Építésihossza 12,63 km. Az engedélyezett tényleges befektetési tőke 500 000 frt, melynek megszerzésére kibocsáttatott elsőbbség: 424 800 frt névleges értékkel és 194 200 frt értékü törzsrészvény. Az üzemet a kassa-oderbergi vasút kezeli. A pálya síkjellegü.
a szekérlétra fölső szárán, a tengellyel függőlegesbe eső vasgúzs, mely a lőcstálba fekszik.
a lőcs alsó végén levő vashüvely, melyet a lőcskarikával közös darabból kovácsolnak; a lőcskarika és lőcs kapcsolására szolgál.
v. csésze, az a köpüszerü, belső szélén peremes vasrész, melyet a kerék föltevése után kivülről a tengelycsapra tolunk, erre aztán a lőcskámva karikáját tesszük, majd pedig a L.-n és tengelycsapon átmenő kerékszöggel rögzítjük.
a lőcs felső részénél a villaszerü szétágazásnál (lőcsfej) az a bevágás, melybe a lőcsgúzs befekszik.
1. Kis-L., kisközség Veszprém vmegye devecseri j.-ban, (1891) 1746 német és magyar lakossal, vashámorteleppel. - 2. Város-L., l. Városlőd.
(Litzelsdorf) kisközség Vas vármegye felső-őri j.-ban, (1891) 1729 német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
háboruban valamely területnek, területrésznek, vagy az erősség valamely homlokzatának lövedékekkel való elárasztása; miért is erődítések építésénél főleg arra figyelnek, hogy a körülfekvő terület jól lődözhető legyen és hogy különösen azokra a helyekre lehessen lehetőség sok lövedéket lőni, melyen az ostromló fél ütegeit kell hogy felállítsa, és a megközelítési árkokat fogja valószinüen kiásatni. Ha L.-re főleg hajító lövegeket (bomba-mozsarakat stb.) használnak, akkor azt bombázásnak nevezik.
l. Lövőfegyverek.
Lajos, német festő, szül. Darmstadtban 1845 jun. 21., eleinte kárpitos volt és csak 23 éves korában kezdte a darmstadti művészeti iskolában a festészetet tanulni. 1870. a nürnbergi, 1871. a müncheni művészeti akadémiára ment, hol Dieznek lett tanítványa. 1874. segédtanító lett a müncheni akadémián, utóbb tanár és mint ilyen Dieznek utóda, egyúttal az akadémia igazgatója. A fiatal nemzedékre nagy hatást gyakorol. Eleinte főleg Quentin Massyot, utóbb Holbeint, majd Van Dycket tanulmányozta és utánozta. Legjelesebb művei: A séta (1873); Orgonázó bíbornok (1876); Fösvénység és szerelem (1879); Pieta (1883).