(ejtsd: lajelti), Új-Kaledoniától függő, a franciák tulajdonát alkotó szigetsor a Nagy-óceánban, Új-Kaledonia K-i partja mellett, amelytől igen mély, 80-100 km. széles szoros választja el. A szigetsor hossza 248 km., területe 1960 km2, amelyekből Uveára 160, Lifura 1150 és Marére 650 esik. A L. alacsony koráll-szigetek, amelyeken az éghajlat száraz, meleg és egészséges; a megművelhető föld csak 450 km2. A növényzet olyan, mint Új-Kaledónián. A lakosok száma 14,680. A francia rezidens Lifu szigetén, Sepenebe faluban lakik. V. ö. Vollet, Renseignementsd sur les ties L. (az Annales hydrogr. 1872-iki évf. 53. stp lapján).
Mihály, kat. egyházi iró, szül. Gyöngyösön 1833 szept. 10., megh. u. o. 1882. febr. 1. Középiskoláinak elvégzése után a teológiát Egerben végezte. Pappá szentelték 1856. 1858. képzőintézeti tanár és a Foglár-intézet aligazgatója Egerben, később jogakadémiai tanár és hitszónok. 1874. bessenszöghi, 1884. gyöngyösi plébános. Irodalmi munkássága: A japáni vértanuk története (Eger 1863); Hetvenkét kérdés a polgár házasságról (Eger 1868); Zöld ág (u. o.1869) stb. és számos különféle lapok és folyóiratokban megjelent cikkek és értekezések. V. ö. Koncz Á., Az egri e. m. papok az irodalmi téren.
Ignác, családi nevén Inigo Lopez de Recalda, a Jézus-társaság alapítója, előkjelő Spanyol család ivadéka, szül. 1491. a loyolai várkastélyban, megh. 1556 jul. 31. Kora ifjuságát Katolikus Ferdinánd udvarában töltötte mint hadapród, majd a hadseregben szolgált s 1521. részt vett a franciák által ostromolt Pamplona védelmében, mely alkalommal jobb lábán súlyos sebet kapott, és kórágyra került. Betegsége alatt Jézus és a szentek elvét olvasván, felgerjedt benne a vágy, mely csakhamar elhatározássá érlelődött, hogy Isten szolgálatára szenteli életét. Azért, mihelyt felépült, elosztván vagyonát a szegények között, Monserratóba, Szűz Mária kegyhelyére zarándokolt, s itt, miután páncélöltözetét a Szűz kegyképe mellé függesztette, Mária lovagjának jelenté ki magát. innét egy Manresához közel eső barlangba vonult s szigoru lelki magányban néhány hónapot töltvén, megírta a később híressé vált könyvét a lelki gyakorlatokról (execitia spiritualia), mely pápai jóváhagyással ellátva, a lelki gyakorlatok mesterségének legtökéletesebb kézikönyve lőn. Ezen előkészület után 1523. Palesztinába zarándokolt, a következő év elején azonban visszatért hazájába, s mivel mindinkább meggyőződött, hogy a tudományos képzettséget új életpályáján nem nélkülözheti, Barcelóniában a latin nyelv tanulásához fogott, majd az alcalai és salamancai egyetemeken a bölcseletet hallgatta, míg a párisi egyetemen, ahol időközben tanulmányait folytatá, a bölcseletdoktori oklevelet szerezte meg. Itt kezdett foglalkozni egy társaság alapításának az eszméjével, melynek célja volna a kat. hit terjesztése által Isten dicsőségét előmozdítani. Miután a hittudományban is kiképezte magát, hat társával egyetemben Faber Péter, Xavier Ferenc, Lainez Jakab, Salmeron Alfonz, Bobadilla Miklós és Rodrigez Simonnal, kik párisi tartózkodása alatt csatlakoztak hozzá, felment a montmartrei templomba s itt mind a heten fogadást tettek, hogy tanulmányaik befejeztével Jeruzsálembe fognak utazni, a hithirdetés munkájának végezésére, vagy ha ez nem volna lehetséges, felajánlják a szolgálatukat a pápának. Az 1537. Velence és Törökország között kitört háború a jeruzsálemi utazást lehetetlenné tevé, minek folytán L., Faberrel és Lainezzel, Rómába ment teljesítendők a fogadalom második részét. III. Pál pápa L.-t prédikálással bízta meg, Fabert és Lainezt pedig tanítással a római főiskolán. A következő 1539. elején L. többi társait is Rómába hívta, s miután ezek általa kidolgozott társasági szabályzatot elfogadták, ugyanezt a szentszékhez megerősítés végett beterjesztette. A pápa 1540. hagyta jóvá a szabályzatot azzal a megszorítással, hogy a társaság csak hatvan tagból álljon, de már 1543. föltétlenül megerősítette. Az alapító hat tag egyhangúlag L.-t választotta meg első rendfőnöknek, generálisnak. XV. Gergely pápa 1622. a szentek sorába iktatta s emléknapját jul. 31-re tette. Az említett lelki gyakorlatokon kívül megírta még a rend alapszabályait (Constitutiones) spanyol nyelven. Életrajzát sokan írták meg, nevezetesen: Ribadeneira, Vita Iganatii (Nápoly 1572); Maffei, De vita et moribus Ign. Loyolae (Róma 1585); Genelli (Innsbruck 1847); Denis (Brüsszel 1885); Gothein Eb., I. L. (1895).
l. Hyacinthe.
Henrik, bécsi francia nagykövet, szül. Cateauban 1849. Atyja nagyiparos volt. L. 1877. lépett a közpályára, amidőn előbb Cantal, majd Finisterre déparement főnökévé lett. Később Somme départementban lett prefektus, ahonnan 1888. mint Bourgeois rendőri főnök utóda Párisba került. Ebben az állásban ujjászervezte a rendőrséget és nagy erélyt fejtett ki a boulanistamozgalom napjaiban. 1893 jul. 11. a Quartier latin-ban előfordult diákzavargások miatt lemondott állásáról, és egy ideig birtokain időzött, hol gazdasággal foglalkozott. 1893 dec. Bécsbe nevezéték ki nagykövetnek. 1895. Budapesten járt és jelen volt az országgyűlés okt. 22-iki viharos ülésén, amidőn a zágrábi zászlósértést tárgyalták.
(ejtsd: lozer), 1. porfir hegylánc, a Cevennek része franciaországban; a Céze völgyéből a Roc Costeladesban (1568 m.) emelkedik ki a róla elnevezett départementban; legmagasabb csúcsa a Pic Finiels vagy Crucinas (1702 m.) Ny-ÉNy-on a Causse de Mendehoz, DNy-on a Causse de Sauveterrehhez csatlakozik. - 2. L., département Franciaország D-i részében Haute-Loire, Cantal, Ardéche, Gard és Aveyron között, 5170 km2 területtel, (1891) 135 527, 1 km2-re 26 lak. Rajta 3 részt lehet megkülönböztetni; ezek a Cevennek, a hegyvidék (Montagne) és a fennsíkok (a Causses). A Cevennek L. nevű része a D-i felét foglalja el. A hegyvidéket a département közepén, a Margeride nevű dombos, gránittalajú és nagyobb részt csak legelőül szolgáló emelkedések és a vulkáni Aubrac-hegyek alkotják. A kopár mészkő-fennsíkok - Causses - között a legnagyobbak a Sauveterrei és a Méjeani. Ezen magas, csupa hegyekkel takart départementek 437 patakja a Gironde, a Loire és a Rhöne vízkörnyékéhez tartozik. A legnagyobb részt a Tarn és Lot a Garonneba, egy másik részt az Allier a Loireba és a többit a Chassezac, céze és a Gardonok a Rhöneba viszik. L. Franciaország leghidegebb départementjai közé tartozik., D-en és DK-en azonban már jóval melegebb. Az évi esőmennyiség némely helyen 1890 mm. A talaj L.-ben kevésbé termékeny. Nagy szerepet játszik a lakosság élelmezésében a gesztenye, amiből az évi átlagos termés 120 000 hl. A selyemhernyó tenyésztése több mint 100 000 kg. gubót, a méhtenyésztés pedig 38 000 kg. mézet szolgáltat évenkint. A bányászat legfontosabb termékei az ezüst és ólom: Villefort, Vialas és Ispagnac a legjelentékenyebb bányák. Ásványvízforrások vannak Bagnol-les-Bainsben, Chaldetteben és Quézachban. Az ipar nem jelentékeny. A département 3 járásra oszlik; ezek: Mende, Florac és Marvjols. Székhelye Mende. L.-t 1790. csaknem egészen Gévaudanból, továbbá Uzés és Alais püspökség több községéből alakították. V. ö. Prouzel, Annales pour servir á l'histoire de Gévaudan (1843); Loanne, Géogr. de la L. (1880).
(Nagy-, Lozna máre), kisközség Szolnok-Doboka vmegye csákigorból j.-ban, (1891) 1011 oláh lak.
kisközség Pozsony vmegye malackai j.-ban (1891) 1741 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
75 km. hosszú folyó Madrid spanyol tartományában, a Penalara-hágón a Sierra Guadarramában ered és Uceda alatt a Jaramába, a Tajo mellékvizébe torkollik. A L.-i csatorna, mely a folyó torkolata közelében indul ki, 70 km. hosszu és Madridot jó ivóvízzel bőségesen ellátja.
alatt nem talált személynevek Loe... alatt keresendők.