az a 36 darabból álló ezüstnemü készlet, melyet a berlini iparművészeti muzeum a lüneburgi városi tanácstól megvett; a műtárgyak a XV. és XVI. sz.-ból erednek, s késői gót, meg renaissance stilben készültek; galvanoplasztikus utánzataik megvannak a lüneburgi tanácsteremben. V. ö. Lessing, Das Ratssilberzeug der Stadt Lüneburg (Berlin 1874).
Lüneburg porosz kerületben, az Aller és Elbe közt elterülő, DK-ről ÉNy-nak Bréma és Stade közeléig elnyuló földhát, amely a Wilsedi-hegyben 171 m.-nyi magasságot ér el. Talajának quarchomokból álló alsó rétegét homok-, agyag- és márgarétegek takarják, mig É-on kagylómész és gipsz is van. Rajta a legelterjedtebb növény az Arnica montana L. Legfontosabb terméke akölesé legfontosabb háziállat a juh (Heidschnucken). Újabban racionális trágyázás által egyes részeit termőfölddé alakították át. V. ö. Freudenthal, Heidefahrten (Bréma 1890-92).
város Arnsberg porosz kerületben, a Seseke és Lippe összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 4489 lak., vasművekkel.
Keresztély, német botanikus, szül. Brémában 1843 máj. 6. Jenában 1866-68. a természettudományokat szorgalmazta, 1872. Lipcsében a botanika magántanára és asszisztense, 1881 óta u. o. az egyetemi herbarium őre, 1884. a neustadt-eberswaldi erdész-akadémia tanára, 1888 óta a königsbergi egyetemen a botanika tanára. Jeles tankönyv-iró, könyveit hazánkban is gyakran használják. Nevezetesebb munkái: Ueber den Einfluss des rothen und blauen Lichtes auf die Strömung des Protoplasmas (Bréma 1868); Zur Controverse über die Einzelligkeit oder Mehrzelligkeit des Pollens der Onagrarieen etc. (Jena 1868); Zur Keimungsgeschichte der Osmundaceen (Lipcse 1871); Filices Graeffeanae, Zur Kenntnis der Farnflora der Viti-, Samoa-, Tonge- und Ellices-Inseln (u. o. 1871); Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der Fransporangien (u. o. 1872-1873); Medicinisch-pharmaceutische Botanik (u. o. 1879-82, két kötet); Grundzüge der Botanik (u. o. 1877 óta több kiadás); Bearbeitung der Gefässkryptogamen in Rabenhorst's Kryptogamenflora von Deutschland (u. o. 1884-1889 2. kiad.); Forstbotanik, Lorey Handbuch der Forstwisschenschaft-jában (Tübinga 1887-88). Szerkeszti a Bibliotheca botanicát.
(fémfényü edények). Aranyfényü és rézfényü edényeket már a mórok készítettek (Alhambra-váza) és ezt a technikát az olaszok is ismerték, kik a majolikát is rézfényü festékkel díszítették (Gubbio-majolika). A L.-ek előállításának titka későbben elveszett és csak újabban, első sorban Deck T.-nek sikerült az elfeledett technikát ismét felfedezni. L. még Fémek (VII. köt. 68. old.). L. Lustre.
akképen készülnek, hogy fémsókat gyántával olvasztanak össze és az ömledéket lavendulaolajban feloldják, vagy Schwarz H. szerint készítenek nedves úton gyántaszappanokat, melyeket hasonlóképen lavendulaolajban oldanak. Ha az agyagtárgyakat ezekkel a gyántás fémoldatokkal befestik és gyöngén felhevítik, elég a szerves anyag és a nemes fém mint ilyen, a nemtelen mint fémoxid rendkivül finom rétegben rátapad a mázra, melynek sajátságos fényt (lüszter) ad. A L.-ek legkülönböző szinekben állíthatók elő és hatásuk még fokozható a szines mázakra festéssel. Ilyen p. kantaridin-lüszter, mely a kőrisbogár szárnyaihoz hasonló fémfényt mutat. A L. igen könnyen lekopnak, mig a régi eljárás szerint készített ezüst- és rézlüszter a kopásnak ellentáll.
Feodor Petrovics gróf, orosz admirális és utazó, szül. Esztoniában 1797 szept. 17. (29.), megh. Szt. Pétervárt 1882 aug. 8. (20.). 1817-1821. először hajózta körül a földet Golovninnal, 1821. Kamcsatka kikutatásával bizták meg. Novaja-Zemlja partvidékét is átkutatta. 1826-28. L. vezette a föld negyedik orosz körülhajózását, átkutatta a Csendes-tenger orosz partjait és több szigetet fedezett föl a Csendes-tengerben. 1830. Izlandban volt. Ő volt az orosz földrajzi társaság fő alapítója (1845). Művei: Négyszeri utazás az Északi Jeges-tengerben (németül Berlin 1835); Voyage autour du monde (1835, 4 köt.).
32 km. hosszu folyó Bern svájci kantonban; a Fekete- és Fehér-L. összefolyásából keletkezik; az előbbi a Grindelwald-glecserből (983 m.), az utóbbi a Breithorn-glecser lábánál fakad. A két forrásfolyó Zweilütschinennél egyesül. A Fehér-L. a vizeséséről ismeretes Staubbachot veszi föl. Azelőtt a L. Interlaken környékét gyakran pusztította áradásaival; de a XIII. sz.-ban új medret ástak számára, amely egyenesen a Brienzi-tóba viszi és azóta nem veszélyes.
Gottfried báró, német műfordító és iró, szül. Pozsonyban 1825 szept. 30., megh. Bécsben 1893 ápr. 8. Németre fordította Tegnér, Öhlenschläger, Andersen, Runeberg és több más svéd meg dán iró művét.
(Liége, Luik), 1. belga tartomány Limbourg, Poroszország, Luxemburg, Namur és Brabant közt, 2894 km2 területtel, (1892) 778 724 (1 km2-re 269) lak. Csakis DK-en vannak hegyek, a Hohe Venn ágai, amelyek közt a Baraque Michel (689 m.) a legmagasabb. É-on a föld sík, egyebütt dombos. Tulnyomó nagy része a Maas környékéhez tartozik, amely itt veszi föl a Mehaignet, Ourtheot, Berwinnet; a Scheldéhez a Kis-Geete tartozik. A dombos vidék termékeny és rajta a mérsékelt égöv összes termékei megteremnek; az állattenyésztés virágzó és igen jó sajt és vaj készítésére ad alkalmat. De főkincsét két nagy széntelepe, továbbá vas-, cink-, ólom-, rézércei, márvány-, mész-, malomkőbányái teszik. A lakosok majdnem kizárólag kat. vallonok. Főfoglalkozás az ipar, főképen a vas- és szövőipar. A szénbányáknak, amelyeket kiaknáznak, száma 46, 26 000 munkással és 4 955 620 t. termeléssel. A kohók száma 14, 17 millió frank értékü nyersvastermeléssel. L.-ben összesen közel 31/2 ezer gőzgép van működésben. Járásai: L., Huy, Verviers és Waremme. - 2. L., az ugyanily nevü tartomány fővárosa, püspöki székhely a Maas és Ourthe összefolyásánál; a Sainte-Walburge nevü hegy lábánál, 65 m. magasban, több vasúti vonal találkozásánál, (1890) 147 660 és a vele csaknem összeforrt községeket (Angleur, Ans, Chęnée, Glain, Grivegnée, St. Nicolas) is beleszámítva, 175 746 lak., virágzó iparral és kereskedéssel. A legfontosabb iparág a fegyvergyártás; 1893. 1 090 879 darabot készített, amelyek közöl 252 552 egycsövü, 190 652 duplacsövü, 181 593 hadipuska, 24 808 pár nyeregpisztoly és 425 112 revolver; ezenkivül fontosabb iparágak: a gépgyártás, vas- és ágyuöntés, vas-, acél-, cinktárgyak készítése, gyapju- és pamutszövés, cikoria-, csokoládé-, papir-, szappangyártás, olajpréselés; vannak azonkivül üveggyárak, bőrcserzők, kelmefestők, cukor- és szeszfinomítók meg ecetgyárak. Mindezen gyártmányok, valamint a környéken termelt szén, dohány és komló élénk kereskedést teremtettek, amely a vasúti vonalakon kivül a Maast használja föl. Jelentékeny iparán, élénk kereskedelmén kivül L. még fontos mint sztratégiai hely és mint művelődési centrum. Kulturális intézményei közt a jelentékenyebbek: az 1817 óta fennálló egyeteme, amellyel összefügg a bányász főiskola (École des mines), a politechnikum (Ecole des arts et manufactures és École des mécaniciens) és az elektrotechnikus iskola (Institut Montefiore) mindössze (1890) 1511 hallgatóval, gazdag könyvtárral, értékes érem- stb. gyüjteménnyel; továbbá zenekonzervatorium, művészeti iskola, tüzérakadémia, régiséggyüjtemény, fegyvergyüjtemény, botanikus kert, azonkivül számos közép szak- és népiskola, tudományos társulat stb. A Maas a városon átfolyván, ezt több részre osztja: K-en vannak a gyárak, É-on a vasművek, Ny-on pedig a szép és szabályos részek, amelyek közt legszebb az újonnan beépített Ile du Commerce. A kiválóbb épületek a székesegyház (a XIII. sz. végéről) pompás szószékkel, egy csiszolt rézajtóval és a kincstárában szt. Lambert emaillozott arany mellszobrával; a szt. Jakab-templom, L. csodája, gazdag kórussal, gyönyörü orgonával és pompás üvegfestményekkel, ebben szokott volt a polgármester a város alkotmányára hűséget esküdni; a Szt. Márton-templom, amelybne először ülték meg a szentháromság ünnepét; a Szt. Bertalan-templom olyan keresztelő kutakkal, amelyek mesterművek; a XI. sz.-ban alapított városháza, az igazságügyi, a régi püspöki palota, amelyet V. Károly a keresztény világ legpompásabb épületének tartott és amely most hivatalok helyiségeül szolgál. A Maason átvezető több híd közül a történelmileg is emlékezetes Pont des Arches és a Val-Benoît a legkiválóbbak. Terei közül a nagyobbak a Lambert-tér, a piac-tér a város jelvényével, a szinháztér Gretry de Geef emlékével, az egyetem-tér Dumont geologus szobrával és a square d'Avroy négy szép bronz állatcsoporttal; a square és a parc d'Avroy közt áll Nagy Károly 5 m. magas lovagszobra. Erődítményei szintén jelentékenyek.
Története. Monulphe, Tongres 21. püspöke, 558. a mai L. helyén szt. Damján tiszteletére egy templomot építtetett és azt nagy javakkal látta el; szt. Lambert, Monulphe egyik utóda ez adományokat szaporította; Heristalli Pipin egyik kancellárja a püspököt itt megölte. Szt. Hubert, Lambertnek utódja, Tongresból ide tette át székhelyét 720. és ezzel a helység gyors fölvirágzásának megvetette az alapját. Notger, aki 971. nyerte el a püspökséget, annak birtokait tetemesen gyarapította. II. és III. Ottó császárok e birtoknagyobbításhoz szintén hozzájárultak és a püspökség összes lakóit azok juriszdikciója alá vetették. 1316 jan. 18-áról keltezett azon okirat, amely sok időre szabályozta L. alkotmányát. A büszke püspöki város ennek dacára gyakran volt polgárháboruk szinhelye. A polgárok több ízben megkisérlették a püspökök ellenében függetlenségüket kivívni, de az utóbbiakat támogató burgundi grófoktól több ízben vereséget szenvedtek. Igy 1408. Rettenthetetlen Jánostól, 1468. pedig Bátor Károlytól, aki a városon borzasztó boszut állott és számos polgárt a Maasba fojtatott. L. e veszteséget csak nehezen heverte ki. 1676. és 1691. a franciák, 1702. Marlborough, 1792. és 1794. ismét a franciák foglalták el, akiknek birtokában a lunevillei béke meg is hagyta. V. ö. Gerlache, Histoire de Liége (Brüsszel 1859); Lonhay, De l'attitude des souverains de Pays Bas (1888) és La principauté de Liége (1890); Hock, Liége au XIX. siécle (Brüsszel 1885).