(lat.), valamely istenségnek szentelt berek. Lucus a non lucendo (a. m. a berek neve azért lucus, mert nem világít, non lucet) kifejezést gúnyos értelemben szokták a szófejtés baklövéseire alkalmazni. Quintilian veti föl, azt kérdezve, hogy miért ne lehetne a berek azért lucus, mert árnyék van benne és kevéssé lucet?
l. Lidérc.
1. János, l. Erdy. - 2. L. Pál id., kinevezett főrend, szül. Szobbon 1818. L. bátyjával, Jánossal együtt korán atyja üzletébe lépett, ki mint hajótulajdonos és fakereskedő tekintélyes vagyonra tett szert. Ők készítették a győr szőnyi vasút földmunkálatait, a szeged-szőregi vasút töltéseit, a püspökladány-nagyváradi vonal földmunkálatait, a siófok-kanizsai vonal földmunkálatait stb. Szobbon van birtoka, ezenkivül fürészmalma, téglagyára, kövezetbányája; továbbá gőzhajózási és hajózási vállalata, s nagy fatelepei a fővárosban. A király magyar nemességet adományozott neki szobbi előnévvel; a kinevezett főrendek sorában az elsők egyike volt; a közgazdasági bizottság tagja.
l. Lúdfélék.
nemzetsége Kézai szerint cseh eredetü. A beköltözésnek még Péter király idejében kellett történnie, mert IV. Béla szerint már ekkor övék volt Turóc földje, melytől ez a «bitorló» király fosztotta meg ősét, Bohmát s rokonait. II. András azonban 1217. megösmerkedvén a Szentföldön a lengyel király seregében harcoló L. Bohmával, őt «mint hazáján kivül tévelygő juhot» nemcsak visszahozta Magyarországba, hanem Turóc földjét is visszaadta neki; IV. Béla azonban az időközben benépesített Turóc helyett, melyből várispánságot alkotott, Nyitrában Ludánnyal együtt 19 helységet adott a nemzetségnek. A tatárjáráskor a nemzetségnek 36 tagja vérzett el a hazáért. Károly Róbert király azonban sok birtoktól megfosztotta a nemzetséget, mivel tagjai jobbadán Csák Mátéhoz csatlakoztak. A nemzetség fényét egyidőre Ludányi Tamás állította helyre, ki kolduló barátból egri püspök lett, ki azonban utóbb mindent elkövetett, hogy Zsigmond királyt megfossza a trónról s inkább odahagyta püspökségét s áldozatul dobta oda vagyonát, csakhogy ne kelljen meghajolnia a «zsarnok» előtt. Ezért vasfejünek nevezték. Testvérét, Lászlót azonban kegyelte Zsigmond s egyebek közt azt is megengedte neki, hogy Ludányban kővárat építsen. 1481 táján magvaszakadt a nemzetségnek, melynek a XIII. sz.-ban Nyitra és Trencsén vármegyében mintegy 26 birtoka volt. V. ö. Botka, l.-nemzetség (Századok, 1876, 671-679); Wertner, Nemzetségek (II. 168-171); Balássy F., Ludányi Tamás egri püspök (Budapest 1878).
Nyitra vármegyében a bencéseké volt. Fennállott már Imre király idejében, midőn a király kivánatára András herceg megajándékozta. 1656. a nyitrai káptalan lett a kegyura, mely - a bencések távoztával - roskadozó templomát 1711-ben széthányatta s romjaiból új plébániai templomot építtetett.
1. Maros-L., nagyközség Torda-Aranyos vmegye maros-ludasi j.-ban, (1891) 2393 oláh és magyar lakossal, a járási szolgabiróhivatal székhelye, járásbirósággal és adóhivatallal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Nagy-L., nagyközség Szeben vmegye szerdahelyi j.-ban, (1891) 1918 oláh lakossal. - 3. Kis-L. (Gieshübel, Guszu), kisközség Alsó-Fehér vmegye kis-enyedi j.-ban, (1891) 838 oláh és német lakossal, gőzmalommal.
Verbőczy Tripartitumában (I. tit. 119. § 1.) az esküszegők, nyilvános becstelenek (periuri, vel publici aucarii) magyar népies neve, mely Veres Balás Verbőczy-fordításában (1565) «tapasztalt hazug» értelmezéssel, majd később Baronyai Decsi Adagiumaiban (1598, 144.) és Pázmány Kalauzában (1613, 470.) is előfordul.
lúdaprólékkel főzött, jól megzsírozott rizs- vagy köleskása; ha imént érkezett kedves vendégnek adják fel, szoktató kásának nevezik.
l. Fazekas.