(ezelőtt lovatos), gyalogos csapatnak egyes tagja, vagy alosztálya, mely lóháton teljesítendő szolgálatra van hivatva. Lovatosoknak nevezték különösen a mult században a gyalogság azon egyéneit, akik requirált lovakon szállíttattak gyorsan valamely távol fekvő helyiség megszállása végett.
l. Postai szállítás.
(franc. cavalerie), főleg lóháton, szálfegyverekkel (kard, dsida stb.) és csak kivételesen gyalog, lövőfegyverekkel harcoló csapatok teszik a hadseregek L.-át, melynek főfeladatai: 1. a vezéreknek az ellenség hadmozdulatairól megbizható hireket szerezni és beküldeni s viszont meggátolni azt, hogy az ellenség L.-a saját hadseregünk hadmozdulatait és elhelyezési viszonyait kikémlelhesse; 2. az ellenséges hadseregnek a hadászati alapjával való összeköttetéseit (vasutakat, utakat, hidakat, telegráfvonalakat stb.) lehetőleg hasznavehetetlenné tenni, az ellenséges hadsereg mögött levő raktárakat megsemmisíteni s ha mindezt végre nem is hajthatja, legalább az ellenséget arra kényszeríteni, hogy összeköttetéseinek biztosítására tekintélyes hadierőket hagyjon hátra s ezzel a csatatéren megjelenhető hadierejét gyengítse; 3. acsatatéren a harc alatt a saját hadseregének szárnyait megkerültetések ellen biztosítani s lehetőleg az ellenséges harcvonal mögé kerülve, ott félelmet, rendetlenséget és zürzavart idézni elő; 4. a csata befejezésekor a L. feladata merész rohamokkal a már megingatott ellenséget megfutásra kényszeríteni s a futó ellenség erélyes és tartós üldözése által lehetőleg sok hadifoglyot ejteni és hadizsákmányt elfoglalni; 5. a futó ellenség gyülekezését s ujból harcra való rendezését lehetőleg késleltetni, végre 6. vesztett csata után az ellenség L.-át feltartóztatni, hogy az seregünket ne üldözhesse s hátrálásukat futássá ne változtathassa.
A lovas főharceszköze a ló, mely a szabad ég alatti táborozás viszontagságai ellen edzett, nagy távolságoknak egy huzamban való áthaladására szoktatva s akként kitanítva (idomítva) legyen, hogy a lovas akaratát mindig megértse s a lovasnak feltétlenül engedelmeskedjen. Mindezen követeléseknek általában csakis oly lovak felelhetnek meg, melyek csikókoruktól kezdve lehetőleg sokat a szabadban, változó, azaz dombos-völgyes, árkokkal átszeldelt vidéken neveltettek, s ugy tápláltattak, hogy főleg a csontváz megerősödjék s az izmok jól kifejlődjenek. A lünak magassága helyes arányban kell hogy legyen a lovaskatona súlyával; a mi L.-unknál egy huszárló, ha a lovas középnagyságu ember, háboru alatt mintegy 135-140 kg.-mal van megterhelve. A katonai ló továbbá ne legyen igen fiatal vagy igen vén, azaz 5 évnél ne legyen fiatalabb és 12 évnél ne legyen öregebb. A lovaskatona főfegyvere a kard (némely hadseregben, mint p. most a franciáknál és németeknél a dsida); mellékfegyverül használja a revolvert s a gyalog vívandó harcok alatt a karabélyt (l. o.).
A lovasezredek többnyire 4-6 lovasszázadból állíttatnak össze. A vezénylés valamint a felügyelés könnyebbítése végett 2-3 század egy-egy törzstiszt (v. rangidősebb százados) alá rendelve képez egy-egy lovasosztályt (össze nem tévesztendő a lovassági had-osztállyal!); 10-12 lovasszázadból szerveznek egy lovas-dandárt és 20-24 lovasszázadból, tüzérségből és az önálló hadműködés alatt szükséges seregintézetekből állítják össze a lovassági hadosztályokat. Lovassági hadtesteket csak kivételesen s ekkor is csak bizonyos hadi célok kivívására ideiglenesen állítanak össze. Lóháton a L. mindig támad, gyalog csakis védőharcot ví. Ellenséges L.-ot és gyalogságot a L. zárkózva (sorban és rendben), az ellenség tüzelő lövegeit pedig rajokra szétoszolva támadja meg. Hogy vmely hadsereg harcosainak hányad részéből szervezzenek L.-ot, az főleg ama hadszinhelyek sajátságaitól függ, melyeken az illető hadsereg valószinüen hadjáratok viselésére hivatva lesz; a L. számerejének meghatározásánál különben még tekintetbe veendő a belföldön rendelkezésre álló katonai szolgálatra alkalmas lovak száma is, mert a külföldön való lóbevásárlás csakis béke idején lehetséges; háboruban ezt csakis szövetséges államokban lehetne tenni (ha ugyan ott fölös számu lovak állanak rendelkezésre, ami háboru idején nem igen valószinü), mert a nemzetközi jog tételei szerint neutrális államokból katonai szolgálatra alkalmas lovakat nem szabad a hadviselő felek országaiba szállítani.
A cs. és kir. közös hadsereg L.-a 42 ezredből áll, melyek mindannyian egyenlően vannak felfegyverezve és lovasítva és csakis nemzetiségüknek megfelelő egyenruházatuk szerint huszár-, dragonyos- és ulánus-ezredeknek neveztetnek. Jelenleg van 16 huszár-, 15 dragonyos- és 11 ulánus-ezred. Békében minden ezred áll: az ezredtörzsből, 6 lovasszázadból, melyek 2 lovasosztályt képeznek, 1 utászszakaszból és 1 pótkeretből. Mozgósításkor minden ezrednél még 1 törzslovas-szakaszt, 1 táviró-járőrt (2 altiszt és 2 lovas), 1 második törzsszakaszt, 1 pótszázadot és 1 tartalékszázadot állítanak fel. Az ellenség ellen vonuló lovasszázadhoz tartozik összesen 171 ember, 150 kincstáriés 11 a tisztek magántulajdonát képező ló. Tapasztalás szerint a hadjárat alatt a harcra alkalmazható lovak száma igen rövid idő alatt annyira leapad, hogy az első nagy csatára alovasszázadok átlagos erejét legfeljebb 120 lovas harcosra becsülhetjük (ily arányban apadt le 1870. a német L. harcosainak létszáma a hadműködések első kétheti folyama alatt). A honvéd-L.-ot l. Honvédség. A cs. k. Landwehr-L. háboru esetén 39 lovasszázadot állít fel. Háboru esetén tehát 391 tábori, 42 tartalék-, 92 törzsszázad és 58 L.-i utászszakasz képezi hadseregünk mozgósítható L.-át, ide nem számítva a hadjárat alatt folytonosan a veszteségek pótlására embereket és lovakat kiképző pótszázadokat. Háboruban két-két lovasezredből egy-egy lovasdandárt és két-két lovasdandárból, meg egy lovagló ütegosztályból egy-egy lovas-hadosztályt képeznek, melyhez még 1-2 vadászzászlóaljt is osztanak be. Ezenkivül a L.-tól minden gyalog-hadosztályhoz 3-4 lovasszázadot és 1 lovas-törzsszakaszt osztanak be. A L. tartalék-századai háboruban főleg a működő hadsereghez vezető közlekedések biztosítására alkalmaztatnak és a várak ésnagy városok helyőrségeihez osztatnak be. L. még Huszárok.
1. László, a szabadságharcot megelőző idők politikai vértanuja, szül. Nagyszalontán 1815-ben, megh. u. o. 1892 jan. 6. Atyja, István, Bihar vármegye táblabirája, anyja Illésy Örzse, a hires kunkapitányi családból. Az al- és jogi tanfolyamot Debrecenben, Késmárkon és Nagyváradon fejezte be. Mint 20 éves ifju Pozsonyba ment országgyülésigyakornoknak s itt egész hévvel belevegyült e kor politikai mozgalmaiba, az 1832-36. országgyülés megnyitásakor pedig Szemere Bertalannal, Vukovich Sebővel és másokkal Pozsonyban egy Társalkodási egyesületet alapított, mely őt választotta elnökéül s mint ilyen ő fogalmazta azt az üdvözlő iratot, melyet az országgyülési ifjuság Wesselényihez küldött s a Wesselényi mellett Pesten rendezett tüntetésnél ő szónokolt. A kormány rossz szemmel nézte e demonstrációkat és L.-t 1836 máj. 30-ántöbb társával elfogatta s tiz évi várfogságra itélte, melyet Spielbergben (Morvaország) kellett volna eltölteni. 1840. az országgyülés kegyelmet eszközölt ki számára, de a kegyelem már őrült elmével találta a foglyot s a magyar kormány 600 frtnyi kegydíjával ily állapotban élt.V. ö. Móricz P., Néhány irat a L. László ellen folytatott pörből (Budapest 1891); Vasárnapi Ujság 1872. évf. 629; 1892. évf. 34-37.
2. L. Sándor, ornitológus és a természetrajz gazdasági irányának művelője, szül. Abonyban (Pest) 1855 okt. 28. Miután középiskolai tanulmányait Baján, Debrecenben és Székesfehérvárt elvégezte, a debreceni gazdasági felsőbb tanintézetbe lépett, melynek elvégzése után a budapesti egyetemen és műegyetemen tanult. Egyetemi tanulmányainak befejezése után középiskolai tanári képesítést nyert. Ugyancsak a budapesti egyetem avatta a természetrajzi szakok doktorává. Tanulmányainak végzése után a közoktatásügyi miniszter a nagyrőcei (Gömör) polgári iskolához osztotta be, ahol 1876-89-ig működött. 1889-től maig (1895) a keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézetben a természetrajzi szakok rendes tanára. 1874-től kezdve számos kisebb-nagyobb dolgozatot irt a különböző természettudományi folyóiratokba, gazdasági szaklapokba és a keszthelyi gazdasági tanintézet Évkönyveibe. Nagyrőcei tanárkodása alatt irta meg önálló dolgozatai alapján Murányvölgy földrajzát (Budapest 1884). A magyar tud. akadémia megbizásából hazánk madártanilag fontos területeit tanulmányozza s az akadémia közleményeiben részben le is irta. A földrajzi társulat Balaton-bizottságának felhivására megirta a Balaton madárvilágának rendes jelenségeit, mely a bizottság munkálataiban fog megjelenni. A magyar kir. természettudományi társulat megbizásából Magyarország ragadozó madarainak monográfiáját készíti; e társulat által kiirt állattani pályázaton egy ízben a saskeselyű magánrajzával 300 forintos díjat nyert. A magyar orvosok és természetvizsgálók által hirdetett pályázaton Gazdasági állattanának sikerült tervezete alapján a kitűzött 100 drb aranyat neki itélték oda. Mint a magyarországi madártojások ismeretében első specialistánk, ő bizatott meg az 18891. évi II. nemzetközi ornitológiai kongresszuson bemutatott szakkiállítás tojás- és fészektani részének szervezésével, melyet a kongresszus által kiadott külön füzetben is ismertetett (Az ornitológiaikiállítás magyarországi tojás- és fészekgyűjteményének katalógusa) (Budapest 1891). 1892 óta szerkeszti a Keszthelyi Hirlap c. társadalmi és közgazdasági lapot. 1894 óta a magyar ornitológiai központnak miniszterileg kinevezett levelező tagja.
l. Lóvontatta vasutak.
Sámuel (huszti), ref. lelkész és helyettes püspök, szül. Huszton 1657., megh. u. o. 1721 máj. 19. Tanult szülővárosában, azután Nagyenyeden, Kolozsvárt. Ekkor iskolatanító lett Huszton, majd külföldi egyetemekre ment, hol 7 évet töltött; hazajöve, idősb Teleki Mihály udvari lelkésze és gyermekeinek nevelője, azután huszti predikátor lett; 1706. a máramarosi egyházmegye esperesévé, 1711 szept. 20. a tiszántuli egyházkerület főjegyzőjévé választatott s mint ilyen 1716 után a püspöki teendőket is végezte haláláig, miután rendes püspököt a kerület az 1715. XXXI. t.-c. intézkedései miatt nem választhatott. Különösen sokat fáradozott a Csipkés Komáromi által lefordított, de lefoglalt magyar bibliák ügyében.
nagyközség Veszprém vmegye pápai j.-ban, (1891) 2224 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Itt jelenik meg a magyarhoni egyetemes evangelikusgyámintézet Gyámintézet c. közlönye (XII. évf.).
közel 500 km. hosszu folyó Oroszország Ny-i részében, Vitebszk kormányzóságban, a Szavieszno-tóból folyik ki, PszkovbanVelikije-Lukinál hajózhatóvá lesz és 3 ágban (Ó-, Új-L. és Verzset) nagy mocsáros deltában az Ilmen-tóba ömlik. Mellékvizei a Loknya, Kunya és Ribia.
l. Lovasított.
a. m. Lovecs (l. o.).