(ejtsd: lüzinyan), város Vienne francia départementban, 23 km.-nyire Poitierstől, a Vanne és vasút mellett, (1891) 2164 lak., romjaival azon kastélynak, amelyben Marche grófjai laktak, akik későbben Ciprus és Jeruzsálem királyai lettek. A kastélyt a hagyomány szerint Mélusine tündér alapította.
a hasonló nevü francia városból származó fejedelmi család, mely a középkorban, különösen a keresztes háboruk idejében szerepet játszott és egyideig Jeruzsálemben, majd Ciprus szigetén uralkodott. Tagjai közül említendők: L. Guido, aki nőül vevén Amalrich jeruzsálemi király leányát, 1186. a jeruzsálemi királyság ura lett. Trónját azonban nemsokára elvesztette és ehelyett 1193. Ciprust vette át Oroszlánszivü Rikárd angol királytól (megh. 1195.). Cipruson fia, I. Hugo követte (1217-18). II. Endre magyar királyt a Szentföldre kisérte és részt vett a magyar sereg harcaiban. Őt 1219. kiskoru fia, I. Henrik követte. A sziget azután egy időre II. Frigyes császár, illetőleg az általa kinevezett bárók kezébe került, de 1233. Henrik nagybátyja, Ibelin János, visszaszerezte Henriknek a kormányt. Henrik később IX. Lajos francia királyt Egyiptomba kisérte (megh. 1235.). Fiában, II. Hugóban a család férfiága (1267) kihalt. Ekkor I. Hugónak anyai ágon való unokája III. Hugo örökölte a család címeit és birtokait, aki 1269. a jeruzsálemi király címét is felvette, de a Szentföldre emelt igényeit csak részben tudta megvalósítani (megh. 1284). Id. fia, I. Henrik, már 1285. halt el és igy ifj. fia, II. Henrik örökölte Ciprust, és a csekély birtokot a sziriai parton, akinek azonban saját testvéreivel kellett sokat küzdenie és 1291. Akka, az utolsó vár a Szentföldön is a hitetlenek kezébe esett. II. Henriket unokaöccse IV. Hugo követte a trónon (1324-60), melyről önként mondott le fia, I. Péter javára. Péter előbb Európát járta be, ahol segélyért könyörgött a fejedelmeknek a törökök ellen. Mihelyt 1365. Ciprusra visszatért, sereget toborzott és az egyiptomi szultán ellen indított háborut, mely azonban dicstelen véget ért. Midőn utóbb erőszakos uralmat folytatott, saját nagyjai 1369. megölték. Erre a trón fiára, II. Péterre szállott, ennek elhalta után pedig (1382) nagybátyjukra, I. Jakabra, aki 1384-98-ig uralkodott. Ennek fia, II. János, 1398-1432. ült Ciprus trónján, de vitézsége mellett is szerencsétlen háborut folytatott a törökök ellen. Fia, III. János követte (1432-58). Jánosnak csak egy leánya volt, Sarolta; ez okból a trón természetes fiára, II. Jakabra szállott, aki Cornaro Katalin (l. o.) velencei nemes nőt vette feleségül, akitől Jakab fia (III.) született. Midőn 1475. ez is meghalt, Ciprus Velence hatalmába került és azé maradt is 1489-től kezdve 1571-ig, mely évben a sziget török kézre került.
olasz zeneelőadási kifejezés, a. m. behizelgőn, nyájaskodva, gyöngéden.
az ókori Hispaniának egyik része, körülbelül a mai Portugáliának felel meg.
1. Isztriához tartozó sziget, a Quarnero bejáratától jobbra, Cherso tőszomszédságában, amellyel híd köti össze; hossza 31 km., területe 74 km2, ahol legkeskenyebb, szélessége alig 290 m. Alacsony hegylánc vonul át rajta, amelynek legmagasabb csúcsa 582 m. Búzát, szőllőt, olajfát, fügét termesztenek rajta és sok juhot tenyésztenek. Éghajlata olyan, mint Nizzáé. A sziget lakóinak egyik része azoktól a magyaroktól származik, akik IV. Béla idején a tatárok elől ide menekültek. - 2. L., kerületi kapitányság Isztria osztrák tartományban, 940 km2 területtel, (1890) 39 989 lakossal. - 3. L.-piccolo (Mali-Loszinj), város és L. kerületi kapitányság székhelye, a Quarnerói-öböl szigetein a legfontosabb piac, L. szigetén, annak D-i részén gyönyörü, hegyektől környezett öböl D-i végén, (1890) 7634 lak., hajósiskolával, hajóépítéssel; mint Schrötter bécsi tanár által megalapított téli klimatikus gyógyhelyet újabban sokan keresik föl, többek közt itt időzött 1895. nov.-ben Ferenc Ferdinánd trónörökös is, kinek nevéről a város rakodópartját «Riva archiduca Francisco Ferdinando»-nak nevezték el. - 4. L.-grande (Veli-Loszinj), város L. K-i partján, (1890) 2304 lakossal, István főherceg villájával és néhány régi velencei palotával.
falu Feldkirch vorarlbergi kerületi kapitányságban, a felső Rajna-völgyben, vasút mellett, (1890) 5054 lak., tőzegásással. 355. II. Constantinus császár és Arbetio itt győzte le az alamannokat.
(lat.), az ókori rómaiaknál az ünnepélyes engesztelő és tisztulási áldozat megjelölése, mely a vallási kultusz egyik nevezetes részét tette, de különben is szükséges volt bizonyos fertőző cselekmények (p. vérontás, halottak érintése, gyermekágy stb.) után L. még Lustrum.
(franc., ejtsd: lüsztr) a. m. fény, ragyogás; L. a technikában, l. Csinozás és Fénygyapju. - Lustrine, sima selyemszövet. - L. még Lüszteres edények és Lüszteres festékek.
(lat.), ünnepélyes engesztelő és tisztító áldozat, melyet az ókori Rómában, a cenzus végeztével, az egész népért ajánlottak föl. Az áldozati barmokat, egy disznót (sus), juhot (ovis) és bikát (taurus), háromszor körülvezették a Marsmezőn összegyült tömeg körül, s aztán feláldozták; innen az áldozati aktus neve: Souvetaurilia. Miután a L. a cenzussal együtt minden öt évben megújult, később L. alatt az öt évi időközt is értették; p. quinquelustris a. m. 5++5=25 éves.
(lat.) a. m. természet játéka.