1 Felső-L. (Felső-Lövő, Ober-Schützen), kisközség Vas megye felsőőri j.-ban (1891) 1394 német és magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Van ág. evang. tanítóképző intézete, gimnáziuma és finevelő intézete, melynek az ország minden vidékéről vannak növendékei; itt székel a Magyar Turista-Egyesület vasvármegyei osztálya. - 2. Alsó-L. (Unter-Schützen), kisközség u. o., (1891) 702 német lakossal, községi sörfőzővel.
1. az ugyanily nevü járás székhelye Marienwerder porosz kerületben, a Sandelle és vasút mellett, (1890) 4593 lakossal. Időnként Culm püspökei itt laktak. - 2. L., az ugyanily nevü járás székhelye, Bautzen szászországi kerületi kapitányságban, a L.-er hegy lábánál, a L.-er Wasser és vasút mellett, (1890) 7523 lak., a gazdasági gép-, cukor-, gombgyártással és zongorakészítéssel; vasas- és sósfürdőkkel.
1. Ernő Tivadar, jogi és államtudományi szakiró, szül. Laussnitzban, 1836 nov. 27. Lipcsében jogot tanult, szász államszolgálatba lépett, 1871. vámtanácsos, 1877. titkos számvizsgáló tanácsos, 1892. vám- és adóigazgató lett. Művei: Das Deutsche Zollstrafrecht (Lipcse 1890); Der Staatshaushalt des Königreichs Sachsen in seinen verfassungsrechtlichen Beziehungen u. finanziellen Leistungen (u. o. 1889).
2. L. Vilmos, gazda és gazdasági irő, szül. Trebenben 1815 márc. 28., megh. Lipcsében 1891 jan. 30. 1838. a schwarzbachi jószágot kezelte, azután Saalfeld mellett Reschwitz-Oberwitzben bérlő volt. 1840. Lipcsébe költözött s az annak közelében fennállott lützschenai intézetnél néhány évig tanár volt, azután pedig kizárólag a gazdasági szakirodalomnak élt. L. a német gazdasági szakirodalom legtermékenyebb irói közé tartozik. Főbb művei: Encyclopaedie der gesammten Landwirtschaft (Lipcse 1850-1852, 6 köt., pótkötet 1860); Illustrirtes Lexikon der gesammten Wirthschaftskunde (u. o. 1853-1855, 4 köt.); Handbuch der rationellen Landwirthschaft (Weimar 1874); Anleitung zum Anbau der Handelsgewächse (Stuttgart 1868-1870); Der landw. Futterbau (Berlin 1877, 2. kiad.); Die Ernährung der landw. Hülsenfrüchte (Lipcse 1864); Die Feldgärtnerei oder der Gemüsebau aufdemAckerlande (Stuttgart 1870); Handlexikon der gesammten Landwirthschaft (Stuttgart 1877-78, 2 köt.); DieMilchwirthschaft (Berlin 1879); Futterbau auf Sandboden (Lipcse 1861); Anleitung zum rationellen Betrieb der Ernte und zur Aufbewahrung der Ernteergebnisse (u. o. 1877, 2-ik kiad.); Samen und Saat (u. o. 1890). Több gazdasági szaklapot is szerkesztett, ilyen Landw. Dorfzeitung, melyből az Illustr. landw. zeitung lett.
iparos község Drezda mellett, tőle K-re, (1890) 12 908 lak., jelentékeny vasiparral, gummi tárgyak, csokoládé-, cement-, művirágkészítéssel, sörgyártással és fürészmalmokkal.
kisközség Baranya vmegye baranyavári j.-ban, (1891) 1133 horvát, német és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
a szekerek oldalainak támasztására szolgáló alkotórésze, mely alul a lőcskámvával a tengelycsapra támaszkodik, fölül pedig a szekéroldalhoz erősített lőcsgúzsba kapcsolódik.
az állaton az, midőn a lábak hordó dongájához vagy a kocsi lőcséhez hasonlóan kifelé ívelődnek, midőn tehát az első lábak térdei vagy a hátsók csánkjai között nagyobb a távolság mint amilyen a láb középvonala. Aránylag ritka, de rossz, mert nehézkes járást okoz.
(Leutschau, Levoca), rendezett tanácsu város sz. kir. város címével Szepes vmegyében, a vármegye törvényhatóságának székhelye. Központja a nagy piac, melyen a gót ízlésü szt. Jakabról címzett plébánia-templom (becses szobrászati és festészeti régiségekkel, a Thurzók síremlékeivel s az 1510-15. épült főoltárral), az 1615. épült s arkádokkal ellátott városháza, a régi Thurzó-ház (képét l. az Építészet mellékletén XXVI. 3-4.), az evang. templom, a vármegyeház s az 1849. elesett honvédek síremléke (a sétatéren) a nevezetesebb épületek.
[ÁBRA] Lőcse város címere.
A piacról kiinduló többi utcákban is több csinos modern épület váltakozik a régibb épületekkel. L. ma a vármegye törvényhatóságának s a L.-i járás szolgabirói hivatalának, kir. törvényszéknek és ügyészségnek, járásbiróságnak, bányabiróságnak, pénzügyigazgatóságnak, adófelügyelőségnek, kir. tanfelügyelőségnek s a szepes-lőcsei esperességnek székhelye; van itt államépítészeti hivatal, közúti kerületi felügyelőség, állami állatorvos, kir. közjegyzőség, adóhivatal, pénzügyőrbiztosi állomás s csendőr-szakaszparancsnokság. Intézetei közül kiemelendő a kir. katolikus főgimnázium, állami főreáliskola, állami felsőbb leányiskola, községi iparostanonciskola, továbbá van itt minorita szerzetház, több kórház, a takarékpénztár, s a szepesi hitelbank. Kulturális életének jelentékeny tényezője az itt székelő számos egyesület és társulat, közbe a szepesvármegyei történelmi társulat, továbbá a szinház s a Szepesi Hirnök című magyar és német nyelvü hetilap (XXXIII. évf.). Van több iparvállalata is, közte sörgyár, két könyvnyomda, téglavető, malmok stb. Van posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára; vasúti állomása. L. lakóinak száma (1850) 5270 volt, (1870) 6887, (1891) ellenben (a nagymérvü kivándorlás folytán) csak 6318, továbbá 846 katona. A polgári lakosság közt van 1056 magyar, 1939 német s 3175 tót; hitfelekezetek szerint 4642 róm. kat., 168 gör. kat., 1022 ág. evang., 86 helvét és 416 izraelita. A házak száma 806. Határa 10 161 ha.
A Szepesség régikrónikái a szászoknak ide telepedését részben a XI. sz.-ra teszik. A szászok által legvalószinübben II. Géza idejében, a XII. sz.-ban alapított város mai helyétől délre, a kétségkivül emberi kéz által idomított «Alte-Leutsch» nevü dombon volt. Ezt a tatárok feldúlták. Megmenekült lakói a tatárjárás után a mostani helyet választva, a mai Lőcsét 1245. alapították. Már a tatárjárás előtt is jelentékeny lehetett, mert V. István a szepesi szászoknak 1271. adott szabadságlevelében Lőcsét a «civitas provinciae capitalis», a szepesi szász tartomány fővárosa névvel jelöli. Székhelye volt már akkor a szász grófnak. Falairól szintén már akkor történik említés. 1312. Csák Máté ellen innen indult Róbert Károly a győzelmet részére kivívó szászok élén a rozgonyi mezőre. Az Anjouk korában nagy iparis és kereskedő várossá fejlődik, mint árumegállító hely. A Zsigmond és Nápolyi László közti harcokban 1403. Debrői István hiába ostromolta a Zsigmond pártján volt erős várost. 1405-től mint tárnoki város szerepel. A XV. században a husziták többször zaklatták az Ulászló pártján állott várost; az ellenök a felvidéken indított hadjáratok egyik fő alapjául választotta Hunyady Mátyás, innen indulva Liptó felé 1474. Ezen évnek emléke a plébánia-templomban a nagy király által állíttatott remek művü «Mátyás-oltár». Ugyanott van az 1494. itt tartott fejedelmi kongresszusnak, melyen II. Ulászló fivéreivel kiegyezett, emléke, az «Ulászló-oltár». A XVI. sz. pártviszályai közben L. állandó hive a Habsburgoknak és mikor Kassa Szapolyaihoz állott, a királyi felső Magyarországnak főhelyévé lett s ezen kiváló állását mondhatni a szatmári békéig megtartotta. A város polgársága korán csatlakozott a reformációhoz. A XVII. sz.-ban mondhatni tisztán evangelikus lakossága volt. Mint ilyen, habár mindig biztosítja hűségéről a Habsburg dinasztiát, mindig rokonszenvez a nemzeti felkelésekkel. Bethlen 1626-ban itt irta alá a 2-ik bécsi békekötés neve alatt ismert okmányt. A II. Rákóczi Ferenc-féle felkelés alkalmával állotta ki L. az utolsó ostromot, amikor 1710-11. Löffelholz 3 hónapon át lövette. Ezen ostrom szolgáltatta a tárgyat koszorus irónk Jókai Mórnak A lőcsei fehér asszony címü regényéhez. Ezen ostrom az erődítményeket megrongálta, s a különben is békésebb fejlődésü idők véget vetettek a város hadi fontosságának. Hadi szereit III. Károly király (50 ágyut) Bécsbe vitette, a megmaradtakat Benedek tábornagy 1849. összetörette és most csak csekélyebb maradványok beszélnek a régi dicsőségről a városi muzeumban. V. ö. Szepes vármegye történelmi irodalmának bibliográfiája. (A szepesvármegyei történelmi társulat millenniumi kiadványai I. kötetében).
igy nevezték azokat a nagy hirre vergődött naptárakat, melyek a XVII. sz.-tól kezdve a lőcsei Brewer-féle nyomdában készültek. Az elsőket Fröhlich Dávid nevezetes késmárki matemtikus állította össze; a naptári részen kívűl rövid krónikát, apróbb történeteket és jövendöléseket is közölt, melyek közül egyik-másik közmondásossá lett.
azon szélesre terülő hegycsoport, mely Szepes és Sáros vmegyék határán a Poprád és Tarca völgyei közt emelkedik. A L.-nak csoportos kifejlődése van; fő emelkedési vonala É-ról D-re csap s legjelentékenyebb csúcsai a Repiszkó (1250 m.), Ihla (1284 m.), Javorinszka (1226 m.), Kereszthegy (1060 m.) és Osztrahora (949 m.). Egy másik ág a lublói völgytől K-re emelkedik, ennek fő csúcsai a Jankovec (1170 m.), Kuligura (1252 m.) és Jakubjanszki Szimeny (1291 m.), mely az egész hegycsoport legmagasabb hegye. K-felé a Branyiszkó-hegység (l. o.) csatlakozik a L.-hoz.