(Gans) Mór, hirlapiró, szül. Komáromban 1825., megh. Reichenauban 1885 aug. 29. Már 1848. szerkesztette az Esti lapokat, azután bécsi lapokba dolgozott, melyek számára több regényt is irt. A konzervativ párthoz tartozott és ily szellemben szerkesztette Pesten a Magyar Világ c. napilapot is. A 60-as évek elején Bécsbe költözött, ahol Apponyi György és Sennyei Pál támogatásával a Debatte c. lapot indította meg, mely hévvel küzdött a dualizmus és a kiegyezés mellett és mint a magyar érdekek szócsöve nagy jelentőségre emelkedett. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnöksége alatt a magyar sajtó-iroda főnöke és egyúttal osztálytanácsos volt a belügyminisztériumban, de nemsokára megint Bécsbe ment, hol a külügyi minisztérium sajtóirodájában dolgozott és Beust megbizásából a Tagespresse-t szerkesztette, mely az 1870-71-iki háboru idején a német-ellenes udvari pártnak volt közlönye. Ennek megszünése után a berlini Norddeutsche Zeitung-nak levelezője lett. Utolsó éveiben több regényt fordított, Petőfi és Vörösmarty költeményeiből is sokat közölt német fordításban a hirlapokban. A sajtó terén tett szolgálataiért Andrássy Gyula miniszterelnöksége alatt magyar nemességet kapott. V. ö. Agai Ad., Por és hamu (1892, 320 old). Egyik fia, L. G. Gyula (irói álnéven Goose Gyula) a bécsi Fremdenblatt szerkesztőségében működik és több vígjátékot (Maximen, Spleen, Garrick) is irt.
l. Cutis anserina.
(Ludbreg), politikai község Varasd vmegye ludbriegi j.-ban, (1891) 1401 horvát lak.; a járási szolgabirói hivatal székhelye, járásbirósággal, posta, és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. L. a középkorban oppidum volt; a XVI. sz. elején a város és kastély gróf Zagorski György tulajdona volt. Halála után II. Ulászló Pylzberger Farkas kamarásnak adományozta; a XVIII. sz.-ban a herceg Batthyányi-család tulajdonába került, mely ma is birja.
néven nevezték magukat e század elején 1811-1816 között azok a dologkerülő munkások, akik Angliának Nottingham grófságában csapatostul törtek be az egyes gyártelepekre és a működésben volt gépeket szétrombolták. A mozgalom egy Ludd nevü gyenge elméjü embertől kapta a nevét, aki a XVIII. sz. közepe táján élt Leicester vidékén és egy alkalommal ingerkedésektől felizgatva berontott egy házba, ahol teljesen összezúzta a harisnyaszövő gépet. A L. mozgalmai azonban annyira komoly természetüek voltak, hogy a kormány mindjárt 1811. olyan törvényjavaslatot terjesztett a parlament elé, mely a szövőszékek szántszándékos és a rosszakaratu megrongálóira halálbüntetést szabott. A törvényjavaslat természetesen nagyon erős visszatetszéssel találkozott s a parlament mindkét házában erősen küzdöttek ellene; a lordok házában p. Lord Byron e javaslat ellen mondotta el remek szűzbeszédét; a kormány javaslata azonban mindezek dacára törvénnyé vált s csak 1813. szelidítettek annak intézkedésein annyit, hogy a halálbüntetés helyére 7-14 évig terjedhető deportációt iktattak.
Henrik, német történetiró, szül. Loxstedtben (Bréma) 1780., megh. 1847 május 23. Tanulmányait Brémában és Göttingában végezte, azután Thomasius (1805) és Grotius Hugo (1806) életrajzait irta meg. 1806-ban rendkivüli tanárnak hivták meg Jenába, 1810-ban pedig rendes tanár lett. 1820. képviselőnek választották s azóta 1832-ig Weimar-Eisenach nagyhercegség rendi gyülésének egyik legbuzgóbb tagja volt. Művei közül megemlítendők: Temple Vilmos életrajza (1808); Kleine Aufsätze meist historischen Inhalts (Göttinga 1808, 2 köt.); Ansichten des Rheinbundes (u. o. 1808, 2. kiad. 1809); Einige Worte über das Studium der vaterländischen Geschichte (Jena 1809, új kiad. 1828); Handbuch der Staatsweisheitslehre oder der Politik (u. o. 1811); Handbuch der allgemeinen Geschichte der Völker und Staaten des Altertums (u. o. 1814, 3. kiad. 1824); Allgemeine Geschichte der Völker und Staaten des Mittelalters (u. o. 1821-22, 2 kötet, 2 kiad. 1824); Nemesis, Zeitschrift für Politik und geschichte (Weimar 1814-18, 12 kötet); Allgemeines Staatsverfassungsarchiv (u. o. 1816. 3 köt.); Geschichte des deutschen Volkes (Gotha 1825-37, 12 köt.). Ez főműve, mely azonban csak 1237-ig terjed és mai nap természetesen már elavult. Megemlítendők még: Geschichte der Teutschen (u. o. 1842-43, 3 köt.), továbbá a jenai irodalmi értesítő részére irott birálatai és irodalmi hagyatéka, mely Rückblicke in mein Leben (Jena 1847) c. alatt jelent meg. V. ö. Schäfer, Heinrich L., akademische Festrede (1880).
(Anseridae), az úszómadarak rendjébe, a lemezescsőrüek csoportjába tartozó madárcsalád. Fészekhagyók, úszólábuak, rövid farkuak. Szárnyaik középnagyságuak erős csapótollakkal; lágybőrü csőrük körömformáju kúpban végződik, szélei pedig harántul álló szarulemezekkel van ellátva. Orrlikaik kersztülhatolók. Csőr különben mellfelé keskenyedő, csüd a középső ujjnál hosszabb. Elég jól mennek, keveset úsznak, leginkább zöld növényi részekkel táplálkoznak. Többnyire társasan élnek és fészkelnek a földön vagy a fákon, tojásaik egyszinüek, melyeket a nőstény egyedül költ ki, a himet gunárnak hivják és a tojótól nem igen különbözik. 35 ismert faja közül hazánkban 7 él, u. m. a vad lúd (Anser cinereus Mey, A. ferus Naum.), sárgás vagy vöröses csőre olyan hosszu, mint a feje, kampója fehéres, a felső káva harántlemezei a szélen tul érnek. Fején fehér homlokfolt nincs. Tollazata szürke. Farktöve, alsó has és az alsó farkfedők fehérek, az öregeknél a mellen fekete foltok vannak. 18 kormánytollal. Szeme világos barna, lábai halvány húsvörösek. Hossza 98, szárnyhossza 47, farkhossza 16 cm. Található Európában és Ázsiában a 70/ szélességi fokig és költ délre egészen a 45°. Hazánkban közönséges vándormadár, márciusban jönnek, a nyarat itt töltik s ősszel délre költözködnek. Ékalakban vándorolnak. Mocsaras, ingoványos helyeken tartózkodnak: márciusban 5-14 zöldesfehér, sárgás tojást rak a nöstény, melyeket 28 nap alatt költ ki. A fiatalok fogságban csakhamar megszelidülnek, ősszel azonban elvándorolnak és csak nagy ritkán térnek vissza. Az öreg húsa kemény, a fiataloké azonban ízletes. Tőle származik a mindenütt közönséges házi lúd. Tollait még többre becsülik, mint a házi lúdét. - A téli lúd (A. arvensis Brehm.) csőre vörös, orma, kampója és a szélek hátsó részei feketék, különben hasonlít a vad lúdhoz, csakhogy hátának alsó része feketeszürkés, szárnyai a fark végét elérik és hasa sötétszürke. Hossza 95, szárnyhossza 50, farkhossza 14 cm. Hazánkat csak télen kersi fel. - A gyepi- vagy téli lúd (A. segetum) szine szürkésbarna. Csőre tövén háom félholdalaku fehér folttal, mlyek a vén és igen fiatal példányoknál nincsenek meg. Háta és farktöve feketeszürke. Hasa fehéres. Csőre fekete, a kampó mögött vörös gyűrüvel. Lábai narancssárgák. Szárnyai a farkon tulérők. Hossza 86, szárnyhossza 48, farkhossza 14 cm. Északi faj. Északról ősszel délre vonul és márciusban tér ismét vissza. Ilyenkor hazánkat gyakran felkeresi. Társasan él és a fiatal növények pusztítása által gyakran károkat is tesz. - A vöröslábu lúd (A. brachyrchynchus Baill.). Csőre rövid és zömök, a csőrön halvány piros gyűrü található, lábai rózsaszinüek. Szárnyai nem érik a fark hosszát. Különben hasonló, de sötétebb szinezetü, mint az előbbi. Hossza 82, szárnyhossza 42, farkhossza 14 cm. Északi faj, mely ritkán hazánkba is ellátogat. - A nagy lilik, a kis lilik (l. Lilik), az örvös lúd (l. o.). A mitologiában a ludak igen nevezetes szerepet játszanak. A görögöknél Persephone szent állatai voltak, a rómaiaknál pedig, mert gágogásukkal a Kapitoliumot megmászni készülő gallusok közeledését az őrség előtt jelezték, kiváló nagy becsben és tiszteletben részesültek. Miután tollaik szolgáltatták az irótollakat, melyekkel régi kódexeket kalligrafikai módon készítettek, azért legtöbb régi nép tiszteletben tartotta a ludakat. Khinában a házastársak közötti hűség jelképe. V. ö. Rodzcky E. v., Monographie d. Gans (Budapest 1875).
A lúd magas kort ér (Willughby 80 évesről tesz említést, melyet csak megférhetetlensége miatt öltek le; Lenz olyanról, mely 34 éves koráig 8-10 tojást tojt és költött ki, Grubicy egy 25 éves korban még rendesen tojóról), de tenyésztésre a gúnár 3-4 éves korában a legalkalmasabb, a lúd is legfölebb 10 éves koráig. Évenkint rendszerint csak egyszer tojik (ritkán ősszel is, ha tojásait elvették), jan.-febr.-tól kezdve 10 legfölebb 20 tojást, mire azonnal hozzálát a kiköltéshez. Erre inkább két éves mint fiatal lúd használandó, mely alá 13-nál több tojást ne rakjunk. Franciaországban azonban 15-öt adnak, Angolországban meg három-négyesével Kokhin- és Brahma-tyúkokkal költetik ki. A libácskák 27-28 nap, ritkábban 30 nap után kelnek ki és életük első 24 órájában nem szükségelnek eleséget. Másodnap keméynre főtt, finomra vagdalt csalánnal összekevert elaprózott tojással etetjük, mit néhány nap mulva árpalisztből, korpából és kenyérdarabokból, tejjel gyúrt tésztával helyettesítünk, mihez mindig zöldség keverendő; 8-14 nap mulva már a szabadba ereszthetők anyjuk vezetése alatt, de a kényes pelyhes állatokat harmattól, esőtől gondosan meg kell óvni, az erős napfény is halálthozó lehet, 8-9 hetes korban az első vedlés után az idő viszontagságai ellen már teljesen edzettek s durvább, kizárólag növényeleséggel élnek s a tarló legelőkön jól megerősödnek. Húsán, zsírján és máján kivül a lúd szárny-, és pehelytollaival hasznunkra van, melyekkel többi közt hazánk és Csehország élénk kiviteli kereskedést űznek. Pehelynyerés céljából a ludat nyarantszaka több ízben koppasztják, kitépvén a has- és mellpelyheit, mi azonban mellőzendő, hol a hús-haszon előtérbe lép, mert a tollmegújításra használt nedvek a hús és zsírképződéstől elvonatnak, l. Lúdhizlalás.
(Liudger), szent hitvalló, münsteri püspök, a szászok apostola, szül. 743. előkelő friz családból, meghalt 809 márc. 29. Szülői szt. Gergely utrechti püspök gondjaira bizták, aki őt, feladván neki a kisebb egyházi rendeket, Angolországba küldte a világhirü yorki egyetemre. 5 évig hallgatta Yorkban Alkuin tanítását. 776. szt. Gergely utóda, Alberich L.-t pappá szentelte s Frízföldre küldte a pogányok közé. L. a pogányokközött sikeresen működött, de 784. az erőszakos Wittekind pogány szász herceg elől menekülnie kellett. Rómába utazott a pápához. Rómából a montecassinói bencés kolostorba vonult vissza. Midőn Nagy Károly a szászokat legyőzte, L. a frízekhez visszatérhetett. Mark grófságban kolostort alapított. Nagy Károly hirét vevén L. apostoli fáradozásainak és áldásosan sikeres működésének, Mimigardefort Vesztfália püspökségét bizta rá. Hildebald kölni érsek 802. püspökké szentelte. A werdeni kolostorban temették el. Emléknapja márc. 26.
(Ludihama), város Pandsab brit-indiai főkormányzóságban, a Szatlads magas D-i partja közelében, vasút mellett, (1891) 46 334 lak., jelentékeny kasmir-, sál-, pamutkelmeszövéssel, turbánkészítéssel; Abdul Kadir-i-Dsalani szentnek kápolnájával.
nálunk rendszerint áztatott tengerivel háromszor napjában kézzel tömik, a lúdnak szűk, sötét helyiségekben való tartása mellett. A hizlalás 3-4 hétig tart. Toulouse vidékén tölcsér segítségével a ludat naponta kétszer tömik áztatott tengerivel, a hizlalást 4-6 hét alatt fejezik be. Pomerániában zabbal hizlalnak s a hizott ludat felbontatlanul küldik a kammini nov. 10-iki hires lúdvásárra, vagy pedig a mellet elválasztva, felfüstölt állapotban viszik kereskedésbe «pomerániai lúdmell» néven. Az angolok ellenségei a kínzó L.-nak, hanem 14 napig vizben áztatott zabot adnak, aztán tejjel felhigított árpapépet. Kevés vizet adnak azért, hogy a zsír konzistensebb legyen. Francia- és Németország több részeiben borsó- és tengerilisztból készült tejben áztatott tésztacsíkokkal tömik, ahol pedig nagy májképződésre irányul a hizlalás, mint Strassburg környékén és Léván, a hízók szomjuságát keltő állatkínzó hizlalási eljárásokat követnek. V. ö. Rodiczky, Die Monographie d. Gans (1875).
(növ., Alsinaceae), majd a szegfűfélékkel egyrangu növénycsalád a kétsziküek különszirmui között, majd a szegfűfélék alcsaládja (Alsineae), melytől teljesen különálló (chorisepalus) 4-5 kehelylevele, a gyakran kevesebb számu (3, 4, 5, 8, 10) him különbözteti meg. Némelykor szirmuk nincs; virágcséklyéjök, korónulájok sincs, mint a szegfűféléknek, ezenkivül a szirmuk rendesen egy részből áll, azaz nem nyakas. Apró növények: Sagina L., tyúkhúr, Spergula L., budafű, Honckenya Ehrh., homokhúr, Moeringia L., Holosteum L., csillaghúr, Moenchia Ehrh., Malachium Fr. és Cerastium L. tartozik ide.