a Fehér-Elster mellékfolyója, l. Elster.
kisközség Torda-Aranyos vmegye torockói j.-ban, (1891) 2688 oláh lak.
igy nevezik a komló murva leveleit és gyümölcseit ellepő mirigyek sárgászöld porát (glandulae lupili) mely Griessmayer szerint vizgőzzel átdesztillálható kábító szagu és kesernyés aromás ízü alkaloidot tartalmazna. A L.-t az orvosi gyakorlatban húgyhólyagbántalmaknál, priapizmusnál és altatószerül használják.
Tourn. (növ.), l. Komló.
(lat.) a. m. farkas; L. in fabula, farkast emlegetnek, kert alatt jár, rendesen akkor szokták mondani, ha valakiről beszélgetnek, s az illető egész váratlanul a társaságba toppan. (Terentius, Adleph. VI. 1, 21).
L. vulgaris, közönséges bőrfarkas, idült természetü bőrbetegség, mely ugy kezdődik, hogy a bőrben barnás-vörös gombostűfejnyi felületes göbök keletkeznek, melyek sima fénylő vékony bőrrel be vannak fedve és melyeknek környezete csekélyebb foku gyuladás képét mutatja. Mig a L.-göbök nyomásra csak kissé halaványodnak, s helyükön sárgás elszinesedés észlelhető, addig a körülötte levő lobos vörösség ujjnyomásra teljesen eltünik, de a nyomás megszüntével hirtelen újra mutatkozik. A szerint, amint a L. kezdeti vagy erősebben kifejlődött alakjával van dolgunk, azt különböző névvel illetjük: L. maculosus (egyes foltok, amelyeknek közepén a bőr alatt kis göb tapintható), L. hypertrophicus (a bőr felületéből többé-kevésbbé kiemelkedő göbök összefolyása által jellegzetes), L. exfoliativus (az egyes göbök a bőr felszinéből ki nem emelkednek, hanem foltok alakjában mutatkoznak, melyek fölött a felhámréteg pikkelyek alakjában folytonosan hámlik), L. exulcerans (az egyen L.-telepek kifekélyesednek), L. disseminatus (az egyes göbök vagy fekélyek távolabban egymástól ugy vannak elhelyezve, hogy össze nem folynak). L. serpiginosus (a göbök összefolynak, nagyobb kiemelkedéseket képeznek s egyik helyen maguktól gyógyulnak hegesedés útján, mig más helyen tovább terjednek).
A L. a bőrfelület bármely részén előfordulhat, de gyakoribb székhelye az arc s itt is az esetek tulnyomó számában a bántalom az orr hegyén kezdődik. Innen felületes elterjedésében ellepi a két arcfelet, az ajkakat, s néha az egész arcot és nyakat, a mélységben való elterjedése közben pedig átmegy az orr-porcba, azt is elpusztítja s az illető beteg ábrázatja a csonka orr miatt halálfejhez hasonló. (L. a Bőrbetegségek szines mellékletét). De a L. nemcsak a bőrön, hanem - bár aránylag ritkábban - a nyákhártyákon is észlelhető. A L. már a második életévben kezdődhetik, legtöbbnyire azonban a serdülő korban lép fel s az esetek tulnyomó számában tovább terjedve, kisebb-nagyobb eléktelenítéssel járó roncsolásokat okoz s évtizedekig fennállhat. Igen ritka esetben bőrrákkká fajulhat. A legújabb kutatások azon nézet mellett szólnak, hogy a bántalom oka a Koch által felfedezett gümőkórbacillus s igy a L. nem egyéb, mint a helybeli gümőkór (Tuberculosis localis) egyik gyakori alakja.
A L. gyógykezelésénél arra kell törekednünk, hogy a megbetegedett részleteket teljesen eltávolítsuk annál is inkább, mert a bántalom könnyen kiújul. Csekély kiterjedésü L.-nál sikerül, bár ritka esetben, a megbetegedett bőrrészlet kimetszésével a bajt gyökeresen meggyógyítani. Legtöbb esetben azonban arra igyekszünk, hogy a L.-göbök elroncsolása által a baj tovaterjedését lehetőleg meggátoljuk s a gyakori visszaesések alkalmával ezen eljárást újra meg újra meg kell ismételnünk. A bántalmat nem szabad magára hagyni, mert a L. gyakran oly mélyreható és eléktelenítő roncsolásokat okozhat, melyeknek nyomait többé nem vagyunk képesek eltüntetni.
római grammatikus, l. Rutilius.
Andreas, XVI. sz.-beli prot. pap, költő, l. Farkas (1).
l. Lukszor.
(ejtsd: lür, Monts de L.), 1. hegylánc Basses Alpes és Drôme francia départementokban. A Ventouxtól a Duranceig nyulnak el. Legmagasabb csúcsa a Mont de L. (1827 m.); mészkőből áll. - 2. L., az ugyanily nevü járás székhelye Haute-Saône francia départementban, 27 km.-nyire Vesoultól az Ognon és Reigne közt, vasút mellett, (1891) 4838 lak., pamutszövéssel és fonással. Régi apátjai 1678-ig, midőn a Franche-Comté Franciaországhoz csatoltatott, a német birodalmi gyülésnek voltak tagjai. A város az apátságnak köszönheti létét.