el kiváltságos jellegüket.