folyó Kelet-Afrikában, l. Rufidsi.
a Lualaba (l. o.) mellékfolyója.
Igy nevezik általánosságban a vizes oldatokat. A sóknak oldatait só-L.-nak, a szénsavas alkaliákét (kálium- és nátriumkarbonátét) szelid L.-nak, a maró alkaliákét (kálium- és nátrium-hidroxid) maró-L.-nak, a különféle sóknak kikristályosítása után visszamaradt oldatot pedig anya-L.-nak is szokták nevezni. Közönséges értelemben azonban mindig a fahamunak vizzel való kezelésénél kapott oldatot értik, melyben főleg káliumkarbonát (l. Hamuzsír) van. A kémiában L.-nak röviden az alkalihidroxidokat nevezik. Igy kálilúg a. m. káliumhidroxid; nátronlúg a. m. nátrium-hidroxid.
László, kat. áldozópap, publicista, szül. Fónyban (Abaúj) 1840 jul. 24. Középiskoláit Kassán, Egerben, a teologiát ugyanott végezte. Pappá szentelték 1862. Segédlelkész volt Egerszalókon, Diósgyőrön, Hevesen. A lelkipásztorkodás teréről súlyos torokbaja miatt lelépni kényszeríttetve, minden erejét az irodalomnak szenteli. 1869. megalapította a nép között nagy elterjedtségnek örvendett Népujságot, 1875. az Irodalmi Szemlét. E lapokat 1893. megszüntette, és helyettük az Egri Hiradó hetenként kétszer megjelenő politikai lapot indította meg. Különben pedig az érseki könyvsajtó igazgatója és a kereskedelmi iskola igazgatóságának elnöke Egerben. Önálló művei: Egyháziakat érdeklő újabb törvények kézikönyve (Eger 1873, 1874); A választási törvény; Róma (Eger 1878); Téli Esték (u. o. 1878); Téli olvasmányok stb. V. ö. Koncz Á., Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren.
(Lauis), az ugyanily nevü járás székhelye Tessin svájci kantonban, 25 km.-nyire Bellinzonától, a L.-i-tó partján, ahol a Cassarate torkollik, vasút mellett, (1888) 7169 lak., selyemfonással, bőr-, papir- és késgyártással; marha- és lóvásárokkal. A gyönyörü környékü, igen enyhe éghajlatu város rendesen épült. Kiválóbb épületei: a San Lorenzo-templom a XV. sz.-ból márványhomlokzattal, a Sta Maria degli Angioli-templom Bernardino Luini legszebb freskóinak egyikével (Krisztus szenvedése); egy monumentális kút a Piazza del Granon. A tómenti szép sétahelyet Tell mellszobra ékesíti. Enyhe éghajlata miatt sok idegen is fölkeresi. L. már a X. sz.-ban jelentékeny helység, a későbbi középkorban sokat szenvedett a Rusca és Visconti családok versengései következtében, 1434. Milano birtokába jutott. 1512. a Sforzák a helvét szövetségnek engedték át. 1881. Locarnóval és Bellinzonával fölváltva volt Tessin fővárosa. V. ö. Cornils, L., eine topogr., klimatolog. und geschichtliche Skizze (Basel 1882).
(Ceresio), Svájcnak Tessin kantonjában és Olaszországban, 271 m.-nyi magasban, 5540 ha.-nyi területtel, amelyből ez utóbbira 3470 ha. esik, 271 m.-nyi közepes mélységgel. Két nyulványát a San Salvatore félsziget választja el egymástól. A nagyobb vizek, amelyek táplálják, a Cuccio Porlezzánál, a Cassarate Luganónál és az Agno. Lefolyása a Tresa, amely a Lago Maggioréba ömlik. Magas hegyek környékezik, amelyek közt a Generoso (1665 m.) és a Galbiga (1707 m.) a legmagasabbak. Környéke egészen olasz tájképet mutat. Tervbe van véve, hogy vizének egy részét öntöző csatornákba vezessék le. Gőzhajók járnak rajta. K-i ágán Melide és Bissone közt 816 m. hosszu töltés visz keresztül, amelyen a Gotthard-vasút megyen át.
(Lugany), gyárváros Jekaterinoszlav orosz kormányzóságban, a Donec fensíkon, az Olchovaja és Lugan összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 16 193 lak., nagy vasöntővel, amelyben lokomotivokat és gépeket készítenek, faggyufőzéssel, gyertyaöntéssel, bőrgyártással; gabona-, marha-, bőr- és gyapjukereskedéssel.
Kazak Dalj (l. o.), Ivanovics Vladimir orosz iró álneve.
falu Zwickau szászországi kerületi kapitányságban, 18 km.-nyire Chemnitztől, vasút mellett, (1890) 6204 lak., kőszénbányával, robbanó anyag és bányaeszköz készítéssel.
latin neve Lyonnak (l. o.). L. Batavorum, latin neve Lejdának (l. o.).