Lövőgyakorlatok

a kézi lövőfegyvereket használó katonáknak a lövésre való kiképzése; az előkészítő oktatásra (a lövés elmélete, a célzás szabályai, a célratartás és a billentyü elcsattanása, a távbecslés és gyakorlótöltényekkel való lövés), a kis- és középtávolságokra, továbbá a nagy távolságokra való célralövésre, a harcszerü és végre az u. n. oktatólövésre oszlik, mely utóbbinak célja: a puska hatásképességének szemlélhetővé tétele különféle viszonyok között, amilyen p. a középső találatpont meghatározása különféle puskákkal; a feltűzött szurony befolyásának a találásra szemlélhetővé tevése; földfödözékekből való lövés födött, csak kevéssé látható célokra; a legmélyebb és az alap-irányzékállásnak megfelelő lövedékpályák, valamint a puska lőszabatosságának szemlélhetővé tétele 200, 300 és 400 lépésnyi távolságokra és végre éjjel és sűrü ködben való lövés. A tüzérek kiképzésének leglényegesebb részét képezik a tüzérségi lőterepen folytatott lőgyakorlatok, melyeken egészen 4000 lépésre lőnek álló és mozgó céltáblákra, vár- és sáncrészek utánzásaira stb. Végre a partvidékek védelmére hivatott tüzérség még gőzösök által vontatott tutajokon álló céltáblákra is lő.

Lövöldi kolostor

a mai Város-Lőd mellett (Veszprém) szent Mihály tiszteletére 1364 körül alapította I. Lajos király a kartauzi szerzetesek (néma barátok) számára. A szerzetesek száma 12 volt. Lövöldön kivül övék volt a zalavármegyei Tapolca város és a somogyvármegyei Karád. Birtokaik után az 1492-iki törvény szerint 200 lovas katonát kellett tartaniok az ország védelmére. 1551. a törökök elpusztították. V. ö. Dedek. A karthausiak Magyarországban.

Lövy

Izsák, Újpest alapítója, szül. Nagysurányban 1793., megh. Újpesten 1847 ápr. 8. Jámbor szülei már zsenge gyermekkorában vezették be a talmudi tudományokba, melyeknek további ápolására 1806. Szerdahelyre, 1808. Pozsonyba, 1810. Trebitschbe ment, mely utóbbi helyen világi műveltségre is tett szert. 1823-ban átvette atyjának talpbőrgyárát, melyet, mivel a szomszéd Érsekújváron, gyártmánya legközelebbi piacán, zsidó létére zaklatásoknak volt kitéve, Pestre akart áthelyezni. Itt azonban az akkoriban még csak «tűrt» zsidó iparos, dacára minden erőlködésének nem nyerhette meg a letelepedési engedélyt. Erre L. 1835. a gróf Károlyiék Pest tőszomszédságában fekvő palotai birtokán, teljesen lakatlan, puszta vidéken építette fel gyárát és lakóházát, miután a földes úrral szerződésre lépett, melynek főpontjai voltak: teljes vallás- és iparszabadság és önkormányzás. Leveleit «Újpest»-re címeztette. Családja mellett munkásai voltak az új telepnek első lakosai, melyek száma gyorsan gyarapodott. 1839. többnyire maga költségén építette az ottani még ma fennálló zsinagógát a földesúr által ajándékozott telken. Öt éven át ő tartotta fenn a fvárossal való közlekedést és mindent elkövetett az általa alapított helység felvirágoztatására, melyben ritka jótékonysága miatt közkedveltségnek örvendett és melynek sok éven át a lakosság által választott birája volt. Életrajzát megirta Reich Ignác, Beth-El, Ehrentempel verdienter ung. Israeliten (I. 8-20 l.).

Löw

1. Immánuel, zsidó teologus és iró, szül. Szegeden 1854 január 20. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, egyetemi és teologiai tanulmányait Berlinben végezte; 1878 óta atyjának L. Lipótnak (l. o.) utódja a szegedi rabbiságban. Kül- és belföldi, magyar, német és francia nyelven megjelent számos értekezésen és apróbb tudományos cikken s egyes zsinagógiai és alkalmi beszédeken kivül, munkái: Aramaeische Pflanzennamen (Lipcse 1881); A szegedi zsidók (Szeged 1885, Kulinyi Zsigmonddal); A szegedi chevra (u. o. 1887, Klein Salamonnal); Hét beszéd (u. o. 1883); Imádságok zsidók számára (u. o. 1883, 2-ik kiadás 1894); Alkalmi beszédek (u. o. 1891); Kossuth Lajos (6 emlékbeszéd, u. o. 1894).

2. L. Lipót, zsidó teologus és iró, a modern magyar zsidóság legkimagaslóbb alakja, szül. Czernahorán (Morvaország) 1811 máj. 23., megh. Szegeden 1875 okt. 13. Talmudi tanulmányait Trehitschben, Kolinban. Leipnikben és Kismartonban (itt Perls Mózes rabbinál) végezte s emellett behatóan foglalkozott a héber nyelvvel s irodalommal. Azután Prossnitzba ment, hol Schwab Löw későbbi apósának vezetése alatt tanulmányait folytatta és 1834-35. mint tanító működött az általa újra szervezett talmud-tóra iskolán. 1835. Ó-Budára, majd Pestre ment mint nevelő, onnan (1837) Pozsonyba és (1839-40) Bécsbe, mindenütt tanítva és tanulva. 1840-46. Nagy-Kanizsán volt mint helyettes rabbi és hitszónok, 1846-40. rabbi Pápán. A szabadságharcban mint a veszprémvármegyei nemzetőrök zsidó tábori lelkésze vett részt; hazafias magatartása miatt Haynau (1849 okt. 15.) elfogatta és a Neugebäudeben két hónapig fogva tartotta. Egy évvel később a szegedi hitközség választotta rabbijának, s ez állásában működött élte fogytáig. A bel- és külföldi zsidó és nem-zsidó hirlapokban zsidó tudományos és napikérdéseket tárgyaló számos cikket tett közzé magyar, német és héber nyelven; kivált az általa megalapított Ben-Chananja c. folyóiratban (Szeged 1858-67; 1866 óta tudományos, homiletikai és didaktikai mellékletekkel). Egyes zsinagógai és alkalmi beszédeken és apróbb, nagyobb, gyakran úttörő értekezéseken kivül főbb munkái: Die Schicksale und Bestrebungen d. Juden in Ungarn (két cikk a Busch-féle Kalender und Jahrbuch für Israeliten, Bécs 1845-46); Hamafteách, Einleitung in d. heil. Schrift (I. rész, Nagy-Kanizsa 1855); Bibl. Geschichte z. Gebrauche d. israel. Volksschulen (Bécs 1835, Tóbiás fiának magyar fordításában Pest 1864); Történeti és vallástudományi értekezések (Szeged 1861); Áron Chorin, eine biographische Skizze (u. o. 1863); A zsidó eskü multja stb. (Pest 1868); Die jüd. Wirren in Ungarn (u. o. 1868); Zsinagügiai beszédek (Szeged 1870); Graphische Requisiten und Erzeugnisse bei den Juden (Lipcse 1870-71); Der jued. Kongress in Ungarn (Pest 1871); Jued. Dogmen (u. o. 1871); Das neueste Stadium d. ung. jued. Organisationsfrage (u. o. 1871); Die Lebensalter in d. jued. Litteratur (Szeged 1875). Összegyüjtött cikkeit s apróbb munkáit kiadja fia, L. Immánuel (l. o.); érdekes életrajzát v. ö. Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond, Szegedi zsidók (172-251. old.); L. végtisztessége (Szeged 1876).

3. L. Sámuel, orvos, az előbbinek fia, szül. Pápán 1846. A nép- és középiskolát Szegeden, orvosi tanulmányait Bécsben végezte, 1871-ben a bécsi egyetemen orvos- és sebészdoktorrá avattatott; 1873. mint gyakorló orvos Budapesten telepedett le. 1876 óta a Pester medizinisch-chirurgische Presse főszerkesztője; ezen szaklapban több tudományos, orvostársadalmi és közegészségügyi cikket irt és a hazai viszonyokat a külfölddel megismertette. 1894. a budapesti kir. orvosegyesült egyik ülése elnökévé, 1895. a budapesti orvosi segélyegylet elnökévé választatott. Az országos balneologiai egyesületben annak megalakulása óta mint főtitkár működik. Az Első magyar általános biztosító társaságnál mint igazgatósági főorvos az életbiztosítás orvosi részének élén áll.

Löwe

1. Ewald Károly, német jogtudós, szül. Militschben 1837 jan. 8. Boroszlóban és Halléban tanult, aztán porosz államszolgálatba lépett s részt vett (1869-72) a német büntetőjogi eljárás törvényjavaslatának munkálataiban. Ezután fokról-fokra emelkedett, mig végre 1889. a lipcsei birodalmi törvényszék tanácselnöke lett. Munkái: Der preuss, Strafprocess (Boroszló 1861); Die Strafprocessordnung für das Deutsche Reich (Berlin 1894, 8. kiad.).

2. L. Károly János Gottfried, német zeneszerző, az újkori énekballada megteremtője, szül. Löbejünben, Köthen mellett, 1796 nov. 30., megh. Kielben 1869 ápr. 20. Szegény tanító tizenkettedik gyermeke; a templomi énekkarban mint hallei gimnazista (Türk Dániel tanítványa) annyira kitünt, hogy évi 300 tallér ösztöndíjat nyert. 1820. Stettinben kántor és gimnáziumi énektanár lett, 1866. szélhüdötten vonult nyugalomba. Sokat hangversenyzett, Angliában is, többnyire balladáit énekelve. Mintegy 150 műve közül dalmű 5 (csak a 3 Kivánság címüt adták Berlinben 1834.), oratorium 16, zongoraszonáta 4, ballada a legtöbb; van ének- és zongoraiskolája is. Életrajzát megirták: önmaga (kiadta Bitter 1870), Runge 1884, más alakban 1888, Wellmer 1886; Ambros, Gumprecht.

3. L. Zsófia Janka, német operaénekesnő, szül. Oldenburgban 1815 márc. 24., megh. Budapesten 1866 nov. 29. Bécsben tanult s ott is lépett föl először 1832. Hat év mulva Berlinbe ment, hol nemsokára mint elsőrangu művésznőt ünnepelték. Gyönyörü hangja mellett szellemes és kifejező játéka is hozzájárult sikereihez, melyeket kiváltképen a Navarrai hercegnőben, Figaróban (Susanne) s a hasonló szerepekben aratott. 1840. Párisba és Londonba, majd Olaszországba ment, s 1845. tért csak vissza Berlinbe; három év mulva pedig nőül ment Liechtenstein Frigyes herceg osztrák táborszernagyhoz.

Löwen

l. Louvain.

Löwenberg

az ugyanily nevü járás székhelye Liegnitz porosz kerületben, a Bober és vasút mellett, (1890) 4782 lak., len- és pamutszövéssel, fehérítőkkel, őrlő-, gipsz- és csermalmokkal; Hohenzollern-Hechingen hercegek kastélyával, Blücher kolosszális mellszobrával. V. ö. Sachsse, Führer durch die Stadt L. (1888).

Löwenbund

(ném.), máskép Gesellschaft von Leuen, a. m. Oroszlán-szövetség, a német lovagok szövetsége, melyet 1379. Wiesbadenben kötöttek a béke fentartására és egymás kölcsönös védelmére; tagjait oroszlánlovagoknak (Löwenritter) nevezték. A L. később egyesült a hasonló célokra alakult Szt. Vilmos- és Szt. György-társaságokkal és szövetségre lépett néhány sváb várossal is, s valószinüleg a többi városi szövetségekkel egyidejüleg oszlott fel. L.-nek (Löwler) hivtak továbbá egy 1498. IV. Albrecht bajor herceg ellen alakult lovagi szövetséget, melyet III. Frigyes császár is pártfogolt. Később ez is egyesült a sváb városok szövetségével. V. ö. Riezler, Gesch. Bayerns (Gotha 1889).

A L.-nak volt egy parodiája 1848. Erdélyben a szászoknál. Pár száz szebeni, medgyesi és szelindeki szász ifju L. néven fölfegyverkezve, az osztrák hadsereg és oláh lázadók mellett a magyarok ellen harcra kelt. Az első csatában azonban már vad futásnak iramodtak, a magyar huszárok néhányat elfogtak közülök és Bem elé vitték, közöttük vezérüket - egy hat láb magasságu termetes szász ifjat - is, ki annyira meg volt ijedve, hogy hangosan sírni kezdett. Bem igy vigasztalta: «Weinye nyicht Löwe, weinye nyicht, geh zu Haus, es geschieht dir nyichts».

Löwendal

Ulrik Frigyes Woldemar gróf, kiváló hadvezér, utoljára francia marsal, született Hamburgban 1700 ápr. 1., megh. Párisban 1755 máj. 27. Előbb a német császári hadseregben harcolt a lengyelek ellen, és 1716-18. részt vett a péterváradi csatában és Temesvár meg Belgrád visszafoglalásában; 1718-21. Szárdiniában és Szicilián harcolt; 1730. lengyel szolgálatba lépett; 1733. Krakót védte a felkelő lengyelek ellen és 1734-35-ig a Rajna mentén vezényelte a lengyel csapatokat a franciák ellen. 1739. mint orosz hadvezér küzdött Chotin mellett a törökök, 1741-1743. pedig Finnországban a svédek ellen. 1743 végén francia szolgálatba lépett. 1744. Freiburg, 1745. a Fontenoy mellett vívott csatában és Németalföldön tüntette ki magát. 1747. Bergenop-Zoon várát vette be rohammal, amiért a király marsallá tette; 1748. Maastrichtot kerítette hatalmába.

Löwenhaupt

l. Lewenhaupt.


Kezdőlap

˙