a róla szóló babonás hiedelmet l. Luca. Közmondásos értelemben a. m. sokáig készülő dolog, aminek nem győzik az elkészültét bevárni.
(Lukaji szigetek), l. Bahama-szigetek.
(ejtsd: lukka), 1. tartomány, 1847-ig szuverén, azután pedig Toscana nagyhercegséghez tartozó hercegség Massa-Carrara, Modena, Firenze, Pisa és a Földközi-tenger közt 1493 (Sztrelbickij szerint 1410) km2 területtel, (1881) 284 484, számítás szerint (1892) 289 053 lak. (1 km2-re 200). É-on az Apenninek ágai közt az éghajlat zord, a síkság igen meleg, a mocsárok közt egészségtelen. Fő termékei: az olajbogyó, gyümölcs, gesztenye, mandula, narancs, citrom, füge, továbbá a szőllő. A bányászat márványt, alabastromot és ezüstöt szolgáltat. A selyemhernyó-tenyésztésből évenkint 50 000 kg. selymet nyernek. Az ipar selyem- és papmutáruk előállítására meg a márvány feldolgozására szorítkozik. - 2. L., az ugyanily nevü tartománynak és az egykori hercegségnek fővárosa, érseki székhely a Serchio balpartján, vasút mellett, (1881) 68 063, (1891) 76 000 lak., selyem-, bársony-, pamut- és posztószövéssel, üveg- és szalmapapirkészítéssel, selyem- és olajkereskedéssel. A csaknem szabályos négyszögalakban épített várost falak kerítik, amelyeken szép faültetvények láthatók és 4 kapu vezet keresztül. A jelentékenyebb épületek a San Martino-templom, (1060-70-ig épült és a XIV. században a gót ízlésben átalakított) Fra Bartolommeo egy oltárképével és márvány síremlékekkel; a San Frediano-bazilika, a Szt. Mihály- és Szt. János-templom, az érseki palota és egy a császárok korából való római amfiteatrum romjai. Az emlékszobrok: Garibaldié Lucchesitől, III. Károly spanyol királyé, Bourbon Mária Lujzáé Bartolinitől, II. Viktor Emanuelé. Kulturális intézmények: a Palazzo pubblicóban elhelyezett régiség- és képtár, Pantormo, Tintoretto, Giulio Romano, Fra Bartolommeo stb. képeivel; az 1684. alapított tudományos és művészeti királyi akadémia, a hasonló célok szolgálatában álló accademia dei filomati, a művészakadémia, a székesegyházi könyvtár számos középkori miniature-kiadással, az érseki könyvtár sok ritka kiadásu könyvvel, a Biblioteca Reale számos kézirattal (Tasso sajátkezület irt latin költeményei), egy nyilvános könyvtár (58 000 kötet) és különböző közép- és népiskola. Környékén van a hires L. fürdő (l. Bagno). L. eredetileg etruszk város, a ligurok és későbben (Kr. e. 177) a rómaiak birtokába jutott. A nyugat-római birodalom megdőlése után a keleti gótok, későbben a longobardok (774-ig) és frankok (962-ig) tartották elfoglalva. A középkorban Firenze előtt Tusciának volt főhelye és annak fölbomlása után a XII. sz.-ban független várossá lett. A guelfek és ghibellinek közti versengés annyira elgyöngítette, hogy 1314. kénytelen volt Pisának meghódolni. De Pisa hatalmában is rövid ideig maradt; felváltva lettek urai Castracane Castruccio, azután (1328) Spinola, János cseh király, Parma, a Scaligerek, Firenze és végül ismét Pisa. 1370. IV. Károly segítségével ismét visszanyerte önállóságát, 1799. elfoglalták a franciák. Napoleon 1805. hugának Bacciocchi Elzának adta. Napoleon bukása után a nápolyiak és mindjárt utána az osztrákok tartották megszállva, akik 1816. Parma hercegének engedték át. Károly Lajos 1847 okt. havában Toscanának engedte át, amelynek sorsában osztozott. V. ö. Memorie e documenti per servire all' istoria dello stato e cittá di L. (14 köt., 1813-60); Del Carlo, Storia popolare di L. (1877).
Paulina, német operaénekesnő, szül. Bécsben 1842 ápr. 25., hol Levy énekesmesternél tanult és 16 éves korában kardalosnő lett az udvari operánál. 1859. Olmützben, 1860. Prágában énekelt s egy év mulva a berlini udvari operához szerződött, hol csakhamar ünnepelt művésznő lett belőle. Főszerepei voltak: a két Zerlina, Cherubin, az Afrikai nő, Margareta, Carlo Broschi stb. Ezután több városban vendégszerepelt, s különösen Londonban és Szt. Pétervárt nagy sikereket aratott; e miatt elbizakodva, nem akart maga mellett vetélytársnőt tűrni a berlini operánál s attól megválva, Amerikába ment 1863-84., majd Wallhofen porosz katonatiszt neje lett. 1880. ismét többször fellépett Berlinben, majd Bécsbe szerződött, de nemsokráa Gmundenbe vonult vissza.
(ejtsd: lukkezini) Girolamo marchese, porosz államférfiu, szül. Luccában 1751 máj. 7., megh. Firenzében 1825 okt. 20. II. Frigyes 1780. kamarássá és felolvasójává nevezte ki s mint ilyen a király mindennapi asztaltársaságához tartozott. II. Frigyes Vilmos több diplomáciai küldetéssel bizta meg; a többi közt 1790. Varsóban a poroszok és lengyelek között szövetséget kötött. 1791 óta a külügyi politikát intézte és 1793-97. követ volt Bécsben. 1802. a király rendkivüli megbizatással Párisba küldte, hol a barátság szószólójaként működött. 1806 nov. a király beleegyezése nélkül I. Napleonnal gyalázatos fegyverszünetet kötött Charlottenburgban; ezt azonban a király nem fogadta el s igy elbocsáttatását kellett kérnie. Később I. Napoleon hugának, a luccai hercegnőnek lett kamarása. Iratai közül említésre méltó a rajnai szövetségre vonatkozó műve Sulle cause degli effetti della confederazione renana etc. Öccse, L. Cesare (szül. 1756 jul. 2., megh. 1832 máj. 17. mint luccai államtanácsos), nyelvészeti és történelmi művei által tünt ki. Dolgozatai (Opere, Lucca 1832-34) 22 kötetre rúgnak. V. ö. Häusser, Deutsche Gesch.; Bailleu, Preussen u. Frankreich (Publicationen aus dem preussischen Staatsarchiv, 8. és 29. köt.); Gespräche Friedrichs des Grossen mit L. (kiadta Bischoff, 1885).
(ejtsd: lüsz) Simon, francia történetiró, született Bretteville sur Ayben (Manche) 1833 dec. 29. Tanulmányait 1856-58. az Ecole des Chartes intézetben végezte. 1858. a Deux-Sévres départementnak levéltárosa, 1859. a Feliratok akadémiájának segédje, 1862. az École des Chartes könyvtárának egyik igazgatójává, 1866. a nemzeti levéltár őre, 1874. pedig a francia történelmi társaság igazgató tanácsának tagjává lőn. Nagyszámu értekezésein kivül, melyek a Revue de l'instruction publique-ben jelentek meg, a következő művei említendők: Historie de la Jacquerie (1859); De Gaidone, carmine gallico vetustiore, disquisitio critica (1860); Chronique des quatre premiers Valois (1862); Histoire de Bertrand Duguesclin et de son époque (2. kiad., Páris 1883). Főműve Froissart krónikájának kiadása (1869-1888, 8 kötet), mellyel 1874. a nagy Gobet-féle díjat nyerte. Újabb dolgozatai: D'Arc Janka, VII. Károly és XI. Lajos korára vonatkoznak és a Correspondent és a Revue des questions historiques-ben jelentek meg.
az ugyanily nevü járás székhelye Cordova (ettől 60 km.-nyire) spanyol tartományban, a Cascajar és vasút mellett, igen temrékeny vidéken, (1887) 21 267 lak., kitünő vörös bortermeléssel, posztó- és vászonszövéssel.
(ejtsd: lucsera) v. Nocera, város és püspöki székhely Foggia (ettől 18 km.-nyire) olasz tartományban a Sasola jobbpartja és vasút mellett, (1881) 15 330 lakossal, olaj- és selyemkereskedéssel; szép gót székesegyházzal. Az antik Luceria Apulorum alapítója állítólag Diomedes volt. II. Constans lerombolta, de csakhamar újra felépült. Jelentékeny virágzásnak örvendett II. Frigyes német császár korában, aki ide 20 000 szaracént telepített le. Közelében vannak a Fiorentino kastély romjai, amelyben II. Frigyes meghalt.
a patriciusok három őstribusának egyike a régi Rómában, l. Tribus.
(növ., csigacső, csigasárkerep, Medicago Tourn.), vitorlásvirágu fű, nagyritkán cserje, mintegy 40 (hazánkban 16) faja az óvilágban, kiváltképen a mediterrán vidéken terem. Levele háromágu, virága kék, lila vagy sárga gömb- vagy fürtszerü csoportban, hüvelye spirálisan v. csiga módjára csavarodik, vagy sarlóforma. A tüskés magvuak gyapjuval vagy mással könnyen széthurcolódnak. leghasználatosabb a M. sativa L. (német lóhere, kék vagy örökös lóhere, burgundi széna, magyar lucerna) többnyári, egész méter magas fű, szára meglehetős kopasz, levele kissé szőrös, kéklila- vagy kékesfehér virága hosszas füzérré csoportosul, hüvelye lesimulószőrü, 2-3 csavarodása van. Hazája Ny.-Ázsiának mérsékelt vidéke, most mindenfelé vetik (lucernás), gyakran elvadul. Közép-Európában 5-6 évig, déli Franciaországban 10-15 esztendeig is elél s 3-6-szor lehet évenkint kaszálni. A M. varia Martyn (M. media Pers., homoki L., M. falcato-sativa Rchb.) tulajdonképen az előbbi meg a következő fajvegyüléke, virága eleinte sárgás, azután mocskos zld, végre szennyeskék vagy kékesfehér. Hüvelyének csak 3/4-2 csavarulata van, különben az előbbihez hasonló. A M. falcata L. (sarlós vagy svéd L., sárkerep) szára ágas, felemelkedő v. heverő, virágzata rövidfürtü, sárga, hüvelye sarlóforma. Az aprófejü L. (M. lupulina L.) 1-2 nyári, heverő vagy felemelkedő, levélkéje fordított tojásdad; virágzata apró sárga gömb. Réten és mezőn, útfélen terem. Futó homokra a M. minima Desr. apró fű alkalmatos. L.-magot (M. sativa, M. media) leginkább Franciaország D-i részén és Olaszországban termesztenek; a M. lupulináét leginkább Sziléziából kapni. A M. arborea L. (fás L., kecskezanót) 0,65-1 m. magas. A L.-val a görögök Mediában a persa háboru alkalmával ismerkedtek meg. Kr. e. 150-50 közt jutott Olaszországba, 100 esztendőre ismét Spanyolországba. A rómaiak hazájáról Medicának nevezték és mint kitünő takarmányt dicsérték. Spanyolországból a L. körülbelül a XV. sz.-ban jutott Franciaországba, s 1565. Belgiumba. A provenceiek (Provence) Olaszországból kapták és egy olasz községről Klauserne-nek nevezték. Ebből lett a Lucerne vagy L. Ez a név azonban csak a mult század közepe táján támadt, előbb burgundi szénának vagy olasz lóherének nevezték. 1570. jutott Németországba. Ezután Amerikába is átvándorolt. Hazánkban több délvidéki L.-faj terem, p. a M. Orbiculalis All. vagy csodaborsó, a M. scutellata All. vagy csigaborsó.
A L. legbecsesebb takarmánynövényeink egyike, mely megfelelő viszonyok között nemcak nagyon bő terméseket, hanem egyúttal nagyon tápláló takarmányt is szolgáltat. Termelésének fő feltételei szelid éghajlat, mélyrétegü, erőteljes, mész- és televénytartalmas középkötöttségü talaj. A L. 5-10 és több évig is megmaradhat egy helyen s azért nem célszerü ezt a növényt a vetésforgóba beilleszteni, hanem inkább vagy forgón kivül álló földeken vagy a forgókból ideiglenesen kiszakított mellékszakaszokon elhelyezni. Legjobb előveteménye a mély mívelésben és trágyázásban részesült kapásnövény, mely után a L. tavaszkor vagy tisztán vagy védőnövénnyel vettetik el; védőnövényül legalkalmasabb az árpa, de zab s zabos-bükköny közé is vetik. Védnövénnyel való vetésnél először ezt, aztán a L.-t vetik el. Vetése korán tavaszkor történik s a L.-nál is legjobbnak a sorvetés bizonyult, 12 cm.-nyi sortávolra, mely esetben kataszteri holdankint 10-15, ellenben szórva vetésnél 12-17 kg. magra van szükség. A vetőmag megválasztásánál kiváló gondunk legyen arra, hogy tiszta, arankamentes s megfelelő, legalább 75%-nyi csirázó képességü legyen.
[ÁBRA] A lucerna virágzó és termő ága, B egy virág, C az egyfarkás him, B a termő, még csavarodatlanul, E-nél csvarodva, F és G a gyümölcs, amaz felülről, emez alulról, H a mag, I ennek hosszmetszete
A mag tisztaságának megbirálásánál különösen figyelembe veendő, hogy a L.-magot hozzá hasonló, de értéktelen magvakkal, főképen a somkóró (Melilotus officinalis) magvával hamisítják. Hosszabb ideig használandó L. minden tavasszal megfogasolandó s időközönkint felültrágyázandó, mely célra hígított ganajlé, komposzt és érett istállótrágya alkalmas. Az esetleg mutatkozó arankafoltok idejében kiirtandók. (L. Arankairtás.) A L. évenkint 4-5 kaszálást ad. Kataszteri holdankinti szénatermése 25-50 q között váltakozik. Hazánkban a magtermelés is fontos szerepet játszik, minthogy a magyar L.-mag az elsőrendünek elismert francia maggal vetekedik. Magnak rendesen a második kaszálást hagyják s ezt akkor takarítják le, amikor a hüvelyek nagyobb része megbarnul s a mag is barnás szint ölt. A kellően megszárított maglucerna közönséges cséplőgépen csépelhető ki s kataszteri holdjáról 3-6 q tiszta mag nyerhető. A L. betegségeit l. Herefélék.