Illés, nyelvbuvár s a modern finn irodalmi nyelv megalkotója, szül. Sammatiban 1802 ápr. 9., megh. u. o. 1884 márc. 19. Az abói egyetemen már 1822 óta filologiát, bölcsészetet és természettudományokat tanult, de 1827. Helsingforsban orvosi tanulmányokra adta magát és 1831. egyike volt a helsingforsi finn irodalmi társaság alapító tagjainak. Miután 1833 óta mint körorvos Kajanában műkdött, Castrén halála után, 1853. meghivták a helsingforsi egyetemre, a finn nyelv és irodalom tanszékére, melyet 1862-ig töltött be. Már 1828. beutazta Finnlandot, Lapplandot, Ingermanlandot és ÉNy-i Oroszországot, filologiai kutatások céljából s azért is, hogy a finn népköltés szájhagyományban fennmaradt emlékeit összegyüjtse. Kutatásainak első eredménye volt a Kantele (4 füzet, 1829-1831), melyben régi és ujabb finnnépdalokat adott ki. Ezt követte 1835-ben a finnek nagy nemzeti éposza, Kalevala (l. o.),mely ekkor jelent meg először és L. legnagyobb érdeme. A Kanteletar (Helsingfors 1887) szintén a finn népköltés lirai és és balladás dalainak gyüjteménye; kiadott ezután finn találós meséket és közmondásokat két kötetben: Soumen Kansan arvoituksia (Helsingfors 1844) és Suomen kansan sanalaskuja (u. o. 1842), továbbá az ehhez hasonló ráolvasások (Loitsuruonja, u. o. 1880) gyüjteményét. L. közbenjárása tette lehetővé azt is, hogy Paavo Korhonen finn paraszt népies költeményei megjelenhettek (u. o. 1848). Nyelvészeti főmüve a Finn-svéd Lexikon (u. o. 1874-80), amellyel sokban hozzájárult a finn irodalmi nyelv fejlesztéséhez. A népoktatást L. a Mehiläinen haviés azOulun Viikkosanomia heti folyóirattal emelte és vitte előbbre. V. ö. Ahlquvist, Elias L. (Helsingfors 1885).
oly szilárd keverék, amely meggyujtva hirtelen gázzá változik, s miután ez utóbbinak térfogata sokszorta nagyobb mint a szilárd állapotban volt anyagé, a nagyobb térfogat elfoglalására irányult kiterjeszkedése következtében igen nagy nyomást gyakorol a kiterjeszkedésének ellenálló tárgyakra, mint p. a puska- vagy ágyucső üregét elzáró lövedékre. E század közepéig főleg L.-t hasznltak a lövőfegyverekkel (puska, ágyu, revolver stb.) való lövésnél s a repesztéseknél; később, főleg ez utóbbi célra mindinkább lőgyapotot s azután nitroglicerint meg dinamitot kezdtek használni. 1880 óta a közönséges vagyis fekete lőport kevés füstöt fejlesztő keverékekkel és vegyülékekkel iparkodtak pótolni. A közönséges vagyis fekete lőpor alkatrészei: faszén, salétrom és kén. A kén okozza a szénnek gyors elégését, melyhez a szükséges oxigént a salétrom szolgáltatja; a szénnek elégése által keletkezett szénsavgáz mintegy ezerszer nagyobb térfogatu mint amilyent a L.elfoglalt s e térfogattá való kiterjeszkedésével löki ki nagy erővel a lövedéket a csőből. A szenet főleg mogyoró-, hárs-, fűz- vagy szilfából égetik vaslemezekből készített hengerekben 280°-432° hőmérséklet mellett. Kémiai számítás szerint a L. keveréséhez 14,6 rész szént, 11,5 r. ként és 73,9 salétromot kellene venni; e keverékarányt azonban a szerint, amint a L. rendeltetésének megfelelően gyorsabb vagy kevésbbé gyors elégés kivánatos, az alkotó részek súlyarányát megváltoztatják; igy p. a hadseregünk számára készített puska-L. keveréséhez vettek: 16 r. szént, 9 r. ként és 76 r. salétromot, és a repesztő porhoz még inkább szaporítják a salétrom mennyiségét, hogy a gázfejlődés még rohamosabban történjen. A L.-t alkotó anyagokat a keverés előtt igen kisszemü porrá törik, hogy a különböző anyagok lehetőleg jól keverődjenek. A porrá törésre ezelőtt zúzómalmokat, vagy zúzó-kalapácsműveket használtak, újabb korban inkább gyorsan forgatott hengerekben (dobok) bronzgolyókkal törik porrá az alkotó részeket. A megnedvesített alkotó részek azután keverőmalmokban pogácsaszerü darabokká kevertetnek össze s ezután lőporprésekben ugy szoríttatnak össze, hogy a 2 cm. vastag lőporanyag-lepénynek minden négyzetcentiméternyi felületére 120-130 kg. nyomás gyakoroltassék. Az ekként elkészült lepények azután szétzúzatnak és a lőporszemek 8-10 szita segítségével különböző nagyságuk szerint osztályoztatnak. A lőporszemek végre csiszoltatnak, amire egy perc alatt 3000-3500-szor forgatott fahengert alkalmaznak, melyben a lőporszemek egymáshoz való súrlódásukkal csiszolják egymást. A puskák számára apróbb szemü, tehát gyorsabban elégő, az ágyuk számára pedig nagyobb szemü, azaz lassabban elégő L.-t gyártanak.A vontcsövü lövőfegyverekben a lövedék nem engedhet oly gyorsan a lőporgázok nyomásának, mint a régi sima belsejü csövekbe töltött golyók s ezért kivánatos, hogy a lövedék kilövésére használt L. nem egyidejűleg, hanem csak azon időköz tartama alatt égjen el teljesen, amelyen át a lövedék még a csőben halad. E cél elérésére az amerikaiak a polgárháboru kitörése után (1862.) a L.-t többszörösen átlyukgatott hengerekbe préselték, melyek természetesen nem oly hirtelen égtek el, mint az apróbb szemü L. Európában 1868 óta készítenek ily nem éppen henger, hanem többoldalu prizmákba préselt prizmatikus L.-t a nagy ürméretü vontcsövü ágyuk számára. Angliában különben ágyukból való lövésekre már 1867 óta használnak mogyoró-nagyságu szemekből álló L.-t, melynek szemei előbb gömbölyüek, később szabálytalan alakuak (pebble powder, a. m. kavicsos L.) voltak, az igen nagy ürméretü ágyuk számára azonban az angolok is már 1865 óta használnak hengeres-szemü (pellet-powder) L.-t, melynek egyes hengerkéi 6,43 grammotnyomnak. A L., különböző keverési arányainak megfelelően, 270°-320° hőnél gyullad meg.
A legújabb időben a katonaság mindinkább lehetőleg kevés füstöt fejlesztő L.-t kiván. E követelmény kielégítésére igen különböző nitropreparátumokat hoztak javaslatba; ilyenek a sok között p. Uchatius lövőanyaga, melyet 16 r. füstölő salétromsavvalés 8 r. kénsavval leöntött burgonya-keményítőből készítenek; továbbá Augendre fehér L.-a, melyt 50 r. klórsavas káliumból, 25 r. vérlúgsóból és 25 r. fehér cukorból készítenek; a Schultze által készített füsttelennek elnevezett L., melyet tisztított farostoknak salétrom- és kénsav-keverékbe való mártásával, megszárításával s azután kálisalétrommal és vérlúgsóval való itatásával állítanak elő. Vieille Franciaországban zselatinált lövőgyapotból készít «füsttelen» L.-t s ezt az eljárást követte a spandaui lőporgyár is a német gyalogság számára gyártott, igen kevés füstöt fejlesztő L. gyártásánál. A francia hadsereg számára Paleina is gyárt kevés füstöt fejlesztő L.-t szalmából, melyből ugy mint a papirgyártásnál pépet s ebből 1,5 mm. vastag lemezeket gyárt; ez utóbbiakat kénsavas salétromsavba mártja, megszárítja s azutánszenet és salétromot is tartalmazó dextrinoldattal itatja s azután megszárítja; ezen eljárást utánozza Hengst Angolországban is. Igen jó füsttelen L.-t gyárt Gaeus is (Hamburgban) 15 r. kollodiumnak keverésével. Végre még említésre méltó a francia hadi tengerészet által a torpedók megtöltésére használt robbantószer, melyet 90 r. pikrinsavas kéliumnak 10 r. kálisalétrommal való keverésével gyártanak.
A L.-t Khinában találták fel, de ott nem használták fel soha lövőszernek, hanem csakis rakéták és egyáltalában tüzijáték-szerek készítésére. Lövésre a L.-t legelőbb amohammedán hadseregek (Kis-Ázsiában és a pirenei félszigeten) használták; történelmileg megállapított tény, hogy a granadai mórok 1323. már ágyukkal ostromolták Bazát. Keresztény irók közül a mindenesetre a XII. sz. előtt élt Marcus Graecus irja le először a L.-nak hadi célokra való felhasználását a Liber ignium ad comburendos hostes címü művében. A XIII. sz. Albertus Magnus és Bacon Roger irták le a L. készítésének módját. Franciaországban (Bordeauxban) már 1326. gyártottak L.-t. Németországban (Augsburgban) 1340. állították fel az első L.-gyárat.
mindenkor visszavonható rendőrhatósági engedélyhez van kötve. Az engedélyes kereskedő az eladás körül az engedélyben, illetőleg a vonatkozó kormányrendeletekben meghatározott biztonsági rendszabályokat szigoruan megtartani köteles, lőport a meghatározott mennyiségben csak fegyvertartásra, illetőleg vadászatra jogosult személyeknek adhat el. Az eladásról rendes könyveket köteles vezetni. A L.-ra vonatkoznak az 1852 okt. 2-iki patens, 1861 jul. 24., 1862 ápr. 12., jun. 5., 1864 szept. 14. és 1865 jan. 3-iki helytartótanácsi rendeletek. A lőporszállítás iránt az 1893. 37 039, 1894. 5245. és 1895. 26 438. sz. belügyminiszteri rendeletek intézkednek.
(haj.), hadi hajókon a hajó elő- és hátsó részén, közel a hajófenékhez fekvő kamara, melybe a lőport külön erre a célra készült fém (réz) edényekben rakják. Megfelelő csővezeték, csappal ellátva vezet kivülről a vizből a L.-ba, hogy tüz esetén a kamara vizzel telithető, és ily módon a felrobbanásnak veszélye kikerülhető legyen. Ütközet alatt a L.-ból adatnak ki az ágyulőportöltetek.
vizmentesen készített, egy-egy félmétermázsa lőpor eltevésére használt faládák, melyeket többnyire cinkbádoggal bélelik és nem vasból, hanem vörösrézből készített csavarokkal zárják el.
l. Lőpor.
oly bádogedények, melyekkel bizonyos, a seregek töltényeihez veendő lőpormennyiséget kimérnek.
annak az összeesküvésnek az elnevezése, melyet néhány elégületlen angol katolikus I. (Stuart) Jakab uralkodásának idején tervezett. Az összeesküvés célja az volt, hogy egy meghatározott napon I. Jakabot s az egész parlamentet tanácskozás közben levegőbe robbantsák. Az összeesküvés fejei Catesby Róbert és Percy Tamás voltak, mindkettő elszánt ellensége az uralkodó anglikán egyháznak; további részesei: Juan de Velasco, spanyol származásu tábornok, Guy Fawkes, a Wright testvérek, valamint tudói voltak Garnett és Tesimond jezsuita atyák. A véletlen ugy akart, hogy a felsőház tanácskozási terme alatti pincehelyiségek megürültek, melyeket az összeesküvők kibéreltek s lassankint 9000 font lőporral megrakták. A parlament ünnepélyes megnyitása 1605 febr. 7-re, majd nov. 5-re tűzetett ki. A megnyitást megelőző napon, nov. 4. este a parlament pincehelyiségei rendőrileg megvizsgáltatván, a helyszinén meglepett és letartóztatott Guy Fawkes mindent bevallott és az összeesküvők neveit is közölte. Az utóbbiak sietve Worcester grófságba menekültek, hol Hol beach várában magukat elsáncolták. Azonban a grüfság fegyveres csapatai rövid ostrom után elfoglalták a várat, mely alkalommal Percy, Catesby és az egyik Wright elesett, a többi pedig a büntető igazságszolgáltatás kezébe került s 1606 jan. 30. és 31. kivégeztetett. Az összeesküvés csak arra szolgált, hogy a megrémült parlament a katolikusok ellen még szigorubb rendszabályokat léptetett életbe. L. még Fawkes.
a régebben használt elültöltő fegyverekhez szükséges lőportartó, melyet ökör-, bivalyszarvból vagy szarvasagacsból készítettek; az utóbbiak oldalait címerekkel, feliratokkal és vadászképek kifaragásával díszítették fel.
lövegeknél a cső ama része, melybe töltéskor a lőportöltényt helyezik el; közönségesen kamarának (l. o.) nevezik. Ezelőtt a védőgátak azon üregeit is L.-eknek nevezték, melyekben a tüzérség a lövegek megtöltéséhez szükséges lőporkészletet oltalmazta az ellenség lövedékeinek hatása ellen; most ezen üregeket lőszerfülkéknek nevezik, mert nemcsak lőport, hanem a robbantó anyagokkal megtöltött lövedékeket is meg kell oltalmazni az ellenséges lövedékek hatása ellen.